Magyar Kurir, 1833. július-december (47. évfolyam, 1-53. szám)
1833-11-22 / 42. szám
ni. Ezt a’ két nyelvű hydrátétel a' Kormánynak mindenek elött megfojtania! Mind Angoly, mind Frantzia Országban,a’ munkások, és munkáltatók köztti viszonyok, minden nap öszveütköznek,’’s rendes dolog, hogy magok a Liberálisok is ellenek vágynak az elsőbbek által szokott tsoportozásoknak. Emlőit az elölt tzéljok elérésében segítettek. A’ Times a’ többek között ekképen nyilatkoztatja ki magát: „Valóságos tsapás Országunkban az a’ törvénytelen Tyrannismus, melly a’munkásoknak szorgalmukat, a’ mesterembereknek tulajdonokat, ’s az által az egész kereskedési viszonyt korlátozza. Hát valljon a’ törvény ezen tárgyban tsak hótt belű? Ha hát a’ törvény nem segit , vagy a’ munkások magok jó szántókból eszekhez nem térnek , akkor még egy utolsó eszköz maradna hátra: a’ 6 » kézműves elvinné tökepénzét abból az Országból, melly néki oltalmat nem nyújt, és így a’ ravasz, és rövidlátó galyibások, tsak árnyék után kapkodtak, az alatt, míg a’ kenyeret szájok elöl elvontak. Mint halljuk, az öszveesküvésnek tzelja az, hogy az ügyesek, és ügyetlenek, a’ szorgalmatosok, és lomhák számokra, egyforma napibért tsikarjanak ki, továbbá, hogy minden rendű munkások egyiránt munkához jussanak, és így minden vetélkedés, az erköltsiségben , és ügyességben megszűnjék. Már most tegyük fel, hogy erre a’ kézművesek reá állanának, és bizonyos napikért, az ügyességre, és szorgalomra való minden tekintet nélkül meghatároznának, olly formán, hogy az ügyesnek, ■es szorgalmatosnak legfellyebb azt fizessék, a’ mit most az ügyetlenek, és lomhák kapnak, vallyon nem éppen ollyan okos, és igazságos volna ez ez a’ megegyezés , mint a’ munkásoké ? vagy tegyük fel, hogy a’ kézművesek, minden fönvre egyforma árut szabnának meg, p. o. a’ durva pamutért annyit kívánnának, mint a’ legfinomabb selyemért: nem éppen ollyan okos lenne e’ az? Ha tehát azon munkások öszveesküvéseik tzélt érnének, az Angoly kézművészetet elkerülhetetlenül tönkre tennek, és akkor ki szenvedne? a’ kézműveseké’, kik tőkepénzeikböl, vagy pedig a’ munkások, kik napi bérekből élnek? (Times.) A’ munkásoknak egyesületek, valóban nem tsekély veszedelemmel fenyegetnék az Országot, ha maradandók volnának, és józan észszel bíró némelly tagjai által nem látnák, hogy ha kívánságaiktól el nem állanak, a’ kézművesek is hasonló egyesületbe léphetnek ellenek, ’s akkor pedig minden esetre ők sintenék következéseit a’ roszszúl sült planumnak. Az Egyesületek vezérjeik, a’kézműves Uraknak bátortalanságokra, és egyenetlenségekre tartanak számot. Kifürkészik a’ munka mennyiségét, mellyet Uraik magokra vállaltak, ’s akkor azután elvonják magokat a’ munkától, noha magoknak nagyobb károk van benne, mint Uraiknak, és így a’ szükségtől akarják azt kitsikarni, a’ mit az igazságtól meg nem nyerhettek. Ha tsak egyszer is boldogultak illyen módon , azután tovább mennek, ’s magoknak béfolyást, és fontosságot szereznek társaiknál. E’szerint minden munkásokat fellázasztnak, akaratoknak eszközévé teszik őket, és így azt a’ fabrikát, melly nékik ártalmasnak tetszik, vagy műhelyt, mellynek ura ellentáll, szabad kények szerint megakasztják. Voltak p. o. a’ közelébbi 6 hónapban esetek Leendsben, a’ hol a’ mesterlegény egyesületeknek egy Emiszszariusa, megakasztotta a’ kezimesterségnek egy nemét, a’ mire fél óra múlva, minden munkák , mint varázspálcától illetve, megszűntek , a’ munkások Uroknall felmondtak, sajnálkozásokat jelentvén , hogy felsőbb halálom párán-