Magyar Kurir, 1832. január-június (46. évfolyam, 1-52. szám)

1832-04-20 / 32. szám

250 hausen és Dr Cy­gn­aeus Püspök Elölűlések alatt, 1830-ban egész tava­szig folyvást tartottak.­ Nem régiben tudósittatván Ő Felsége a’ Biztosság mun­kálkodásairól, annak tagjait elbotsátot­­ta addig míg további tanátskozások vé­gett azt ismét öszveparantsolja. Püspök Bits­ebinek, ki az ő hazájába viszsza tért, Ő Felsége a’ Wladimir harmadik Glassisa rendjét ajándékozta , tulajdon maga írván a’ mellett egy, igen nyájas kifejezésekkel teljes levelet. —■ A’ Biz­tosság­­tagjai 1831-uik észt. Mártz. ha­vában ismét öszvegyültek, és hasonló­képpen 119 ülésekben ekkor végezték el, azon plánumok készítését, mellyek a’ Dec. 29-ken 1851-ben tartott utolsó illésben írattattak alá. Tartalmuk 1-er az Orosz Országban lévő Augusztás val­lástételt tartó Ekklé’sia törvényei. 2-or Instructiók a’ papság és a’ tisztiszékek számára. 3 or az Agendák. — A’ két első számok alatt lévő tárgyakról tett határozásokban alapul azon egyházi rendtartások szolgáltati, mellyek 1686 és 1687-ben Svetziában hozattak, azok tsak egyedül ollyan módosításokat szenvedvén, mellyeket az idő és hely múlhatatlanul megkívánt. A’ harmadik szám tárgya a’ Svelziaival öszvekötött új burkus agendákon épül. E’ szerént az idegen vallástételt követők lelki dol­gainak igazgatói a’ fent említett pro­jectionokat Ő Felségének már elébe ter­jesztették. A’ Tsászári gárda regementjei Len­gyel Országból Orosz Országba mind viszsza mentek. Ő Felsége az egész se­reget megmustrálta, annak állapotával tökélletesen megelégedett , és ezt , (megelégedését) a’ sereg kommandíro­­zójának, kinek fáradhatatlan munkájá­nak szemes vigyázásának tulajdonit min­deneket, tudtára is adta. — Azon­ ön­kéntesek közzül, kik a’ Varsó sántzai­ra való rohanás alkalmával minden re­gimentekből felszállittattak, tsak 35an maradtak életben. Ezek közzűl 15-ten a’ Szent György keresztjével tiszteltet­­tek meg. A’ Tsászár Mártz. 24 kén költ ren­delésében a’ városok és faluk Elöljárói­nak szorosan megparantsolja , hogy minden ollyan társaságokat, mellyek a’ kártyák tiltott nemeivel való jádzás vé­gett gyűlnek öszve, azonnal széllyel oszlassanak, ’s a’ játékosokat minden rang és méltóságra való tekintet nél­kül , a’ legkeményebb büntetés végett a’ törvényszékeknek által adják. Szenit betűnő pont a’ nevezett tsászári rende­lésben az, hogy minél nagyobb rangú és tekintetű a’ bevádolt személy, an­nál keményebben bű­ntettessék. Lengyel Ország. A’ Varsói Közönséges Újság valami nevetlen frantzia napi írás után a’ mint írja, közli a’ következő tzikkelyt: A­­zon egynéhány Lengyelek, -a’ kik Pa­risban a’ török úgy nevezett Nemzeti­biztosságot formálják, a’ Párisi publi­­cumtól való tiszteltetésből naponként sokat vesztenek. Úgy mint a’ kik az ő nyomorúlt Klubjokban mindég tzi­­vakodnak, egymást szünet nélkül rá­galmazzák, és önnön szerencsétlensé­­geket kölcsönösen maguk tulajdonítják maguknak. — Ugyan azok állításaikat kettős viadalokra való hívással akarják megmutatni, — és éppen ez írja meg azt, hogy azok most is vakoskodnak. Gurowski Ádám, az említett klub fej­e M­orawski­val egy pár pisz­tolyra kelt, de szentsétlenűl a’ puska tsötörtököt mondott. Az ifjabb Gu­ro­w­s­k­i is kihívta Ledochowskit, hanem az ő pisztolyok sem sült el. Ha­­sonló kimenetele volt a’Ledochows-

Next