Magyar Lányok, 1927 (33. évfolyam, 1-36. szám)

1927-01-01 / 1. szám

J Budapest, 1927. január 1. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Negyedévre . 30.000 korona Jugoszláviába negyedévre .. 30 dinár Jugoszláviába egyes szám .. 5 dinár Romániába negyedévre.. .. 150 lei EGYES SZÁM ÁRA 4000 KORONA // XXX1I1. évfolyau// ARANYSZIV. REGÉNY A „MAGYAR LÁNYOK“ SZÁMÁRA. IRTA: Z. TÁBORI PIROSKA. Van élet, amelyik olyan színes és olyan egy­szerű, mint a legszebb mese. Színes, mert a kép­zelet alig tudja követni változatos sorsfordulatait és egyszerű, mert jóság, hűség vezetik minden útjában. Elmondok nektek egy ilyen életmesét, úgy, ahogy nékem elmondták sok, sok csillag­fényes estén, mig alattunk zúgott, tajtékzott a tenger és fölöttünk pálmafák levelei rezegtek. Mert ez is hozzátartozik Aranysziv történe­téhez, akit Matajonak neveztek, de a barátai csak - \f at jónak szólítottak; mondom, ez is hozzátarto- ik-történetéhez: a trópusok csillagos ege, a ten­or és a hatalmas pálmafák. I. Tengerparti fürdőhelyen ismerkedtem meg tjoval. Ahol a legtöbb ember pihenni akart, gyár meg egy sem volt rajtam kívül, igy hát kellett senkivel megismerkednem. Élveztem gyedüllétet, idegenvoltomat, a sok szépséget, ,ről nem kellett beszélni és színes jelzőket ilni. A parton is egyedül üldögéltem és hall­ón a tengerrel versenyt csacsogó gyermek­et. Mert a gyermekekkel nagy barátságot kö- ?ít, volt is körülöttem mindég egy csapat, e csak addig maradtak velem, mig föl 110111 int Matjo alakja; ahogy öt meglátták, szé 1)0,1 Oihagytak és körülötte gyűltek össze. Azt nia,‘ tudtam: ahol vidám gyermekkacagás hallat- ül az a magas, barnabőrü, ragyogó fa G^eSi?0í nü idegen hölgy, akit nindnyájan va- teremtésnek gond ItnnV .„ örÍat 'nnként yedül ről szóló munka. Később aztán vi penzióba, s egy fehér hajú nénikéy’ akit leültetett a tábori székbe, be olvasott neki s ilyenkor kedves n a lármázó kis hadsereget. Délután a gyermekeké volt, az öreg hölgy í. És soha meg nem unta csacsogásuk; nem fáradt a velük való játszásban s meg uj játékokat talált ki nekik. Éppen egy ilyen pergönyelvü kis i köszönhetem, hogy megismerkedtem M.? csak én a sok, sok ember közül, akik m«< csodálták. Hogy miért azt is elmondom. Egyik napon a szél hatalmas erőv/y. fújni. A tengeren meg sem látszott aztí nagyon csodálkoztunk. De másnap! A szél már alig-^ríjí < meglóditott hatalmas víztömeg eraele’te^ mokkái ostromolta a partot, min ti,? ^ hogy gátat mernek vetni neki s np tömb Isi magát kedvére. A parton a relesné] ■ ember üldögélt, nézte a hullámove<,^e^ * szép játékát. Érdemes is volt! Egymásra tornyosultak a ag0sa hullámok, harsogva taszították másf felé, hogy aztán irtózatos rob; alá, összezuzással fenyegetve mt, ltS jük kerül. Azután visszahúzód vj, be, magával sodort minden Ú. hon^ hogy uj víztömeget gyűjtve,ja PfA'v rontson. Jó messzire kellett vissza,ú a hogy a lezúduló viz nvako” ‘ürdésről m ..é'

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék