Magyar Kurir, 1832. július-december (46. évfolyam, 1-52. szám)
1832-09-18 / 23. szám
1r23 Indúlt Bétsből, Kedden, September’ 18-dikán, 1832. * Bés. ő Ts. K. Felsége méltóztatott Sept. 6 kán költ Királyi kegyelmes végzése által Nagy Méltós. Báró Vlassits Ferentz Horvát Országi Báni Excját Zágráb Vármegye Fő Ispányává kinevezni. Egyházi Statusok. Bérekesztése a’ Kurír 22-dik szárnyában előadott Szentséges PápaLevelének. De most nékünk tzélunk, benneteket arra nógatni, hogy keményen keljetek ki azok ellen , kik az Egyházi rendre nézve megállapított nőtelenséget szeretnék eltörölni. Eddig még csak világiak törekedtek ezen tzélerányos rendszabásnak nyakát szegni, de fájdalom ezeknek nyavalyájok már — némelly kötelességekről megfelejtkezett Papokra is elragadt, annyira, hogy némelly helyeken ez eránt a’ Fejedelmekhez kérő levelet bényújtani bátorkodtak. De utálatos dolog efféle búja dolgokról, tovább beszállni, s egész bizodalommal ajánljuk néktek,hogy ezen fontos törvénynek, a’ maga épségében való megtartásában minden módon igyekezzetek. Majd akkor fogjuk azután a’ házasságot , mellyet Sz. Pál is Szent Sakramentomnak nevezett, nagyobb figyelmünk tárgyává tenni, és mindent elintézni , a’ mi annak felbonthatására tsak távolról is szolgálna. Ezen tárgyat ugyan néktek már VIII-diktius Pápa is szívetekre kötötte, ehez hasonló levél által, azonban, a’ féketlenség nem hogy kissebbedett volna, sőt inkább nagyobb lángra kapott. Eszekre kell tehát az embereknek adni, hogy ha egyszer a’ házasság megköttetett, azt többé felbontani nem lehet, — és hogy az Isten e házasok között ollyan szent kötelet font, mellyet tsak halál oldhat fel. És mivel a’ házasság mivolltáról tsak a’ templom ítélhet igazságosan, vigyázzanak magokra a’ házasulandók , hogy magokat mindenben, az Egyházi Gyülekezet végzéseihez tartsák, jól tudván, hogy ha azoknak rendszabásait által hágják, és tsak testi ingerből házasodnak , nem gondolván azon titkokra , mellyek a’ Sakramentom által kijelentetnek, egykor szerentsétlen véget fognak érni. De menjünk által a’roszsznak egy másik forrására, mellybölaz emberiségre nézve annyi veszedelem áradozik, tudniillik az indifferentismusra, melly szerint sokan abban a’ fonák véleményben vagynak, hogy akármelly Valláshitben lehet üdvözülni, ha tsak egyszer az ember az igazságnak, és betsületnek törvényei szerint él. — Én tudom, hogy ti ezen állítást, ha talán nyájatokban , némellyek fejekben gyö-