Magyar Lányok, 1927 (33. évfolyam, 1-36. szám)
1927-01-01 / 1. szám
vr dr ■V/. r ett. grett ad rt. ak teran gvész ;legyet jan r kékhez hasonlok. a n j...... ladarak tolla drágakövek színével, ig. Az áthatolhatatlan sűrűben miniállat, a legnagyobbtól a legkisebbig, rak. madarak milliói népesítik be a ■. sehol, de veszedelem annál több. állat a másikat akarja fölfalni s az ki belőlük él, valamennyi ellensége, ódálatos növényzet, édesillatu gyilkos. S ahol lakik is ember, az minden,tő, ősi földjére és babonáira féltékeny Csupa szépség és csupa veszedelem iserdő ezer szépsége, ismeretlensége és esze között egy maroknyi fehér ember, kik akarattal, hallatlan munkabírással, ki- „rb .- az európai kultúra szolgálatába akar■ani a föld és a benszülött lakosság ősiek a telepitvényesek Afrikában, en telepitvényes volt Matjo édesapja is. ■ ember, akit a Nagy-Alföld síkságáról ágya röpített ki a messze, ismeretlen ig egyetlen fiú volt, maradhatott volna , az ősi földön, mert a birtok, a bőve egyszáz hold reászáll majd egyszer, ergette, hajszolta hát Avar Lászlót ki be, bizonytalanságba? ’ valamelyik honfoglaló ősének a haz, nyughatatlansága. • az édesapja hallani sem akart arról, Ilen fia, az Avar-név örököse a világregten, hát László egyszerűen megjontál. Az édesanyja jóvoltából nemes kézzel, Mindenütt csavargott Avar László a ani pénze elfogyott, — az pedig hamar volt zsákhordó, hajósütő, matróz, rt semmi munkát sem restelt, csakjen fordulni haza be kelljen jönni a szigorú apához: «Itt vagyok, s a magam erejéből boldogulni, fogadj ezt semmi áron sem akarta. Az édes sem irt küzködéséről. Nem irt semmit, s akkor, ha jobbra fordul a sorsa, ha a léjéből vitte valamire! így kívánta az öna hires Avar makacsság, végre a szerencse, munkakedve és egy jól'' hozzásegítették, hogy tanyát üthetett az esten, sakár öt esztendeje járta a világot. A fiatal vekből hatalmas, szélesvállú férfi lett, aki neézetének minden küzdelmét elbírta. Munka-Avar Laszlo , hát ,ők is megbecsülték magukat, KubuTM... munkásaival versenyt irtotta az őserdőt, melynet minden talpalatnyi földjét bőven kell megöntöz, emberi verítékkel, hogy azt teremje, amit az ember akar. S aztán is szüntelen éber munkával verz őrizni, nehogy az őserdő visszafoglalja magát .'k. Mert az őserdő résen áll, valamennyi, menyével és állataival. Ahogy a telepítvényt a’J&L datlan, felületes vagy akár gyáva, állatok rohanják meg és pusztítják végig termőföldjét, melyet aztán egy esztendő alatt benő a vad növényzet s kezdheti a munkát újra vagy mehet tovább vándorolni. Avar László a megfeszített munka közben nem ért rá hazavágyódni sem, megszokta, megszeette Afrikát, soha többé itt nem hagyta volna. Az egészsége is, mely eleinte sokat szenvedett a szokatlan éghajlattól, már teljesen megszokta a. Végre, a negyedik esztendőben elérte, Így szép, afrikai fogalmak szerint minden kényemmel ellátott házában lakott, amely fából ejti ugyan, de festői faragott tornácával, kiugró árokszobájával igyekezett hű másolata lenni ősi Avar-portának. A ház közelében nagy szén megnövelt földek terültek el, megbízható munksai voltak, akikkel nagyon jól tudott bánni, im ott, az idegen világban a legfontosabb. Megvolt megfelelő állatállománya is. Most, hogy jobban ment a sora, egyszeri érezni kezdte, milyen egyedül van, hónapoki nem beszél magához hasonló emberrel. Mind gyakrabban kereste föl a megközelítetőtávolságban lakó telepestársait, különösen egyet, egy spanyol embert, akinek már az apja is itt lakott. Nem is annyira a férfi kedvéért ment, mint inkább a húga vonzotta. Addig járt oda, míg egy szép napon elé vitte magával otthonába a szép, barnabőrű ’ jót, aki, igaz, hogy csak «félvér» volt, de jóságban és műveltségben is versenyezhetett a melyik európai hölggyel. Nagyon boldogan éltek, különösen, mik kis Matja megszületett. Tökéletesebb, szebbjét Avar László el sem tudott volna képzelni. Mikor megházasodott, irt haza, az ősi otthonba, édesapjának, megírta, hogy nem kell szégyenkeznie miatta, otthont teremtett magának az édesapjától örökölt akaraterővel, munkaledvve van már kis vagyona is, szép háza, kedves ínsége, akivel nagyon boldogan élnek dolgoznak. Büszkék is rá, hogy a kultur kásái lehetnek itt, a vadonban. Az öreg ur a lepatlanul vissza. Haragos gen ro ’ ser