Magyar Kurir, 1827. július-december (41. évfolyam, 1-52. szám)
1827-09-18 / 23. szám
—* m Kintstár’ Cancelláriusa , Her res úr. Külső dolgokra ügyelő Minister, Lord Dudley* and * Ward. Kolóniák’ Ministere Huskisson úr. Belső dolgokra ügyelő Minister Marqui Lansdown. Fő Haditármester, Marqui Angié*8 éa. Fő Cancellarius , Marqui Lyndhurs . A’ Titkos Tanáts’ Elölülője , Herczeg Portland. Lord Titkos Pecsétőrző, Gróf Carlisle. Kereskedési Cancellaria Elölülője ’s Tengeri Kintstármester, Grant úr. Kelet-Indiai dolgok’ Cancelláriája’ Eldülője, Wynn úr. Hadi Minister, Lord Palmerston. Lancasteri Herczegség’ Cancellariása, Lord Bexley. Pénzverés Ministere Tierney úr. Erdők’ Fő - felvigyázója, Sturge sourne. Tellyes számra pótoltatván e’képpen Ministerium, már falusi jószágaikra oszni készültek a’ Ministerek, H us k i s s o n r pedig Párisba szándékszott útját néány hónapokra venni. A’ Pegui lakosok és Birmánok Űzött hadakozás támadván ’s ezek azont megvervén, a’ Pegui sereg azon föld. futott által, bátorságnak okáért, mint Ánglusok’ szövetségese , mellyet a’ Biránok az utóbbi békesség’ kötésben az nglusok’ Indiai Kompániájának által engidtek. A’ Birmán Uralkodónak Udvarától . Követek érkeztek Calkuttába. — A’ Kereskedés’ dolga Bengalában is igyen rosz állapotra jutott, melyre néz* a’ Közönséges Helytartóhoz járultak a’ sreskedők, hogy segéljen rajtok,, mert tömben oda lesznek, ki azonnal 6 millió játékat (Go Rúpiákat) költsönözött nekiek ezüstben. A' Stempelnek bévitettetése is felettébb nagy kedvetlenséget okozott, kiváltképpen a’ Kindu-kereskedők között. Londonban ismét közönségessé lett a’ Parlamentomnak egy tudósítása, a’ melly keleti Indiában a’ magokat megégettető szerentsétlen Özvegyekre nézve újabb rettentőségeket foglal magába. Egy 14 esztendős aszszony, egy Indus Böltsnek a’ felesége, a’ ki ettől való távollétében halt meg, férje’ halála után, az apja se lévén otthon* rá vétetett, hogy égettesse, vagy égessemeg magát. Próbát is tett férjje’ halála után 14 napokkal. Felment a’ farakásra. Egy atyja’ testvére gyujtotta meg a’ rakást. De nem állhatta ki a’ kint a’ szegény ifjú aszszony, futásra vette a’ dolgot , hanem megfogták kegyetlen rokonai, ’s kezeit lábait öszsze kötözvén ismét bévetették a’ tűzbe. A szerentsétlen azonközben ekkor is lszabadúlt’s egy kút felé vévén futását abba siránkozva belé feküdt. Ekkor egy lepedőt vetettek oda neki , ’s az apja’ testvére parantsólta, hogy abba takarja belé magát; nem akart ugyan de külömben is megfogták, ’s mikor ismét a’ tűzhöz vitték, hogy újra belé vessék , szívszakadva esdeklett, hogy hagyják életbe mert ő semmit se kíván élelmire a’ famíliájától, eltartja koldulással magát, ’s kész leszen végképpen eltávozni a’ famíliájától. Ekkor azzal a’ ravasz mesterséggel élt az apja’ testvére, hogy tsak engedje a’ lepedőbe takartatni magát, mert úgy viszsza fogja a’ házához vinni és nem veti a’tűzbe. Öszsze engedte takartatni magát, de a’ hellyel, hogy haza vitték volna, ismét a’tűzbe vetették. Ismét iparkodott szegény, hogy megmenekedhessék, hanem egy Török vallású ember a’ többek kérésére , hogy tovább ne kínlódjék, valami módon olly közel férkezett hozzá, hogy e’ kardjával elérvén, a’ fejét ketté hasította , ’s e’képpen, egyszerre meg menekedett a’ szegény gyáva aszszony a’ további kínoktól; az ő ap(*