Magyar Lapok, 1936. augusztus-szeptember (5. évfolyam, 184-221. szám)

1936-08-15 / 184. szám

V. évf., 184. sz. — Szombat, 1936. augusztus 15. Magyar Lapok (Tudósításunk folytatása az első oldalról) A német kormány továbbá pontosan tá­­j­­ékozódni kíván a madridi kormány 1. tekintélyéről és arról, hogy nem szo­rult-e háttérbe a kommunistákkal és marxistákkal szemben. Ez utóbbi esetben a semlegesség kérdését más­ként kell megállapítani. Ez idő szerint a néme­tek engesztelő kijelentéseket várnak a Barce­lonában meggyilkolt négy német állampolgárt és a lefoglalt repülőgépek ügyében. Bajban a nemzetközi semlegesség. Londonból jelentik. Félhivatalos angol körökben az a vélemény alakult ki, hogy a spanyol polgárháborúval kapcsolatban terve­zett nemzetközi semlegességi megállapodás létrehozása megnehezült. Kétkedéssel nézik a tárgyalások kimenetelét, mert olasz részről áthidahatatlannak látszó ellenállás mutat­kozik. A francia vezérkari főnök tárgyalásai Varsóban A párizsi lapok szerint a tárgyalások nem irányulnak harmadik hatalom­a ellen Varsóból jelentik: Gamelin tábornok, a francia vezérkar főnöke, varsói látogatásának második napján a lengyel hadügyminiszter vendége volt villásreggelin, amelyen megjelent Beck külügyminiszter és Noel varsói francia követ is. Délután megkezdődtek a tanácskozások Gamelin tábornok és Rydz-Smigli lengyel hadseregfőlfelügyelő között és két óra hosszig tartottak. Este a francia nagykövet ebédet adott, amelyen Gamelin tábornokon és a lengyel hadse­regfőfelügyelőn kívül megjelent Sklad­­kovszky miniszterelnök és Beck külügyminisz­ter is. Vasárnap Gamelin tábornok kihallgatáson jelenik meg Moscicki köztársasági elnöknél, akinek ebéden is vendége lesz. Hétfőn Krakkó­ba utazik, ahonnan Bécsen át visszautazik Párizsba. A francia lapok vezető helyen foglalkoznak Gamelin tábornok varsói látogatásával. Egy­­úttal hangoztatják, hogy a varsói tárgyalásokat barátságos szellem hatja át és nem irányul harmadik hatalom ellen. Ez utóbbi kiemelés egyes német lapok állításaival szemben törté­nik. Az illető német lapok t. i. azt az értesü­lést közöléik, hogy Gamel­in az orosz hadsereg részére akar átvonulási területet biztosítani Lengyelországon keresztül a német határra. Vasárnap Kolping—Vestul. Augusz­tus 15-én, vasárnap délután öt órakor az Arena Voivodului Mihaion a mindjobban erősödő Kolpinig fu­tbal­lcsa­pata játszik barátságos mér­kőzést a helybeli Vestul ellen. Egyenlő ellen­felek nagy küzdelme lesz ez a mérkőzés. leányt) másnap fölparkolták és elküldték az Alföldre a nagyanyjukhoz. Gyulának harmad­nap nem volt, kinek zongorázzék. Gyu­lát ugyanis harmadnap újra el kellett hivatni a Korhelyhez. Hogy történt, hogy nem, szegény párának reggelre úgy meg volt merevedve a jobb hátsójába, hogy nem bírt ráállni, csak úgy tartotta elnyújtva hátrafelé. Senki se tudta elképzelni sem, mi lehet a baja, Gyula is sokáig vakangatta a füle tövét, míg végre mondott vállárait. Életében először olyas­miit, arai­től a sógorban némi bizalom támadt a fiatal állatorvos tudománya iránt. Azt mondta tudniillik: — Érdekes!... Ha nem magam gyógyítot­tam volna ki a torokgyulladásból, most azt kellene hinnem, hogy kölaikája volt. Mert ka­­ldfca után szokott fellépni ilyen merevedés a hátsó végtagokban ... A sógor ekkor azt gondolta magában: — Na lám! Hát ezt mégis eltaláltad! — Felelni azonban ravaszul csak annyit felelt: — Hátha az is volt neki, anélkül, hogy észre­vettük volna? Mindenesetre tessék csak úgy kúrálni, mintha a kólika utódaja lenne. Sajnálattal kell megállapí­tanom, hogy bár Gyula szót fogadott a sógornak és előírás szerint belenyomott a korhelybe jó egynéhány injekciót, szegény lónak az állapota sehogy sem akart javulni. Ha kivezették, csak húzta a lábát, mire az állatorvos kötelet köttetett rá és minden lépésnél utánarántotta a másik há­rom lábnak. A szerencsétlen pára akkorákat nyögött kínjában, hogy szánalom volt hall­gatni. Náci kocsis el