Magyar Kurir, 1829. július-december (43. évfolyam, 1-52. szám)

1829-09-11 / 21. szám

Batalionaink sebesen nyomultak be a’ vá­rosba, ’s ez kénszeríté az ellenséget a’ Jamboli felöl volt sántzainak elhagyásá­ra,’s széllyel futott minden felé a’ gya­log utakon a’ hegyek szorossai közzé. Hadainak dereka Kazánlik és Staro­­r­e­k­a felé vette hátrálását, a’ merre a’ mi gyalogságunk ’s kozákjaink délután­­ni 6 óráig űzték őket. Az ellenség annyi­ra megfélemlett, hogy nem mer ellen állani, ’s úgy látszik, hogy abban a’ ve­zéreik adnak példát. Ez napi gyözedel­­mü­nk jeles, az ellenség minden elfoglalt ágyúi, mellynek száma 9; hat zászló és 500 foglyok. Az ellenség holtakban és sebesekben igen sokat vesztett. Ezenkívül Slivnóban sok hadi szereket és eleséget találtunk. A’ mi veszteségünk holtakban sebesekben nem megy többre 60 nál.u ..A’ midőn ezen győzödelmünk fe­löl Felségednek alázatos jelentésemet meg­teszem, egyszersmind a’ kultsait is ezen gazdag és népes városnak , melly Driná­­poly után legnagyobbnak tartatik, hat elfogott zászlóval együtt, a’ tengeren Odeszszába elküldöm­. „Midőn Slivno városába bementünk nagy számú Papság jött elünkbe keresz­tel, ’s szentelt vízzel fogadtak bennün­ket; a’nép pedig öröm könnyekkel ho­­za hódolása jelent kenyeret és sót. Ezek a’ Bolgárok igaz szívvel ragaszkodnak hozzánk, nem csak azért , hogy hitünk sorsosai, hanem azért is, hogy barátsá­gosan bánunk velek. Ámbár a’város fegy­veres kézzel vétetett el, még sem történt a’ népen semmi erőszakoskodás ’s­ a’ vá­rosnak minden részében borral és ke­nyérrel vendégelték a’ lakosok serege­inket.­£ ^ Á s i­á­b­ó­l a­ Kaukázusi külön Tá­borból, Ju­l. 10 (22)dikéig* Minekután na Eriváni Gróf Paske­­vits Erzerumot megvette, hogy tábo­rának jobb és bal szárnyát az ellenség­nek minden lehető háborgatásától bátor­ságba helyheztesse, kiküldött egy felöl Oberster Leman Kommandója alatt, Chris­z felé (melly Vár a’ Mussi Or­szágúton fekszik, 100 V­ers­enyíre (Egy Verst­er,500 Arsine, vagy 500 öl­ Er­­zerumhoz) más felöl Generális Bur­­tzoff vezérlése alatt Beiburt vagy Baiburdi felé (melly vár a’ Tr­e­bi­zón­di Országúton fekszik, Erzerumhoz 120 Verstnyire) egy egy Osztály sereget a’ nevezett Erősségeknek megvételére. Jul. 4-dikén (16-ikán) , Oberster Le­rn annak megindulása előtt, Követség jött a’ Fő Vezérhez a’ Chniszi lako­soktól, a’ kik hódolásokat jelentvén, ol­talmat kértek az Orosz Fő-Vezértől a’ Mussi Basának Kurdjai (Katonái) el­len, mint a’ kik az Erzerum megvéte­lének hírére a­ Basát elhagyván, a­ kö­rül belől lévő falukat pusztítják. Maga a’ Basa kéntelen volt magát Muss­hoz, vagy talán meszszebb is Betliszhez viszsza vonni. E’ szerént Oberster Le­mana’ várat minden nehézség nélkül elfoglalta. Az Ölti és Narimane ne­­vü Szán­dsakok (Kerületek) lakosai­ hasonlóan meghódoltak. — Hasonló sze­­rentsével járt másfelől Gen. B­u­r­­­z­o­ff, Beiburt várának elfoglalásában. Itt volt a’ Szeraszkij-Kraja és a’ Yaghi Ba­sa 5.000 emberrel, kik is a’ vártól két órányira fekvő Réz bányákhoz 500 em­bert állítottak. Ezeket a’ mi Seregeink Jul. 7-dikén (19 dikén) innen megsza­lasztották és a’ rézbányákat elfoglalták. Mid­őn pedig a’ Városhoz közelítenének, Követek jövőnek ki az Orosz Generális­nak elébe, kik a’ lakosoknak nevében a’ várost, ugyan azon feltételek alatt mint Erzerum , feladták. A’ Törökök az Orosz Seregek jövetelének hallására , B­e­­­b­u­r­t­­ból kifutottak és minekutánna a’ város körül fekvő Örmény falukat Jul. 6-dikán X *

Next