Magyar Lányok, 1908. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1908-02-09 / 7. szám
105 fányi rizstermő földjét is. Csekélység az egész! Akármelyik gazdagabb szomszédja alamizsnaként odadobhatná neki. De hát — Így jár az, aki Buddhától elpártol. — Ki ad többet érte? Először, másodszor... A kalapács már ott állott a levegőben. Őrült zsivajgásba tört ki Csin-Csu falu népe: — No támadó! Most lássuk, mit tud a te Istened! Most segítsen meg a fehér Isten! Most bújj ki a csávából... Ebben a pillanatban trombitaszó harsogott végig a széles utón. Kegyetlenül éles, átható tülkölés. És az ördög szekere, egy rettenetes zajjal járó, vastag kerekű, porbelepte alkotmány, mint a villám, oda szaladt támadó háza elé s ott megálloit. Nem, gyökeret vert. A nép ijedten borult térdre. Némelyek elfutottak. A kocsiból két ördögformáju, óriásszemü emberalak meredt Csin-Csu lakosaira. Az egyik megszólalt férfi hangon, francia nyelven. — Mi történik itten... ? II. Borghese Scipio herczeg, a vakmerő sportférfiú, aki a Peking-Páris közötti automobilversenyen az első díjat nyerte, tanácstalanul állott egy útkeresztezésnél. — Ettore, — kérdő a soffőrjétől. — Csin- Csunál, vagy Kai-Funál haladjunk el? Ettore a térképet tanulmányozta. Nem tudott rajta eligazodni. — Költsük föl Barzinit. Barzini Luigi, a jeles újságíró, Borghese herceg hű útitársa mélyen aludt a gép hátsó ülésén. Egész éjjel azon dolgozott, hogy egy tudósítást küldhessen a lapja részére. A távirat készen állott, de nem volt táviróhivatal, amelyik továbbíthassa. Barzini, amikor fölkeltették, rá se pillantott a térképre. — Csin-Csunál kell elérnünk a Nagy Falat, így esett, hogy az „Itala“ automobil, az első, mely ezeken a vidékeken végigrobogott, Csin-Csunak vette az útját és oda ért Jamadó háza elé, éppen abban a pillanatban, amidőn a végrehajtó kalapácsa harmadszor készült lecsapni a vázakereskedő vagyonkájára. — Mi történik itten ? — kérdezte Borghese herceg, föltolva homlokára hatalmas automobil szemüvegét. Jamadó, egyedül Jamadó nem veszítette el a fejét a sok ember közül. Ő tudta, hogy nincsenek csodák, tudta, hogy az a porbelepte, hatalmas ember, aki játszva igazgatja óriási gépét, csak jót hozhat neki. Röviden, értelmesen felelt. Elmondta a történetét. Borghese figyelmesen hallgatta. Barzini Luigi jegyezgetett. — úgy látszik, mégis az Isten küldött bennünket, keresztény embertársam, — szólott kissé mosolyogva a herceg. Ezzel átadta a hatvanöt yent, mielőtt a kalapács harmadszor lecsaphatott volna... Ettore megnyomta a trombita gummilabdáját, a herceg fordított a kereken, őrült zörej, zakatolás, lárma támadt egy pillanatra a gép belsejében, porfelhő kavargott föl s az „Itala“ könnyed gyorsasággal hagyta oda az ámuló Csin-Csu népét és a boldog támadót, hogy neki vágjon a nagy, kietlen mongol sivatagoknak... Farkas Imre: Budapest vidéki haj- és kendő viselet. Érdekes és minden izében eredeti a Budapest vidéki asszonyok haj- és kendőviselete. Nemrégiben huszonnégy községet jártam be fotografálva s kétszáznyolcvanöt fölvételt csináltam az asszonyok és leányok különleges, eredeti hajviseletéről. Csakhogy a budapesti nép nyáron egészen elárasztja a közeli környéket, a vidéki nép pedig télen-nyáron egyaránt a fővárosba tódul, hogy cselédeskedéssel s kofálkodással pénzt szerezzen, ez a sűrű keveredés pedig az eredeti viselet bealkonyodására vezetett, mert a divatmajmolás manója megszállta a vidékieket is s igy nem a főváros a vidékit, hanem a vidék vette föl a főváros viseletét. így az Anna-búcsun Budakeszen Tizenkétágu hajfonat tüzési módja. A két- és egyoldali fonás. hw.