Magyar Lányok, 1927 (33. évfolyam, 1-36. szám)

1927-01-01 / 1. szám

. R--, a/.ian a leányka születését, már meg sem A: neki. Ez volt az egyetlen felhő Avar László boldog, toép életének egén. Még az édes­anyjának sem mesélhetett boldogságáról, pedig azt jól tudta, hogy annak a szívében csak szeretet és bánat van, de lyan vak engedelmességre szoktatta az ura, .Jan nélküle, az ő akarata ellenére nem merne írni a fi­áinak. Annál többet mesélt László az otthonról, Magyarországról a kis Matjának, aki nagyon élénk képzeletü, okos gyermek volt. Megmutatta neki , szülei otthonról elhozott, régi képeket. Me­sélt aki a nagy magyar Alföldről, melyet a kis­lány ily nehezen tudott elképzelni. Beszélt neki a rokookról, az Avar-családról, annak történeté­ről, mely olyan szorosan összefügg az egész ma­gyar nemzet történetével. p­olyt. köv.) * “1 ^ £ T­ezeda virága. jv tavaszi napon Esztergomi Erzsi **■sszi útnak indult, honvédsírt keresni, meglő ruháját vette a nagy fára, át hogyha az égből meglátja a Jóska. Jég látta utolszor. Mente volt a vállán, a fején piros sapka, csöpp legénytoll­áblán. Rezedavirágot tűzött a mentére é­s a könnye omlott a huszár keblére.­­ Esztergomi Erzsi rezedavirága Elment a Jóskával a nehéz csatákba. I­­­ ­­sakhamar szomorú hírt hozott a posta: Nagy Limanovánál elesett a Jóska. Régi kuruc módra, a kardját szorítva Rezedavirággal földelték a sírba. Esztergomi Erzsi amikor megtudta, Nem szidta az Istent, nem esett a porba. Halk, csendesen sírta, senki meg ne hallja: Mért mentél el Jóska? Mért hagytál el Jóska? Esztergomi Erzsi rezedavirága Fölkerült Jóskával a nagy Mennyországba. Vrágos tavasszal Limanova tája,­dtéz rátalálni egy rezedaszálra, akad rá, bár estig kereste, ’es csillag jó útra terelte.­ndult és sorba letépett igjar sírról egy-egy szál emléket,­­ igére ért, két karjával fogta, ős vitte haza, köztük volt a Jóska!... Rezedavirága, rezedavirága, könnyezett egy huszár fönn a Menny­országba’., Ifj. Fr‘­ 'Imini. Meghalt egy derék, kiváló ember, aki nagyo közel állt hozzánk, s akinek elvesztését mélyen és igazán fájlaljuk. Meghalt Singer Sándor, a Singt és Wolfner cég egyik alapítója, a Magyar Lányé megindításakor a kiadók egyike. Singer Sándor azok közé tartozott, akiket egei embereknek szoktak nevezni. Soha hangos elör­töztetéssel nem akart érvényesülni, nem akart szer­pelni, szerényen háttérbe vonulva élt és dolgozoa mindig csak dolgozott, lelkesen, odaadással, kötele­ségtudón. Annyira elvonult mindig munkája mögé, ha­ mint könyvkiadó tulajdonképpen keveset érintkezt a külvilággal, — de akik ismerték őt, azok mi végtelenül nagyrabecsülték és szerették jóságát nemes lelkéért. Egyike volt a magyar könyv legfels­sebb munkásainak, aki egész életét hivatásán szentelte. Negyvenkét évvel ezelőtt alapította meg Wolff Józseffel együtt a Singer és Wolfner céget és abb a hatalmas, kulturális munkában, amit egy köny kiadóvállalat jelent, Singer Sándor mindig egy szívvel, egész lélekkel kivette a részét. És teljes é­vén át mindig csak ennek a munkának élt, amet annyira szeretett, s a magyar kultúra szolgálatai telt el az ő egész becsületes, munkás, szép élete. Mikor a Magyar Lányok megindult, lelkes sze­­tettel kisérte figyelemmel, és érdeklődése az éli hosszú során át sem szűnt meg soha. Mi hű barátot, jóindulatú, megértő jóakaróul vesztettük el benne és emlékét kegyelettel fogj megőrizni. ~r •■‘.iák­­m&Hp.yrérmp.

Next