Magyar Kurir, 1832. január-június (46. évfolyam, 1-52. szám)
1832-04-27 / 34. szám
—* 266 hoz Portugália Királynéjához és Hozzám küldött Követjei által, az Azor és más, ezen szigeteken lakó hűséges Alattvalóknak azon forró kívánságát nyilatkoztatták ki Előttünk, hogy az Ő Felsége (Donna Mária) ügyét, mint Atya, tutor, természeti oltalmazó és a’ J Bragançai felséges Házfeje én vállalnám magamra. Ezen szent titulusok és a’ Státusjóllétének sérthetetlen törvényei kötelességemmé tévén az említett előterjesztésnek való engedelmességet, azt a’ tekintetet és hatalmat, mellyet egy időtől fogva az Országlói helytartóság kezében kelle vala tartanom, ezennel magamhoz venni szükségesnek látom. Midőn tehát a’ nevezett Országlói Helytartóságot ez alkalommal eloszlatom, az azt alkotó tagok vegyék kedvesen tőlem azt a’ szíves köszönetét, mellyet hivataljoknak a’ legnagyobb buzgósággal és hűséggel való folytatásáért, íme, az egész világ előtt teszek nyilvánvalóvá. Jelentem, hogy ez a’ hatalom, a’ mit én most kezemhez veszek, azon szempillantatig fog tartani, mikor a’ második Donna Maria Királyné törvényes Kormányozása ismét be vitetik Portugalliába, és a’ Cortesek, a’ kiket én azonnal egybe gyűjtök, elvégezik, hogy én a’ Constitutionalis Charta 92 tzikkelyében kitett telyes hatalmat megtarthatom ez? Ha azt végzik , hogy meg tartsam, úgy azt az esküvést,mellyel ugyan az a’ Charta az Országlói helytartótól kiván, tüstént leteszem. Bártsak ezt az országlói Helytartóság is így értette, ’s e’ végre a’ szükséges parantsolatokat kiadta volna. — A’ fen nevezett hajón Mártz. 3-kán 1832 Dom Pedro Bragançai Hrg. — Ezt a’rendelést az Országlói helytartóság, 3 tagjainak aláírásával mindjárt kihirdette. Ugyan azon nap adódtak ki a’ Ministeriimot tevő parantsolatok is. Ezek szerént Marquis Palmella Frantzia Országi Pair, külső Ministerré, Mosinho de Silveira Finantz-és egyszersmind egyházi dolgokra és ítélőszékekre ügyelő Ministerré Freire Ágoston József hadi és tengeri Ministerré rendeltettek. Frantzia Ország. A’ Követek Kamarájának Apr. 15- ki Ülésében a’ régi Katonai zsóldokról való törvénynek kelle vala a’ Tanátskozások tárgyává tétetni, de a’ Praesidens kinyilatkoztatá, hogy 200 tagok nintsenek jelen. Ekkor Lameth ment a’beszélőszékbe, és a’ Kamarát, a’ Bastillei győzedelmeseknek ígért jutalmakra emlékeztette. A’ Kereskedés Ministere ajánlá, hogy a’ Királyt egy ollyan rendelés kibotsátása eránt kellene megkérni, melly a’ polgároknak ezen nagy érdemű rend Interesséit illetné, — és ez a’ javaslat elfogadódott. De ismét az a’ nehézség adta magát elő, hogy a’ voksolásra megkívántak számok (227) a’ tagoknak nintsen jelen. Schonen és a’ Kereskedés Ministere az emberiség nevében nagyon kérték a’ Kamarát, hogy addig maradna együtt , míg a’ Kamarának még Párisban lévő tagjai közzül különös levél által annyi hívódnék öszve, a’ mennyi a’ kérdésben lévő és felette sürgetős törvény felett való voksolásra elegendő volna. A’ zsoldosok száma — mond a’ Minister — 12.000-re megy, kik közzűl, hogy irtoztató ínségeiktől megszabaduljanak , magokat már sokan elvesztették. Ezért a’ két oldal a’ Ministeriumot okolja, mellynek, — a’ mint mondódik, — elébb kellett volna ezen dolog eránt törvényjavaslatot ternn. Utoljára a’ Kamara azt végezte, hogy az, azon követek után, kik levél által hívattaltak