Magyar Kurir, 1833. július-december (47. évfolyam, 1-53. szám)
1833-08-02 / 10. szám
—® 7S e’ még Napier Kapitány, vagy sints, de az Admirálitas minden esetre telyesíteni fogja kötelességét. Azon szempillantástól fogva , mellyben elterjedt a’ hírre , hogy Napier Kapitány, Donna Mária flottáján való parantsolatot állal veendi, a’ Kormány elhatározta , abban az esetben Napier Kapitánnyal úgy bánni, mint Sartoriussal bánt volt. Ő igazán nem tudja , hivatalos tudósítás érkezett e’ meg már e’ felöl,— annyi bizonyos,, hogy a’múlt Pénteken, — a’ mit nagyon sajnál , a’ mennyiben annak a’ jeles Katonának, hadi vitézségét mindenki tsudálja, elhatározták légyen: „Napier Kapitány a’ hadi tisztából kitörűltetik.í£ Az Admiralitas ezt fájdalommal tette, de még is , hogy kötelességét telyesítse, el nem kerülhette. A’ Buckinghami Hertzeg még azt az észrevételt tette , miilyen különös légyen, hogy Napier Kapitány, szolgálatjából már Pénteken elbotsáttatott, a’ nemes Gróf pedig, mint a’ ki a’Kormánynál jó helyet foglal, még Hétfőn arról semmit sem tudott. Azután ismét az Egyházi Reformból 2 dik olvasására mentek által, a’ midőn Gref így kezdte beszédjét: Jól esmérem azokat a’nehézségeket, mellyek a’ bikéi küszködnek. Ha a’ fenn álló Egyház változtatásáról volna szó , akkor érzemények, gyökerezett hajlandóságok, előítéletek fognának felsziláltatni, a’ mi minden lépést nehezítene. Távól légyen, hogy ollyan kifogásokat óssároljak, mellyek kinek kinek lelkiesmeretében gyökereznek, mert tudom, hogy ahoz, bár viszszaélésekkel legyen egybe kötve, bajos nyúlni, a’ mit gyermekségünktől fogva szentnek szoktunk tartani. Senki véleményén sem akarok erőszakot tenni, sőt ellenkezőleg — érett megfontolás után támogatni fogom a’ javaslatokat, mellyek a’ Ház elibe avval a* Kívánsággal terjesztetnek, hogy a’ fennálló Egyház ne gyengíttessék, sőt inkább a’ fenyegető veszélyektől megóvaltassék. A’ Miniszterek tzéljok főképpen az volt, hogy Izland Egyházi elrendelsére nézve ollyan változásokat hozzanak be, mint a’ millyeket a’ jelen környülmények megkívánnak. A’ Király, thrónusról tartott beszédjében, nagyon ajánlotta a’ Háznak ezt a’ tárgyat, és az elöttünk lévő rendszabás a’ másik Házban nagy majoritással fogadtatott el. Azután a’ Szónok imígy fejezte be előadását : A’ mi állapotunk most azon a’ fokon áll, hogy a Kormány princípiuma közti, az egyiknek uralkodónak kell lennie. Az Uralmak, az egyik Reform javaslatot el kell mellőznie!, vagy abba megegyezniük , hogy a’Reform alapját, minden viszszaéléselve lehessen alkalmazhatni, mellyek időközben Systemánkba bécsúsztak. Az első úton , a’ Miniszterek nem követhetik az Urakat, mert az őrültség volna! (halljuk! halljuk!) Nem szánhatják el magokat, Európa szabadsága ellen kezet fogni, mert ez ollyan tett volna, hogy ha végre hajtódnék, minden törvényes Kormányokat veszedelmeztetne, ha nem döntene fel. Erre tehát Uraimét nem, szánhatjuk magunkat, ’s nem marad más választásunk, mint a’ Reformnak alapját egész kiterjedésében eszközlésbe venni, hogy egy részről az Alkotvány megerössittessék, a’ másik részről, a’ Státus Kormányról való fonák megfogások kiirtassanak , mellyektsak zavarodásra , és törvénytelenségre vinnének. Ezek Uraim, az alapok, mellyeket mi hivatalunkba való lépésünk elött elesmértünk, ’s mellyek azólta bennünket mindenkor vezérelnek, ’s valameddig Ő Felsége bennünket bizodalmára méltóknak tart, ezen útról el nem térünk. A’ betsület és igazság köteleznek benni unnci ex jui vi* i ciiU5i6iHJdji Ki VllCHJI't, de különösen erre egy más rendszabás- X *