Magyar Lányok, 1926 (32. évfolyam, 1-36. szám)

1926-08-20 / 24. szám

376 — Ne nevessünk, — mondta aztán Vica. — Ki tudja, milyen keserű csalódás volt szegénynek, hogy így idebolondítottuk. . El is ült az ajkukon a nevetés, mert egy ma­gas, kissé hajlott vállú, nagyon bánatos arcú és kissé őszhajú­­ fiatalember közeledett lassú lé­pésekkel. — Kardos Gyula! — suttogta Vica elfogódva. A cukrászda ajtaja nagyot csilingelt. Az ő szivük pedig nagyot dobbant... Szívszakadva, izgatottan várták. Mikor jön? Milyen arccal? Elmúlt öt perc... tíz perc... Még mindig nem jött. Vica aggódni kezdett. Rémképeket látott. Csak nem történt valami szörnyűség? Minden­féle rémdráma jutott az eszébe. — Én bemegyek. — mondta végül. — Nem bírom tovább ezt a bizonytalanságot! Benyitott a cukrászdába, mögötte Mici m­eg 11 i­s. Sápadtak voltak. Odabent csönd volt. Egy öreg néni iszogatott egy csésze kávét a sarokban kis unokájával és egy fiatalember fagylaltot ren­delt. Anikó nem volt sehol. Vica már tovább akart menni, a titkos belső helyiségek felé, ahol a sok finom holmi készül. De ebben a pillanatban kinyílt az ajtó és Anikó lépett ki rajta. Hogyan megváltozott! Mintha megnőtt volna. Magasabb és szebb lett, az arcán csodálatos kifejezés. A szeme ra­gyogó, könnyes és boldog. Vica nem tudott egy szót sem szólni. De Anikó ezt mondta: — Vicukám! Gyere csak be egy kicsit! Ilus, Mici, üljetek le, kis lányok és egyetek meg egy­­egy adag fagylaltot, amíg visszajövünk. Válasza­­tok süteményt is­­hozzá. Amennyi teszik! Pedig nem is tudta, hogy Ilus és Mici is ré­szesei voltak annak, hogy ő boldog lehessen. Mindez csak most sült ki. Vica nagy pirulással vallott a különböző keresztkérdések súlya alatt. -------Utóvégre azonban igazán mindegy volt, ki tette közzé a hirdetést. Az a fontos, hogy Anikó és Gyula összekerültek újra és hogy Gyula anyja sírva borult Anikó nyakába és hálásan, boldogan fogadta menyéül. Kosáryné Réz Lola. ERRE CSAK PATTY KÉPES! IRTA: JEAN WEBSTER. ANGOLBÓL FORDÍTOTTA: DR. A. M. (Folyt.) » A szeniorok latin órája az utolsó óra volt, ami­kor már valamennyien fáradtak és éhesek voltak. Azon a hétfőn, mely a Vergilius-szövetség meg­alapítását követte, az osztály az ajtó előtt gyüle­kezett folyton növekedő izgalommal, mert érez­ték, hogy percről-percre közeledik a harc ideje. Patty bátorította őket. — Fejet fel, Rosalie! Ne sírj, mint egy pó­­lyásbaba. Kisegítünk, ha az utolsó sorok rád­kerülnek. És, az Istenért, lányok, ne nézzetek olyan ijedten. Ne feledjétek el, hogy nem csak magatokért szenvedtek, de az utánatok jövő min­den generációért is. Mindenki, aki most meghát­­rál, gyáva hitszegő! Patty az első padba ült le, egyenesen a tűz­­vonalba. Nehéz utcai cipője feltűnően világoskék selyemszalaggal volt befűzve, melyen azonnal megakadt az ellenség tekintete. — Ez éppen nem olyan fajta cipőfűző, amit hölgyek viselnek. Szabad tudnom Patty — ? — Elszakadt a cipőfűzőm — magyarázta Patty — és most pénteken nem mehettünk vásá­rolni, nem vehettem másikat. Nekem sem tetszik így — tette hozzá, amikor kidugta a lábát a pad alól és szemügyre vette cipőjét. — Nézzen utána, hogy valahonnan fekete szalagot szerezzen, azonnal az óra után — mondta csípősen Miss Lord. — Priscilla olvassa az első tíz sort. A tanulás a rendes mederben folyt, kivéve, hogy látható izgalommal várták, ki lesz a követ­kező felelő. Conny fejezte be végül is a hatvanadik sort. Ennél tovább senki sem tanult, a továbbiak érintetlen őserdő volt számukra. Elérkeztek arra a pontra, ahol a szövetségnek jelentkeznie kellett, és ez a teher, előérzetéhez híven, szegény reszkető Rosaliera esett. Félénk pillantást vetett Patty szigorúan rá­irányított, várakozásteljes arcára, köhintett, ha­bozott és aztán szerencsétlenségére belefogott egy előkészítetlen, rögtönzött fordításba. Rosalienak sohasem volt szerencséje a rögtönzéssel; még kőt­árai türelmes munkával, szótár segítségével is csak nagy nehezen tudta megérteni a szöveget. Most teljesen vaktában tapogatózott — és kegyes Aeneassal egész sor meglepő cselekedetet vitetett véghez. Végre is befejezte a tíz sort és Miss Lord teljes, három percig tartó beszédben dorgálta meg. Aztán Mc­Cullough Trenenak adta át a további sorokat. Trene mélyet sóhajtott — érezte, amint Conny bátorítóan veregeti vállon, mialatt Patty A legszebb és legolcsóbb ifjúsági regények a «Százszorszép Könyvek» sorozatában jelennek meg.

Next