Magyar Lányok, 1935-1936 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1935-10-01 / 1. szám

SZERETED-E ? LAKOS ETA VERSE Szereted-e, szívem, az őszt? A haldokló virágot, A rétek titkos, bús ködét, A sápadt holdvilágot? Szereted-e a bánatot, Mely elömlik a tájon. Hogy halkabb legyen az öröm, S a szívnek jobban fájjon? Az őszirózsák illatát, Ha lopva árad széjjel, S a hulló, sárga levelet, Mely elrepül a széllel? A felhők szürke seregét, A kéklő messzeséget, A csöndes, őszi álmokat, S a szomorú meséket? Szereted-e, szívem, az őszt? Megfog-e szent varázsa? S tudod-e, hogy az őszi szél A lelkem halk sírása? — Nem látsz? Engem ütött meg! Én vagyok a rossz? Válaszra sem méltattam, közjogi méltósá­gommal nem fért össze, hogy vitába bocsássam a határozatomat. Amúgy is más jelenség kötötte már le figyelmemet. Molnár az első­­padban rendkívüli ékesszólással, megható könyörgéssel igyekezett rábeszélni Szalayt arra, hogy mutassa meg neki új körzőkészletét, amelyet tegnap ka­pott. Molnár gyötrelmesen vágyakozott arra, hogy ha már neki nem lehet körzőkészlete, leg­alább megnézhesse és megérinthesse Szalayét. Szalay azonban büszke és féltékeny volt a körző­készletre, amelyhez hasonló senkinek sem volt az osztályban. Megtagadta a kérés teljesítését. A há­tuk mögött Scholtz fültanúja volt a jelenetnek és hirtelen, hangosan rákiáltott Molnárra: — Hagyd ezt az irigy kutyát! Szalay rögtön levegőbe nyújtotta két ujját és jelentette nekem: — Azt mondta rám, hogy irigy kutya! Pe­dig a körzőt mégse mutatom! Bólintottam és rögtön felírtam Scholtzot a jók, Szalayt a rosszak közé. Ez az ítéletem újabb ellenkezést váltott ki, de erre sem vetettem ügyet, annál is kevésbé, mert ebben a pillanat­ban kinyílt az ajtó és belépett a tanítónéni. Az osztály felállt, én pedig letettem méltóságom jel­vényét, a krétát a tábla mellé. A tanító néni fel­jött a katedrára, hosszasan nézte a jók és rosz­­szak közé sorolt négy nevet. — Mit csinált Andrásik? — Kiabált. — Miért? — Mert a Zsoldos vonalzóval fejbeütötte. — És ezért te Zsoldost írod a jók közé, Andrásikot a rosszak közé? Okos fiú vagy, mond­hatom! Hát Molnár miért volt jó? — Mert. .. mert megmondta Szalaynak, hogy irigy kutya . . . — Na, ilyen vigyázót sem láttam még. El­mehetsz! Éreztem, hogy a látszat és a józan ész elle­nem vall, meg akartam magyarázni véleménye­met, de a szó a torkomba szorult. Nem mond­hattam meg, nem is tudtam volna kifejezni azt, amit akkor még csak éreztem, hogy a jókat és rosszakat nem lehet két külön csoportba sorozni, mindenki odatartozik mindkét csoportba, a Zsol­dos is, az Andrásik is, a Molnár is, a Szalay is, én is ... "

Next