Magyar Kurir, 1833. július-december (47. évfolyam, 1-53. szám)
1833-11-08 / 38. szám
előhívatván, zár alá tett jószágát ott helyben mindjárt meghelsültette. Alig terjedt ez a hir, ’s már az utsza tele volt bámulókkal, kik a’ zártevök ellen kígyót, békát kiabáltak. Erre mindjárt Politzia érkezett, melly nagy nehezen a’ háborgó népet letsillapította. De 11 órakor egy zászló tűzetett ki ezen felírással : „A’ Mary lebonei nép ’s mindég többen többen gyűltek öszve, azonban erőszakoskodásra mégsem került a’ dolog . 12 órakor elindult a’szekér, a’ zár alá tétetett portékával, midőn a’ nép reá rohant, s a’ város szolgáit elkergette, így hát a’ szekérnek viszsza kelle térni Savage Úrhoz, de a’ ki a’ portékát elfogadni nem akará. A’ szekér tulajdonosa tehát a’ bíró parantsolatjára minden portékát egy magazinba rakván, — már haza felé indúlt, miden egy mérges aszszony a’lovat zabolájánál fogva viszszaterítette. Ez közönséges felhevűlést okozott a’ pórnépnél, mert a’ szekérből egy darab sem maradt épen , — mind öszvetördeltetett. A’ zaj annyira ment, hogy azon a’ környéken minden boltok bezárattalak. Tsak mikor már mindennek vége volt, érkezett meg egy tsapat Politzia- Délután Savage Ur a’Pelitzia- shoz ment, é s magát lerakott portékájának viszszaadattatásáért lekötelezte. Egyébberánt Savage Ur volt fő indító oka, hogy azon külvárosban a’ lakosok megtagadták az adót. Déltájban ezen zenebona következésében népgyűlés tartatván , bizonyos Birch nevű arra intette a’ lakosokat, állanának el igazságtalan kívánságoktól, vagy ezt legalább törvényes úton keressék , egyszersmind annyiban mentette a’ garázdákat, hogy tehetetlenségek miatt hirtelen haragra gerjedének. Mint mondják, a'Kormány minden adószedőknek meghagyta, jegyeznék fel minden adót fizetni nem akarók neveiket, hogy így mindegyiket sorról sorra törvénybe lehessen idézni. Don Antonio Carlos Ribeiro d’Andrade,a ki mint mondódott Brasiliából Dom Pedrónak viszszahívattatása végett küldetett Portugal-iába , a’ Times Szerkezetetőjéhez ezt írja: „Sir! Olvasván az Úr Újságában, mintha én Dói Pedrónak azt tanátsoltam volna, térne viszsza Brazíliába, ’s a’ Koronát, mellyröl egyszer lemondott, végye ismét viszsza, kötelességemnek tartom , ezen költeményt megtzáfolni. Engem magános dolgaim vittek Angoly Országba. Szándékom vala Frantzia,’s Olasz Országba utazni, — de mivel Falmouthban hallottam , hogy Doni Pedro Lisbonába nyomult, igen tartottam, nehogy egy familiámbelivel, a’ ki D on M igue 1 zászlója alatt hara szolt, roszszul bánjanak. Azért Lisbonnába siettem, hogy lássam, segíthetek é’atyámfián ? Ott léttem állt, az igaz Dom Pedrónak is udvaroltam, a’ ki korábbi öszveköttetésünknek, de különösen testvérem jelen szolgálatjának tekintetében szívesen fogada, azt azonban soha sem tanátsoltam néki (Dom Pedrónak) hogy Portugalliát hagyná el, de meg sem valok hatalmazva ennek tselekvésere , és igy nem is felelhette azt, a’ mit az Ur, Újságában közhírré tett. Valljon II dik Don Pedrónak thrónja megerősödik e’? valljon az egy uralkodási forma tartós leszsze?az nem Dom Pedró, hanem a’ Brazíliai Nemzet akaratjától függ, melly utóbbi, mint főhatalom, bélátása szerént határozza el, valljon e’ Monarchia megmaradjon e’, vagy elenyésztetik ? A’ megtalált Rősz Kapitány következendő levelet intézett egyik S ho t- land i barátjához? még utazása alatt: y,Tudom örülni fog, midőn meghallja, hogy még az élők közti bolyongok. Uta