is vesztette a türelmét és azt mondta harmadik na­p, hogy ő bizony meg­kérdi­ megint Ferkót. Meg is kérdezte, de azzal került vissza, hogy Ferkó szerint ezen a bajon csak egy ember tudn­a segíteni:­­laikus. El kel­lene menni Jakushoz. A sógor kedvetlenül legyintett: „ Hiszen, ha Jakus vállalnál A fejeim, se fáj,na a beteg lovaim miatt! Jakus ugyanis úgy értett a lóhoz, mint senki. A betegre csak ránéz és csalhatatlanul megmondja, mi lelte, mivel borogassák, mit adjanak be neki, vagy, hogy izén­jenek a ci­gánynak, hogy köszörülheti a nyúzókést. — Ha ez a Gyula csak feleannyit konyita­­na is a mesterségéhez, két kézzel neki adnám Loncit! — gondolta a sógor. Jakus több mint ötven esztendeig szolgált a gróféjénál. Harminc évig csikósgazda volt. Most nyugdíja van és egy kis háza a faluban. De akárhogy ért is hozzá, nem gyógyít és csak láttatlanba sem ad tanácsot senkinek, mióta kuruzslásért megbüntették. Gyógyítani ugyanis csak annak szabad, akinek diplomája van, ami nagyon igazságos intézkedés, ha az ember meggondolja, hogy a diplomáért évekig kell tanulni, hát joggal védik meg azokat, akik pénzt és időt áldoztak a diploma megszerzé­sére, azok ellen, akik ördög tudja hol szerez­ték a tudományukat. A sógor ugyan azt ordítja, hogy őt nem érdekli, hogy az állatorvos hány évig tanult a főiskolán, hogy neki az a fontos, hogy tud-e valaki gyógyítani, akár van írása róla, ak­ár nincs, továbbá, hogy ő csak annak hajlandó fizetni, aki tud, nem pedig annak, aki csak tanult, de hát ezek izgága beszédek és csúf önzésre vallanak. És éppen ez mutatja, milyen helyes a diplomásoknak a védelme a kuruzs­­lókk­al szemben, mert a legtöbb ember ilyen önző és nem azt nézi, hogy az állatorvosoknak legyen miből megélni, hanem azt, hogy a lova meggyógyuljon. A sógor is addig hümmögött, míg végre eszébe jutott valami ravaszság. Megkérdezte Nácit: — Te! Van lova annak a Jakusnak? — Lova? ... Nincs neki! — Hát akkor idehallgass! Estére, ha be­sötétedik, befogod a Linkét meg a Bolygót és Ferkóval együtt elmentek Jakushoz. Visztek neki egy, demison bort meg öt pakli dohányt. Aztán a Linkén megmagyarázod az öregnek, hogy a Korhelynek mi baja és megkérdezed, mit kell vele csinálni. Megmondhatod azt is, hogy ha a lovunk meggyógyul, kap egy válasz­tott matracot. ... Másnap délelőtt, mikor Gyula meg­érkezett, bámulva látta, hogy a Korhelyt Náci közbenjártatja az udvaron és a ló rendesen rálép mind a négy lábára. — Nagyszerű! — kiáltotta elragadtatva. — Hát ezek az injekciók... Három napig semmi hatásuk sem látszott és most egyszerre! Teljes gyógyulás! Megvereget­te szeretettel a borhely nyakát és azt gondolta magában: — Hanem most már kezdek belejönni! Határozottan kezdek belejönni! És mert megpillantotta a sógort a magtár­­ajtóban, odament hozzá: — Hát mit szól nagyságos uram a kúrám eredményéhez? A sógor ebben a pillanatban nagy kísér­tést érzett, hogy megmondja, hogy a korhely attól, gyógyult meg, hogy hajnaliban a kimar­­­adt lábát az öreg Jakus pontos utasítása sze­rint, helyrerántották. De aztán eszébe jutott, hogy abból csak Jakusnak lenne baja és hogy akkor nem volna majd máskor kihez fordulni tanácsért. Annyit felelt hát mindössze: — Az bizony nagyszerűen bevált!.. Nagyszerűen! — Aztán mialatt betessékelt­e a fiatalember a házba, azt gondolta magában: — Lonci folyton sir, mint a nagyanyja írja. Hát, fene bánja, teszek ezzel a Gyulával egy próbát! Rábeszélem, hogy vegye maga­mellé segédnek Ferkót meg Jakust. Ha sikerül, ez lesz a legjob állatorvos a világon. Vagyont fog szerezni... És idővel talán bele is tanul a mesterségébe, amiből mindenkinek haszna lesz. A jószágnak is, nekünk is... Mert ennek a sógornak mindig csak a hasznon jár az esze. 3 itteni i­w/ SéftY 5 alaposan elronthatja ebéd­­utáni nyugalmát. Legyeket nem lehet elkergetni, ismét és ismét visszajönnek, lllillu­s végül Önt űzik ki saját XJHM szobájából. Csak egy­szer segít: permetezzen lakásában FLY­­TOX-al.

Next