Magyar Kurir, 1830. július-december (44. évfolyam, 1-53. szám)

1830-09-21 / 24. szám

A melly buzgó igyekezet orszaglá­­sunk első kezdetétől fogva folyvást és minden elöadatott ’s keresett alkalmatos­sággal is az Istentől reánk bízatott Népek ditsösségére, javára és boldogítására for­dítottunk ; ugyan az indított Minket ezen elhatározásra, hogy ditsö Eseink példá­ját kivetvén a’ Mi igen kedves első szü­lött Fiunkat még életünkben, sőt jelen­létünkben megkoronáztassuk. Óhajtván ugyanis, hogy ez a’ szent kötél, melly a’ Korona örökösét szoro­sabban az Országhoz kaptsolja, mind a’ Mi Fiunk, mind ezen Nekünk kedves Nemzet eránt viseltető Atyai indulatunk­nak új záloga lenne; annyival nagyobb megelégedésünkre válik, hogy azon mél­tó örömnek, melly a’ hív Magyarok ne­mes szíveikből az ősi ’s törvényes szokás szerént végbeviendő szertartás esetére ömledez, szerzői és tanúi Mi vagyunk; minél buzgóbban óhajtjuk, hogy bár halandó az életünk , ez a’ Ti felőletek való gondoskodásunknak örökké tartó gyü­möltse légyen. Így érezvén , felettébb örvendünk, hogy ez a­ Mi Fiúnk , — meggyőződésünk szerént, nemtsak Birodalmunknak hanem Erántatok viseltető szeretetünknek is va­­ n e t s. Itt következik azon Beszéd, mellyet Ő Ts. K. Felsége Sept. 14 dikén a’ Királyi Proprositioknak általadásakor Posonban az öszvegyülekezett Magyarországi Státu­sokhoz és Rendekhez a’ Thrónusról tartott. Quod a primis auspicati Regiminis Nostri initiis omni data, et quaesita etiam occasione palam fecimus gloriae, com­modis, ac saluti Populorum Divinitus Nobis creditorum constanter intentum studium, illud ipsum suppeditavit Nobis hoc etiam Consilium, ut veteri Divorum Majorum exemplo, dilectissimi Primo­geniti filii Inaugurationem, Nobis adhuc vivis, imo praesentibus peragendam con­stitueremus. Optabamus quippe sacrum hocce vinculum, quo Coronae haeres Regno arctius nectitur, novo una Paterni in Fi­lium , et charam Nobis Gentem allec­tus pignori esse; justi itaque illius gau­dii, quod ex his avito et legali ritu in­staurandis Solenniis, generosa fidelium Hungarorum pectora subit, Nos et auc­tores et testes eo lubentius praestamus, quo amplius desideramus,vita licet mor­tali , Nostri tamen in Vos studii fructus aeternos esse. Ita animo comparati , gratulamur quam maxime, Natum hunc Nostrum, — quod de eo compertum habemus,— non Ditionem tantum , ast amoris etiam, quo Vos complectimur, verum esse Hae­redem. lóságos Örököse.X

Next