Magyar Kurir, 1833. július-december (47. évfolyam, 1-53. szám)

1833-10-18 / 32. szám

BÉTSI MAGYAR KURÍR. ÉS SOKFÉLE, TOLDALÉKUL. • ______________________________________________________— ■ - - ■■ - — - ^ 1^r. Indult: Pénteken, October’ 18-dikán, 185­5. 32« EGYHÁZI STÁTUSOK.­­ Szentsége XVI dik Gergely Sept. 30 kán titkos gyűlést tartott, melly al­kalommal az öszvegyűlekezett Cardina­­lisokat ekképpen szóllítá meg: „Tisz­telendő Atyámfiai! Igen nehezen esik, hogy székünkből szomorú dolgot kell néktek hirdetnem, — de olly keserű fájdalom fogott el, hogy meg nem ál­hatjuk, hogy azt veletek, kik főpász­torkodásunkbani részvétel miatt vagy­tok egyben híva, e’ mai napon ne kö­zöljük, ’s panaszinknak kiöntésében né­­maném­a vigasztalást ne keressünk. A’ dolog, melly bú­ít , éppen nem titok, sőt inkább minden jóknak ijjesztésekre, é s nyughatatlanittatásokra, közlapokban kihirdettetett. Sajdítjátok már tisztelen­dő alyámfiai, hogy azon iszonyú, is­tentelen, álnok, vakmerő, ’s minden szentnek felforgatására tzélzó tettekről beszéllünk, mellyek Lisbonában, a’Ju­lius végen beállott Kormány által vég­hez vitettek, holott az elölt abban az Országban, a’ Catholicus hithez, Szent Székünkhöz, ’s az elöttünk uralkodott Római Pápákhoz, annyira ragaszkodtak minden rendű lakosok. El nem titkol­hatjuk , hogy eleinte a’ mendemondák­nak , mellyek kiszoraltak , hitelt nem adhattunk, — de Olasz Országba tör­tént megérkezésével annak , ki Portu­­galiában Apostoli Pronuntius képében személyünket viselte, és több más je­lenségek által, tsak hamar meggyőzet­­tettünk a’ felöl, hogy tsak ugyan igaz, a’ mit rebesgettek. Most tehát már ép­pen olly szomorú , mint tsalhatatlan igazság, hogy az említett Kormánytól elhatároztatott légyen annak elűzése, a’ ki ott Apostoli Székünknek képét vise­li, még pedig úgy , hogy kijelentetett néki, mellynél fogva Portugalliát a’leg­rövidebb idő alatt oda hagyja. Minek­­utánna Szent Székünkkel, ’s Vélünk magunkkal is olly rétű­, és igazságtala­­núl bántak, ezen istentelen emberek , a’ Cath. Anya Szentegyház, ennek jószá­gai, és a’ Szent Szék, sérthetlen jussai ellen keltek ki, és ha meggondoljuk, hogy mind ez, a’ Király bémenetele után mindjárt, és így előre történt ösz­­veeskűvés által ment légyen véghez, fel­háborodunk , és könnyeinket viszsza nem tarthatjuk. Mert miután a’ köztömlöttö­­ket felnyitották, és a’ bennek tartott fog­lyokat szabadon botsátották, ezek he­lyett, még azok közzűl is zárattak bé, kikről a’ Szent írás ezt mondja: „Ne nyúljatok P­elkenttjeimhez !1. Világiak, a’ szent tárgyak feletti just magokhoz ragadták,’s így nem tsak a’ világi pa­pok , de még mind a’ két nemű Egyhá­ziak felöl is , önnkényesen rendeléseket tettek. Így térűltetett el egy törvényei­től a’ papi törvényszék privilégiuma: az Apátzák, mint Egyházi familiák el­űzettek, és minden papi intézetnek újon­­tzai elküldettek azon világos megha­gyással , hogy ezentúl új Candidatust ne legyen szabad felvenni. A’ Patrona­tus jussától minden papok megfosztak

Next