Magyar Lányok, 1927 (33. évfolyam, 1-36. szám)
1927-01-01 / 1. szám
. R--, a/.ian a leányka születését, már meg sem A: neki. Ez volt az egyetlen felhő Avar László boldog, toép életének egén. Még az édesanyjának sem mesélhetett boldogságáról, pedig azt jól tudta, hogy annak a szívében csak szeretet és bánat van, de lyan vak engedelmességre szoktatta az ura, .Jan nélküle, az ő akarata ellenére nem merne írni a fiáinak. Annál többet mesélt László az otthonról, Magyarországról a kis Matjának, aki nagyon élénk képzeletü, okos gyermek volt. Megmutatta neki , szülei otthonról elhozott, régi képeket. Mesélt aki a nagy magyar Alföldről, melyet a kislány ily nehezen tudott elképzelni. Beszélt neki a rokookról, az Avar-családról, annak történetéről, mely olyan szorosan összefügg az egész magyar nemzet történetével. polyt. köv.) * “1 ^ £ Tezeda virága. jv tavaszi napon Esztergomi Erzsi **■sszi útnak indult, honvédsírt keresni, meglő ruháját vette a nagy fára, át hogyha az égből meglátja a Jóska. Jég látta utolszor. Mente volt a vállán, a fején piros sapka, csöpp legénytolláblán. Rezedavirágot tűzött a mentére és a könnye omlott a huszár keblére. Esztergomi Erzsi rezedavirága Elment a Jóskával a nehéz csatákba. I sakhamar szomorú hírt hozott a posta: Nagy Limanovánál elesett a Jóska. Régi kuruc módra, a kardját szorítva Rezedavirággal földelték a sírba. Esztergomi Erzsi amikor megtudta, Nem szidta az Istent, nem esett a porba. Halk, csendesen sírta, senki meg ne hallja: Mért mentél el Jóska? Mért hagytál el Jóska? Esztergomi Erzsi rezedavirága Fölkerült Jóskával a nagy Mennyországba. Vrágos tavasszal Limanova tája,dtéz rátalálni egy rezedaszálra, akad rá, bár estig kereste, ’es csillag jó útra terelte.ndult és sorba letépett igjar sírról egy-egy szál emléket, igére ért, két karjával fogta, ős vitte haza, köztük volt a Jóska!... Rezedavirága, rezedavirága, könnyezett egy huszár fönn a Mennyországba’., Ifj. Fr‘ 'Imini. Meghalt egy derék, kiváló ember, aki nagyo közel állt hozzánk, s akinek elvesztését mélyen és igazán fájlaljuk. Meghalt Singer Sándor, a Singt és Wolfner cég egyik alapítója, a Magyar Lányé megindításakor a kiadók egyike. Singer Sándor azok közé tartozott, akiket egei embereknek szoktak nevezni. Soha hangos elörtöztetéssel nem akart érvényesülni, nem akart szerpelni, szerényen háttérbe vonulva élt és dolgozoa mindig csak dolgozott, lelkesen, odaadással, köteleségtudón. Annyira elvonult mindig munkája mögé, ha mint könyvkiadó tulajdonképpen keveset érintkezt a külvilággal, — de akik ismerték őt, azok mi végtelenül nagyrabecsülték és szerették jóságát nemes lelkéért. Egyike volt a magyar könyv legfelssebb munkásainak, aki egész életét hivatásán szentelte. Negyvenkét évvel ezelőtt alapította meg Wolff Józseffel együtt a Singer és Wolfner céget és abb a hatalmas, kulturális munkában, amit egy köny kiadóvállalat jelent, Singer Sándor mindig egy szívvel, egész lélekkel kivette a részét. És teljes évén át mindig csak ennek a munkának élt, amet annyira szeretett, s a magyar kultúra szolgálatai telt el az ő egész becsületes, munkás, szép élete. Mikor a Magyar Lányok megindult, lelkes szetettel kisérte figyelemmel, és érdeklődése az éli hosszú során át sem szűnt meg soha. Mi hű barátot, jóindulatú, megértő jóakaróul vesztettük el benne és emlékét kegyelettel fogj megőrizni. ~r •■‘.iákm&Hp.yrérmp.