Magyar Kurir, 1828. január-június (42. évfolyam, 1-51. szám)
1828-03-28 / 25. szám
Indúlt Bétsből, Pénteken, Mártzius’ 28-dikán, 1828- B és. Mártz. 26-dikán a Tsászári Királyi Apostoli Felsége e’ folyó hónap 15-dikán költ Határozásában Cs. K. Kamarás Gróf Schmidegg Ferentz Úrnak az eránt méltóztatott felséges tetszését tudtára adatni, hogy a’ nemes gondolkozású Gróf Úr a’ közelebbi Ország Gyűlésén Tekintetes Zemplin Vármegyének Követe lévén, a’ napi pénzét, mint Követ el nem vette, hanem ezen summát, melly 11,794 sor. 24 kr. tesz. részszerént a’ Vármegye Ispotálya számára, részszerént a’ maga jobbágyainak felsegéllésére ajánlotta, melly elhatározását a’ tisztelt Gróf Úr az említett Vármegyének a’ mult Sept. 20-dikán tartatott Gyűlésében tette közönségessé. Ő Tsász. Kir. Felsége Fő Tisztelendő Osegovich Imre Urat, Podborjei Sz. Ilona Apáturát, a’ Zágrábi Székes Egyház’ Kanonokját, és Varasdi Fő Esperestet, a’ Zágrábi Kir. Akadémia’ Pro- Directorát, és a’ Zágrábi K. Convictus’ Regensét,’s több IIs. Vármegyék’ Tábla-Bíróját, méltóztatott a’ Báni Törvényszék’ Praelatusává kegyelmesen nevezni. Török Birodalom. Konstantzinápolyból Mártius 3-dikáról egy rendkivül való alkalmatosság ezen fontos tudósítást hozta ide Bétsbe Febr. 29-dikén egy Commissio indult el innen Joreába, melly a’ Görög Patriarchának első Vicáriusából a’ Chalcedoni és Derkisi két Püspökből, és a’ Portától melléjek rendeltetett világi Tisztviselőből áll. Ez a’ Kiküldöttség az eránt van meghatalmazva, hogy az Insurgenseket a’ hódolásra hívja meg, azoknak békességet, a’ történtekről teljes elfelejtkezést(Amnestiát) és hasznokra több nem tsekély ígéreteket tegyen, egyszemind pedig az ellenségeskedésnek megszüntetését három hónapra mind a’ szárazon mind a’ vízen nekik megígérje és ajánlja. Ezen utolsó pontra nézve a’szükséges parantsolatok előre már Ibrahim Basához és Resid Basához e’ végre rendelt Tatárok által küldettek el Görög Országba. A’ Portának ezen lépése megnyugtató érzést gerjesztett a’ főváros lakosaiban; annyival inkább, mivel mostanában a’ Porta azon szabad hajókázásra nézve kötött Egyezést is megerősítette és kitserélte, mellyet az Akkermanni Kötéskövetkezésében a’ Dániai, Spanyol - és Nápolyi Udvarokkal tett volt. Ebből azt következtetik, hogy a’ Portának soha se volt szándékában, magát azon köteleztetések alól kivonni, mellyekre az Akkermanni Egyezésben reáállott. Ezenkívül most már több hajóknak paszszusok .