Magyar Lányok, 1926 (32. évfolyam, 1-36. szám)
1926-08-20 / 24. szám
376 — Ne nevessünk, — mondta aztán Vica. — Ki tudja, milyen keserű csalódás volt szegénynek, hogy így idebolondítottuk. . El is ült az ajkukon a nevetés, mert egy magas, kissé hajlott vállú, nagyon bánatos arcú és kissé őszhajú fiatalember közeledett lassú lépésekkel. — Kardos Gyula! — suttogta Vica elfogódva. A cukrászda ajtaja nagyot csilingelt. Az ő szivük pedig nagyot dobbant... Szívszakadva, izgatottan várták. Mikor jön? Milyen arccal? Elmúlt öt perc... tíz perc... Még mindig nem jött. Vica aggódni kezdett. Rémképeket látott. Csak nem történt valami szörnyűség? Mindenféle rémdráma jutott az eszébe. — Én bemegyek. — mondta végül. — Nem bírom tovább ezt a bizonytalanságot! Benyitott a cukrászdába, mögötte Mici meg 11 is. Sápadtak voltak. Odabent csönd volt. Egy öreg néni iszogatott egy csésze kávét a sarokban kis unokájával és egy fiatalember fagylaltot rendelt. Anikó nem volt sehol. Vica már tovább akart menni, a titkos belső helyiségek felé, ahol a sok finom holmi készül. De ebben a pillanatban kinyílt az ajtó és Anikó lépett ki rajta. Hogyan megváltozott! Mintha megnőtt volna. Magasabb és szebb lett, az arcán csodálatos kifejezés. A szeme ragyogó, könnyes és boldog. Vica nem tudott egy szót sem szólni. De Anikó ezt mondta: — Vicukám! Gyere csak be egy kicsit! Ilus, Mici, üljetek le, kis lányok és egyetek meg egyegy adag fagylaltot, amíg visszajövünk. Válaszatok süteményt ishozzá. Amennyi teszik! Pedig nem is tudta, hogy Ilus és Mici is részesei voltak annak, hogy ő boldog lehessen. Mindez csak most sült ki. Vica nagy pirulással vallott a különböző keresztkérdések súlya alatt. -------Utóvégre azonban igazán mindegy volt, ki tette közzé a hirdetést. Az a fontos, hogy Anikó és Gyula összekerültek újra és hogy Gyula anyja sírva borult Anikó nyakába és hálásan, boldogan fogadta menyéül. Kosáryné Réz Lola. ERRE CSAK PATTY KÉPES! IRTA: JEAN WEBSTER. ANGOLBÓL FORDÍTOTTA: DR. A. M. (Folyt.) » A szeniorok latin órája az utolsó óra volt, amikor már valamennyien fáradtak és éhesek voltak. Azon a hétfőn, mely a Vergilius-szövetség megalapítását követte, az osztály az ajtó előtt gyülekezett folyton növekedő izgalommal, mert érezték, hogy percről-percre közeledik a harc ideje. Patty bátorította őket. — Fejet fel, Rosalie! Ne sírj, mint egy pólyásbaba. Kisegítünk, ha az utolsó sorok rádkerülnek. És, az Istenért, lányok, ne nézzetek olyan ijedten. Ne feledjétek el, hogy nem csak magatokért szenvedtek, de az utánatok jövő minden generációért is. Mindenki, aki most meghátrál, gyáva hitszegő! Patty az első padba ült le, egyenesen a tűzvonalba. Nehéz utcai cipője feltűnően világoskék selyemszalaggal volt befűzve, melyen azonnal megakadt az ellenség tekintete. — Ez éppen nem olyan fajta cipőfűző, amit hölgyek viselnek. Szabad tudnom Patty — ? — Elszakadt a cipőfűzőm — magyarázta Patty — és most pénteken nem mehettünk vásárolni, nem vehettem másikat. Nekem sem tetszik így — tette hozzá, amikor kidugta a lábát a pad alól és szemügyre vette cipőjét. — Nézzen utána, hogy valahonnan fekete szalagot szerezzen, azonnal az óra után — mondta csípősen Miss Lord. — Priscilla olvassa az első tíz sort. A tanulás a rendes mederben folyt, kivéve, hogy látható izgalommal várták, ki lesz a következő felelő. Conny fejezte be végül is a hatvanadik sort. Ennél tovább senki sem tanult, a továbbiak érintetlen őserdő volt számukra. Elérkeztek arra a pontra, ahol a szövetségnek jelentkeznie kellett, és ez a teher, előérzetéhez híven, szegény reszkető Rosaliera esett. Félénk pillantást vetett Patty szigorúan ráirányított, várakozásteljes arcára, köhintett, habozott és aztán szerencsétlenségére belefogott egy előkészítetlen, rögtönzött fordításba. Rosalienak sohasem volt szerencséje a rögtönzéssel; még kőtárai türelmes munkával, szótár segítségével is csak nagy nehezen tudta megérteni a szöveget. Most teljesen vaktában tapogatózott — és kegyes Aeneassal egész sor meglepő cselekedetet vitetett véghez. Végre is befejezte a tíz sort és Miss Lord teljes, három percig tartó beszédben dorgálta meg. Aztán McCullough Trenenak adta át a további sorokat. Trene mélyet sóhajtott — érezte, amint Conny bátorítóan veregeti vállon, mialatt Patty A legszebb és legolcsóbb ifjúsági regények a «Százszorszép Könyvek» sorozatában jelennek meg.