Magyar Kurir, 1832. január-június (46. évfolyam, 1-52. szám)
1832-06-01 / 44. szám
31- ben az ő Thronisa előtt az Urak lettek nyilvánvalóvá. Vérzett Ő Felségének atyai szíve akkor , midőn a’ reábeszéllés minden eszközeiből kifogyván Uralkodói kötelessége szerént a’gonosz luzzasztók által felforgatott rend viszszaállítására, fegyverek által erőszakhoz volt kényelten folyamodni. Az igazságos ügy jó kimenetellel koronáztatott még. Nagy reménységben van Ő Felsége a’ felöl, hogy minekutánaa Lengyel Országnak lakosi a’ revolutiók ’s a’ zabálátlanság örvényeiből kiragadtattak, hogy a’ Mindenható segedelmével az ő gondoskodásai, az ezen országot ért csapatoknak még meglévő nyomdokait is rövid időn ki fogják irtani. Ő Felsége nagyon bízik az Urakban nemcsak, hanem minden hűséges és jó indulatú lengyel alattvalóiban is, hogy ezek és az Urak az ő szándékát minden igyekezettel elő fogják mozdítani. Azon újonnan hozott törvények oltalma alatt, mellyek az Ország jelen környűlállásaival’s állapotjával leginkább megegyeznek , köz akarattal fognak az Urák az Ő Felsége tzélja elérésében munkálodni, a’ mennyiben Uraságtok a’ közönséges rendet, idvességes alaptételek terjesztése által, (mellyek nevezetesen annak a köz rendnek tsalhatatlan zálogai)mindenkor erősítik, a’ gonosz sugallásokra nem halgatnak, ’s a’ gyenge elméket, azon sugallók veszedelmes hatalmától megőrizik, kik hozzá vagynak szokva a’hoz hogy a’ köz jót az e személyes hasznoknak feláldozzák, és a’ lukét arra ez időszerént a’ kétségbeesés ’s tulajdon gyalázatos voltok érzései indítottak. Ő Felsége tökélletesen meg van a’ felőtt györekelve, hogy azoknak minden mesterkedéseik füstbe megyen. A’ szomorú tapasztalás sokszor bizonyságot tett már Lengyel Ország lakosi előtt a’ felöl, hogy ők boldogságokat és nyugodalmokat egyedül az ö Fejedelmek eránt való tántoríthatatlan hűségben, az ö böltsességének köszönhető institutiókban és tsak úgy találhatják fel legbizonyosabban, ha a’ vesek tör’sök atyafi Orosz nemzettel való egybeköttetésben elvárhatatlanúl meg maradnak. Az idő viszszaadja nékik azon javaikat, mellyek a’ belső háború viszontagságai által semmivé tétettek — a’ minek betelyesedését . Tsászári Királyi Felsége a’ legforróbb kívánsággal óhajtja*“ A’ feljebb említett Küldöttség tagjai ezek voltak : Hrg Radziwill Bálint; Püspök Choromanski Stanislaus; Abbás Gróf Lubiewski Taddeus; Walewski Sándor; Niemojewski Eduard; Soltyk Ferenc ; Gróf Skorupka József; Spinek Albert; Gróf Komorowski Ignátz ; Lembinski Lajos; Gróf Jezierski János ; Sosnowski Kajetán ; Hoffmann Mihály ; nyugodalomban lévő Generál Gróf Lubiewski Tamás ; Báró Wiszynski Jó’sef; Jazkowski Xaverius ; Scholtz Károly ; és Brzezinski András. —Kik a’ közönséges audientzia után , Felségének külön külön is elébe vitettek. Görög Ország. Moreából egy magános levél Apr. 14 kén közli: Ámbár a’ három hatalmasságok képviselői, ’s hajósseregek admirálisai Capodistriást Elölülőnek törvényesen megesmerték , azért a’ Rumelióták nem adták, meg magokat, hanem egész a’ Földszorúlaton cisthmus lévő Lutrakiig nyomultak. A’ mi az Elölülőnek értésére esvén Nikilas és Kalergi vezérlések alatt elébek sereget küldött. De ez a’ sereg egy ütközetben részént levágódott, részént elfogattatott, így osztási a’ Rumelioták ezelőtt 5—6 nappal minden ellenlábas