Magyar Kurir, 1827. július-december (41. évfolyam, 1-52. szám)

1827-09-18 / 23. szám

—* m Kintstár’ Cancelláriusa , H­e­r r­­­e­s úr. Külső dolgokra ügyelő Minister, Lord Dudley* and * Ward. Kolóniák’ Ministere Huskisson úr. Belső dolgokra ügyelő Minister Mar­­qui Lansdown. Fő Haditármester, Marqui Angié*8 éa. Fő Cancellarius , Marqui Lynd­­hurs . A’ Titkos Tanáts’ Elölülője , Herczeg Portlan­d. Lord Titkos Pecsétőrző, Gróf Car­lisle. Kereskedési Cancellaria Elölülője ’s Tengeri Kintstármester, Grant úr. Kelet-Indiai dolgok’ Cancelláriája’ El­­dülője, Wynn úr. Hadi Minister, Lord Palmerston. Lancasteri Herczegség’ Cancellariása, Lord Bexley. Pénzverés Ministere Tierney úr. Erdők’ Fő - felvigyázója, S­turge s­­ourne. Tellyes számra pótoltatván e’­képpen Ministerium, már falusi jószágaikra osz­­ni készültek a’ Ministerek, H us k i s s o n r pedig Párisba szándékszott útját né­­ány hónapokra venni. A’ Pegu­i lakosok és Birmánok Űzött hadakozás támadván ’s ezek azo­­nt megvervén, a’ Pegui sereg azon föld­­. futott által, bátorságnak okáért, mint­­ Ánglusok’ szövetségese , mellyet a’ Bir­­ánok az utóbbi békesség’ kötésben az nglusok’ Indiai Kompániájának által­ eng­idtek. A’ Birmán­ Uralkodónak Udvarától . Követek érkeztek Calkuttába. — A’ Kereskedés’ dolga Bengalában is igyen rosz állapotra jutott, melyre néz* a’ Közönséges Helytartóhoz járultak a’ sreskedők, hogy segéljen rajtok,, mert tömben oda lesznek, ki azonnal 6 millió játékat (Go Rúpiákat) költsönözött nekiek ezüstben. A' Stempelnek bévitettetése is­ felettébb nagy kedvetlenséget okozott, ki­váltképpen a’ Kindu-kereskedők között. Londonban ismét közönségessé lett a’ Parlamentomnak egy tudósítása, a’ melly keleti Indiában a’ magokat megégettető szerentsétlen Özvegyekre nézve újabb ret­­tentőségeket foglal magába. Egy 14 eszten­dős aszszony, egy Indus Böltsnek a’ fele­sége, a’ ki ettől való távollétében halt­ meg, férje’ halála után, az apja se lévén otthon* rá vétetett, hogy égettesse, vagy égesse­­meg magát. Próbát is tett férjje’ halála után 14 napokkal. Felment a’ fa­rakásra. Egy atyja’ testvére gyujtotta­ meg a’ rakást. De nem állhatta­ ki a’ kint a’ szegény if­jú aszszony, futásra vette a’ dolgot , ha­nem megfogták kegyetlen rokonai, ’s ke­zeit lábait öszsze kötözvén ismét bévetet­­ték a’ tűzbe. A szerentsétlen azonközben ekkor is lszabadúlt’s egy kút felé vévén fu­tását abba siránkozva belé feküdt. Ekkor egy lepedőt vetettek oda neki , ’s az apja’ test­vére parantsólta, hogy abba takarja belé magát; nem akart ugyan de külömben is megfogták, ’s mikor ismét a’ tűzhöz vit­ték, hogy újra belé vessék , szívszakadva esdeklett, hogy hagyják életbe mert ő sem­mit se kíván élelmire a’ famíliájától, el­tartja koldulással magát, ’s kész leszen végképpen eltávozni a’ famíliájától. Ekkor azzal a’ ravasz mesterséggel élt az apja’ testvére, hogy tsak engedje a’ lepedőbe takartatni magát, mert úgy viszsza fogja a’ házához vinni és nem veti a’tűzbe. Ösz­sze engedte takartatni magát, de a’ hel­lyel, hogy haza vitték volna, ismét a’tűz­­be vetették. Ismét iparkodott szegény, hogy megmenekedhessék, hanem egy Török val­­lású ember a’ többek kérésére , hogy to­vább ne kínlódjék, valami módon olly kö­zel férkezett hozzá, hogy e’ kardjával el­érvén, a’ fejét ketté hasította , ’s e’­képpen, egyszerre meg menekedett a’ szegény gyá­va aszszony a’ további kínoktól; az ő ap­­­(*

Next