Magyar Lányok, 1935-1936 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1935-10-01 / 1. szám

II. — Nálunk is alaposan megváltozott a hely­zet! — gondolta Sárosi Juci, amikor az iskolá­ból hazatérve, a konyhán át ment be a lakásukba. Háztartási alkalmazottjuk leste meg és hívta oda. Juci azelőtt tiltakozott volna ez ellen, de most jól tudta, hogy az egyik előszobán apja irodájába, a másikon pedig anyja és Júlia unokanővére női­­divatszalonjába mentek be a megrendelők és a vásárlók. A nagy lakás teljesen átalakult és mindössze egy szoba maradt meg igazi lakószo­bának. Juci anyja fogadószobájában, Elek apja irodájában aludt. Reggel korán kelt mindenki és amennyire tehette, segített a takarításnál. Juci szenvedélyesen kefélte a szobákat. — Nem kell mindenkinek rögtön meglátnia, hogy nincs szobalányunk és takarítónőnk — mondta édesanyjának. — Én szívesen vikszolok, ez is torna. Ugy­e, anyu, ha több pénzünk lesz, megcsináltatjuk a porszívógépet. Akkor elválla­lom az egész lakást, Marinak csak az iroda és a két előszoba marad ... És délután törülgetni is szívesen segítek, csak érettségizhessek és a Test­­nevelésb­e járhassak majd, anyu .. . Sárosiné mosolygott, ismerte az ő hiú leá­nyát. Ő maga nem is bánta, hogy sorsuk így át­alakult. Most sokkal érdekesebb volt az élete. Nem járt sétálni, korcsolyázni, bridzselni, dolgozó asszony lett és régi ismerősei átalakulása csodá­jára jártak. Veronai Júlia kívánságára olcsón dolgozott a «Judit-szalon», de egyéni, művészi ruhákat kaptak a megrendelők. Elek az érettségi után csakugyan nem ment az egyetemre, hanem apjának segített kereske­delmi munkája lebonyolításánál. Szabadalmazott vasbeton-szerkezet képviseletét vállalták Sárosiék és fel kellett keresniük az építtetőket, hogy meg­rendelőket szerezzenek. Az irodai munkákat Elek látta el. A két írógép nagyon vonzotta Jucit és ha nem voltak otthon a férfiak, gépen írt. Sze­rette látni ujjai gyors mozgását; ő minden moz­gást szeretett, amibe ritmust, szépséget tudott belevinni. Ha iskolai feladatait írógépen írhatta volna, talán nagyobb kedvvel végzi el. — Érdekes látogatónk volt ma délben, — mondta mosolyogva Sárosiné az ebédnél, amelyet Júlia is velük költött el. — Kicsoda, anyu? — kérdezte a nagyon kíváncsi Juci. — Kacsovszkyné, egy nagy, kövér asz­szony, — mondta Júlia. — A mi háziasszo­nyunk, akinek régóta dolgozom, ajánlotta ide. Kicsit közönséges, felfuvalkodott néni, nagyon le­ereszkedő volt kezdetben. De aztán megbarátko­zott velünk és ígérte, hogy a leányának is nálunk varratja a gála­ruháit. (Folyt. köv.) KED­VES SZERKESZTŐ NÉNI.. . írjátok gömbölyű, vagy szögletes betűkkel, gyönyörű kézírással, írógéppel, vagy nehézkes, szögletes vonásokkal. Mindegy... a betűk és sorok közül szeretet árad, meleg szeretet és olyan bizalom, mintha kis ezüstcsengetyűk csi­lingelnének valakinek a szívében s az hallat­­szanék ide, messze utcákból, falukból, városok­ból a szerkesztőségi szobába. Minden reggel, ha kibontom a leveleket, mintha sok-sok fiatal leányt ölelnék magam­hoz, sok ismeretlen és mégis ismerős fiatal leányt. Azt írjátok: ne tessék haragudni, hogy zavarunk. . . Pedig sohasem zavartok. És amennyi szeretetet hoz a sok levél a szerkesz­tőségi szobába, annyit visz szerte is, minden­felé, minden hívünknek ... És minden édesanyának. Most, hogy az új évfolyam megkezdésekor itt üzenek nektek és itt írom meg, milyen jól esik a sok-sok levél, s a szeretet, a bizalom, most üzenek még valamit. Nemcsak nektek, az édes­anyáknak is. Azt, hogy tőlük is sok-sok levelet várunk. Tudjuk, aggodalommal nézik leányaik sorsát, életét, jövendőjét és tudjuk azt is, hogy néha nem értenek egészen egyet velük. És sok­szor megesik, hogy a fiatal leány azt hiszi ebből, hogy őt nem értik meg ... és elhidegül, eltávolodik lélekben az édesanyjától. Ez fáj nekem. Ezen szeretnék segíteni. Ezért szeretném, ha az édesanyák is írnának nekem. Helyet szeretnék adni a Magyar Lá­nyok hasábjain az édesanyák leveleinek, meg­jegyzéseinek is. És írjatok ti is, leányok, vígan vagy szo­morúan, tanácskérő, vagy beszámolóleveleket, engem minden érdekel. Szeretném, ha igazán szép, közérdekű leveleket is kapnék, hogy a fe­leletekből mindenki tanuljon. És szeretném, ha minél több elkerülhető, fölösleges félreértéstől, bánattól, aggodalomtól megmenthetnénk benne­teket is, szüleiteket is, a mai nehéz időkben. Sok-sok szeretettel gondol rátok a szerkesztő néni.

Next