Magyar Kurir, 1830. július-december (44. évfolyam, 1-53. szám)
1830-09-17 / 23. szám
185 hatatlan lészen, annak nagy részet Felséged , a’ mi legkegyelmesebb Királynénk valóban Magának tulajdoníthatja. Felséged ugyanis, kegyes megelégedését fogja ott tapasztalni, mellyel Felségednek, tiszta indúlatinak édes érzésein kívül, a’ Magyar Nemzet buzgó háládatossága fog szerezni, mivel azt Felséged ditsőrleinek,— kik között Hertzeg Maximilian Buda viszszavételénél kimutatott vitézségéért a’mi históriánkban örökké fog élni — szerentsés örökség általreászállott fényes virtusai már régen tsudálkozásra ragadták, és mivel az Felségeddel öt esztendő előtt Királynévá lett koronáztatása által új szent szövetséggel köttetvén öszve, Felségedben legkegyelmesebb annyát és legbelsőbb tiszteletének tárgyát szemléli. Mert mialta Felséged , —Isten ajándéka— Felséges Fejedelmünkét, a’szent házasság kötele által egyesült, —ugyan hol voltak ollyan könyhullatások, mellyeket Felséged kegyes szorgalommal szárítani nem igyekezett volna? hol mulathatta magát a’ szegénység, mellyen Felséged könyörülni nem sietett volna ? hol állhatott fel kegyes végből valamelly Intézet, mellyet Felséged bő adakozással nem gyámolított volna; úgy hogy Felséged fő helyheztetésében egyedül azt az eszközt látszott Magának megtartani, hogy jótéteményeket gyakorolhasson, a’ honnan az Ország legjobb annya legtökélletesebb példájának és szeretetre legméltóbb hitestársnak tartatik. Ezek — Felséges Tsászár és Apostoli Király! — ezek, Felséges Tsászárné és Királyné! az egész Magyar Nemzetnek hív érzésű indulatai felszentelt Felségteheránt, és ez a* tárgya a* mi tisztelettel telyes küldettetésünknek Magyarország s az ezzel egybekaptsolt Országok Státusainak részéről, kik Posonban egybegyűltek; melly alázatos előterjesztését a’ hív Státusoknak mi itt az ő parantsolatjok szerént mély alázatossággal bényújtunk, ’s egyszersmind Felsegteket esedezve kérjük, hogy a’ nevezett Státusokat kegyelmes és várva várt megjelenésekkel minél elébb megörvendeztetni méltóztassanak, hogy kívánságok, Felségteket, ’s Tsászári Királyi Magasságát a’ Koronaörökös Főhertzeget megkoronáztatva látni, Felségtek Atyai szívének és a’ Magyar Nemzetnek örömére , Isten segedelmével betellyesíttessék. Esedezünk tehát kegyes bizodalommal az Előtt, ki által a’ Királyok országolnak , és a’ törvényadók igazságot szolgáltatnak, hogy Felséged szerentsés boldog életét sok időkre terjeszsze ’s minden áldásaival bőven gazdagítsa; egyszersmind az Országgyűlésre egybegyült Státusokat, valamint az egész Magyar Nemzetet magunkat együtt felszentelt Tsászári Királyi Felségteknek kegyelmébe hív jobbágyi hódoló alázatossággal és tartozó legmélyebb tisztelettel ajánljuk/1 Őége a’Tsászár és Király e’ beszédre így válaszolt: j A’ tiszta hívségnek és fiúi szeretetnek érzéseit, mellyeket a’ Mi Magyar Országunknak és a’ hozzá kaptsolt tartományoknak Karjai ’s Rendjei, az előttünk felette kedves követség által kinyilatkoztatnak , mind Mi mind a’ Tsászárné a’ Mi szerelmes Hitvesünk, Tinéktek Koronás Királynétok , kegyesen fogadjuk. „Nagy örömmel tölti bé szívünket annak hallása minden felöl, hogy a’ Mi drága elsöszülött fiunknak koronázása az egész Országban a’ legelevenebb háládatosságnak érzéseivel fogadtatott. Ez egyszersmind a’ tzélnak, mellyet Magunkban feltettünk, és az Előttünk igen kedi .