Magyar Kurir, 1834. január-június (48. évfolyam, 1-51. szám)
1834-02-21 / 15. szám
thrónusi beszédre alkalmaaztatik, azokat sem vévén ki, mellyeknek szerkeztetésében a’ Hertzeg maga is részt vett! (halljuk) Ez igen természetes, mert a’ thrónusi beszédnek rövidnek kell lenni, ’s egy rövid beszédben lehetetlen mind azon külömbözö tárgyakat érinteni, mellyek a’ Parlamentaris Ülések alatt tanátskozásba vétetnek. Egyéberánt könnyen megtudnám mutatni, hogy a’ Hertzeg panaszsza alaptalan , — de mielőtt ezt tenném, Uraságtok engedelmével, — némelly a’ nemes Hertzeg által érintett pontokra akarok viszszatérni, különösen arra, a’ mit a’ Nyűgot Indiai rabszolgaságra, és külső politikánkra nézve mondott volt. Jól tudom én, hogy a’ mi az elsőt illeti , még sok tenni való van, és hogy a’ Minisztereknek kötelességek ezen tárgyra éppen olly nagy figyelmet fordítani, mint sok más , még bé nem végzett javaslatokra. (halljuk) A’ nemes Hertzeg nyilván tévedésben van, mert a’ Királyi beszédben nem mondatik az, hogy az említett tárgyak — az Ország javára el vágynak döntve, hanem tsak, hogy a’ Kormány rendszabásai minden Coloniákban úgy fogadtattak, hogy rajta örülni lehet, az az ellenkezőleg avval, a’ mint a’ Nemes Hertzeg jövendölte volt. (tetszés) Ha Uraságtok azt, a’ mi ebben a’ tekintetben a’ Királyi beszédben mondatik, fontolóra veszik, bizonyosan ki fogják menteni a’ Minisztereket azon vád alól , mintha várakozásokba nagy bizodalmat helyheztettek volna, — és ha meggondoljuk, mi történt ekkoráig, ha meggondoljuk, miképpen fogadtatott a’ bili a’ Coloniákban, bizonyosan el lehet hinni, hogy nem meszsze van az idő, mellyben a’ Cóloniák képesek lesznek, a’ rabszolgaságnak az emberiséget nyomó eme legnagyobb átkának kiirtását eszközleni. (taps) Többet, úgy gondolom, ez iránt nem kell szóllanom, így tehát általmegyek most külső Politikánkra. Itt a’ Hertzeg semmit sem talált helyesnek. A’ mi Hollandiát illeti, a’ nemes Hertzeget tsak arra emlékeztetem, minő állapotban vették által a’ Miniszterek a’ Holland - Belgiumi ügyet! (halljuk) azt nem is említem, hogy akkor Hollandia-Belgiumtól egészen külön volt válva , hogy a’ Conferentzia bizonyos alaptörvényeket hozott, hogy a’ Német Alföld elvált tagjai között a’ meghasonlást megakadályoztassa: nem mondom, hogy a’ Hertzeg nem reménytette a’ két Ország öszveolvadását, de azt mondhatom, hogy a’ Hertzegen kívül más okos ember ezt nem is álmodta. A’ Hertzeg szava szerint, az Angoly Minisztérium, igazságtalan feltételeket szabott a’ Hollandi Királynak, — holott mindenkor vezér fonalúl tsak a’ két Királynak egymással való megegyeztethetése szolgált, ’s ha a’Hertzeg az iroványokat megvizsgálja, úgy fogja találni, hogy sok hijjában való fáradozás után, végre a’Conferentziának minden tagjai abban egyeztek meg, hogy mivel békességes eszközöktől semmi foganatot sem lehet várni, a’ szémek elérése végett erőszakhoz folyamodjanak. — A’ nemes Hertzeg kétség kivűl nagy tekintetű ebben a’ Parlamentben, sőt egész Európában , és éppen azért sajnálva hallottam a’ vádakat, mert tudom, hogy a’ Hollandi Király annál kevésbé fog most hajlani azon egyességre , mellytöl Országának jóllétte , és bátorsága függ. (halljuk) A’ nemes Hertzeg azt mondja, hogy a’ dolgok most éppen úgy állanak, mint nehány esztendővel ez előtt, — én pedig azt hiszem, hogy nagyon megváltoztak,hogy Belgium most Hollandia megtámadásaitól bátorságban vagyon, hogy a béke felbomlásától nem lehet tartani; más részről azt is hiszem, hogy nem mész-