Magyar Lányok, 1927 (33. évfolyam, 1-36. szám)

1927-01-01 / 1. szám

r k ék he z hasonioK. a n j...... ladarak tolla drágakövek színével, ig. Az áthatolhatatlan sűrűben min- sállat. a legnagyobb tói a legkisebbig, rak. madarak milliói népesítik be a ■; sehol, de veszedelem annál több. t állat a másikat akar ja fölfalni s az ki belőlük él, valamennyi ellensége, odálatos növéeyzet, édesillatu gyilkos 1. S ahol lakik is ember, az minden- ,tő, ősi földjére és babonáira féltékeny Csupa szépség és csupa veszedelem rserdő ezer szépsége, ismeretlensége és ,sz( e között egy maroknyi fehér ember, kik arkarattal. hallatlan munkabírással, ki- „rb p- az európai kultúra szolgálatába akar- ■ani a föld és a benszülött lakosság ős­iek a telepitvényesek Afrikában, en telepitvényes volt Matjo édes apja is. ■ ember, akit a Nagy-Alföld síkságáról ágya röpített ki a messze, ismeretlen vr dr ■V/. r ' e- tt. gr 3tt ad rt. ak íer >an yv­ész ;le— yet jan ig egyetlen fiú volt, maradhatott volna , az ősi földön, mert a birtok, a bőven- gyszáz hold reászáll majd egyszer, ergette, hajszolta hát Avar Lászlót ki be, bizonytalanságba? ’ valamelyik honfoglaló ősének a har- , nyughatatlansága. •t az édes apja hallani sem akart arról, llen fia, az Avar-név örököse «világ- tegzen, hát László egyszerűen meg- jonról. Az édes anyja jóvoltából nem . es kézzel. nindenütt csavargóit Avar László a an! i pénze elfogyott, — az pedig hamar - volt zsákhordó, hajófütő, matróz, rt semmi munkát sem restéit, csak 'jen fordulni haza he kelljen jönni } a szigorú apához: «Itt vagyok, i a magam erejéből boldogulni, fogadj ezt semmi áron sem akarta. Az édes sem irt küzködéséről. Nem irt semmit, s akkor, ha jobbra fordul a sorsa, ha a léjéből vitte valamire! így kívánta az ön- a hires Avar makacsság. r< gre a szerencse, munkakedve és egy jó- l'1' hozzásegítették, hogy tanyát üthetett az ős­jen. saMár öt esztendeje járta a világot. A fiatal vekből hatalmas, szélesvállu férfi lett, aki ne- éíetének minden küzdelmét elbírta. Munká­Avar Laszio , hát .ők is megbecsülték magukat, — ubu™.». munkásaival versenyt irtotta az őserdőt, melyn jt minden talpalatnyi földjét bőven kell megöntöz, emberi verítékkel, hogy azt teremje, amit az em bér akar. S aztán is szüntelen éber munká val vei’ őrizni, nehogy az őserdő visszafoglalja magái ;'k. Mert. az őserdő résen áll, valamennyi, ni 0 nyével és állataival. Ahogy a telepítvénvt « -’J&L datlan, felületes vagy akár gyáva, állatok rohan­ják meg és pusztítják végig termőföldjét, nelyet aztán egy esztendő alatt benő a vad növényzet s kezdheti a munkát újra vagy mehet tovább ván­dorolni. Avar László a megfeszített munka közben íem ért rá hazavágyódni sem, megszokta, megszeette Afrikát, soha többé itt nem hagyta volna. Az egészsége is, mely eleinte sokat szenvedett a.zo- katlan éghajlattól, már teljesen megszokta a;. Végre, a negyedik esztendőben elérte, Így szép, afrikai fogalmak szerint minden kényem­mel ellátott házában lakott, amely fából éjit ugyan, de festői faragott tornácával, kiugróa- rokszobájával igyekezett hü másolata lenni ősi Avar-portának. A ház közelében nagy szén megnövelt földek terültek el, megbízható mun' sai voltak, akikkel nagyon jól tudott bánni, uA ott, az idegen világban a legfontosabb. Megvolt megfelelő állatállománya is. Most, hogy jobban ment a sora, egyszeri érezni kezdte, milyen egyedül van, hónapoki nem beszél magához hasonló emberrel. Mind gyakrabban kereste föl a megközeli befő távolságban lakó telepestársait, különösei egyet, egy spanyol embert, akinek már az apja is itt lakott. Nem is annyira a férfi kedvéért ment, mint inkább a húga vonzotta. Addig járt oda, mig egy szép napon el s vitte magával otthonába a szép, barnabőrü ’ jót, aki, igaz, hogy csak «félvér» volt, de . jóságban és műveltségben is versenyezhetett a melyik európai hölggyel. Nagyon boldogan éltek, különösen, mik kis Matjo megszületett. Tökéletesebb, szebb tét Avar László el sem tudott volna képzelni. Mikor megházasodott, irt haza, az ősi ott­honba, édes apjának, megírta, hogy nem krll szJ' gyenkeznie miatta, otthont teremtett magárak az édes apjától örökölt akaraterővel, munkaledvv' van már kis vagyona is, szép háza, kedves Ínsége, akivel nagyon boldogan élnek dolgoznak. Büszkék is rá, hogy a kultui kásái lehetnek itt, a vadonban. Az öreg ur a le tatlanui vissza. Haragos gőn r> ’ ser

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék