Magyar Lapok, 1936. október-december (5. évfolyam, 222-296. szám)

1936-10-01 / 222. szám

A francia szenátus pénzügyi bizottsága elfogadta a frank értékcsökkentését (Svájc szövetséges parlamentje szintén megszavazta a pénz lefokozását Párizsból jelentik. A szenátus bizottsága k­edden délután tárgyalás alá vette a képviselő­­ház által már elfogadott pénzügyi javaslatokat. ‘Bevezetésként pénzügyminiszter hosszú be­jezédet tartott a valuta kiegyenlítődés nemzeti­­és nemzetközi fontosságáról. Védelmezte a ka­mara által megsza­vázott szöveget és biztosítot­ta a bizottságot arról, hogy a pénz értékének ,■csökkenése nem eredményezi az élet megdrá­­­gulását. A bizottság Vincent Auriol beszéde miután megállapodott abban, hogy a szenátus teljessége előtt elfogadásra ajánlja a frank­leértékelő törvényjavaslatot. Bizonyos cikke­lyeken azonban módosításokat kíván. A bizottság azonban azt is kihangsú­­lyoztatni kívánja, hogy az adott körül­mények között már­­befejezett tények vannak. A frank aláértékelését a há­rom kormány nyilatkozata után, s a nemzetközi gazdasági életnek ehhez való igazodása megtörténtével már visszacsinálni nem lehet. De jövőre nézve szükséges olyan irányt követni, hogy újabb rázkódás ne álljon elő a pénzértékben. Ehhez képest a bizottsági előadó utasítást­­kapott olyan szenátusi határozat indítványozá­sára, mely figyelmébe ajánlja a kormányok­nak, hogy térjenek vissza az ország költség­vetésében a pénzügyi egyensúly megvalósításá­hoz. Hagyjanak föl a kincstári jegyekre tá­maszkodó gazdálkodással. Adják vissza az ál­lamháztartás szigorú rendjével a társadalom­nak az állam pénzéhez való bizalmát. A bizottság egyébként különválasztott egyes szakaszokat, amelyek bizonyos kísérleti idő után a költségvetési törvénybe lennének felveendők. A bizottság még egy új szakaszt is ajánl a javaslathoz. Ebben hatásosabb eszkö­zöket ad a kormány kezébe az árdrágítók elle­ni küzdelemhez. Izgatott vita a svájci parlamentben. Bernből jelentik: A svájci államszövetség parlamentjében kedden délután tárgyalták azt a törvényjavaslatot, melyet a szövetségi kor­má­ny arról terjesztett elő, hogy a világ eddigi legrendületlenebb pénzét, a svájci frankot alá kell értékelni. A javaslat izgatott vitát idézett elő a parlamentben. Végül, is a szövetségi kormány javas­latát nyolcvan szavazattal harmincki­lenc ellenében elfogadták. A szövetségi parlament (közgyűlés) egy­úttal felhatalmazta a szövetségi kormányt, (hi­­vatalos)néven: szövetségi tanácsot, hogy a tör­vény elvi alapjain a további gyakorlati intéz­kedéseket­ megtehesse. Sürgős szükség esetén a szövetségtanácsnak törvényhelyettesítő ren­delet alkotásaira is jogot adott. Pénzügyekben a svájci alkotmány szerint a szövetséges á.!­amakbak (kantonoknak) nincs önálló törvényhozási és kormányzati joguk. A pénzügyek legfőbb közös hatósága minden kantonra az államszövetség közös parlamentje, az úgynevezett szövetségközgyűlés. Olaszország külön kiviteli pénzértéket létesít, bol­v a Ura belföldi értékét megvédje Róméből jelentik. Kedden minisztertaná­csot tartottak, amelyen azt tárgyalták, hogyan védjék meg Olaszország külkereskedelmét a francia, svájci és holland kormányok pénzalá­­értékelési műveleteinek hatásával szemben. Jól értesült körök tudomása szerint a kormány export-líra bevezetését­ tervezi. Ez a kiviteli pénznem a belföldi líra értékénél huszonöt­­harminc százalékkal kevesebb volna. Olaszor­szág külkereskedelmi vonatkozásban ezt a pénzértéket forgatná, hogy így a svájci és fran­cia fankhoz meg a holland forinthoz alkalmaz­kodhassanak. Ilyenformán háromféle lírája lenne Olaszországnak: 1. a belföldi líra, 2. az idegen­forgalomban szereplő turisztikai líra; 3. az export-lira. A zürichi tőzsdén a magánfort­alom nym­odtan áttért az új­értékelésre. Zürichből jelentik: A tőzsdei magánfor­­galom kedden újra megindult. Az üzletkö­tők minden túlzott üzérkedéstől tartózkod­nak, s a svájci frank harmincszázalékos értékcsökkenése alapján rendes és nyugodt mederben folyik a nagy átértékelés. Roosevelt elnök tiltakozik a kommunistákkal való barátkozás vádja ellen Newyorkból jelentik: Roosew­e­lt leg­utóbbi beszédében élénken tiltakozott az ellen a támadás ellen, amely őt kommunista szándékokkal vádolja meg. Kijelentette, hogy ragaszkodik a demokráciához és min­den olyan idegen elemet el fog távolítani, amely a kommunizmust akarja megterem­teni az Egyesült Államokban. Feltűnést kel­tett az, hogy Amerika, Anglia és Francia­­ország pénzügyi megállapodását eegyetlen szóval sem említette. Tasa poștală aprobării Dir. Gen. UNGARIA Eyetemi Könyvtár er­v T or*,p Pmn * Főszerkesztő: dr Paál Árpád KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP V. évfolyam, 222 (1368) szám * Csütörtök, 1936 október­­ Főmankatárs : dr Gyárfás Elemér Szembesítés (S. I.) - Kevés nyugodtabb és bölcsebb előadást hallottunk annál, amit D. I. Schmidt- Wodder lelkipásztor, a dániai németek kép­viselője tartott az idei nemzetiségi kongres­- szuson Genfben. Az egyetlen baja az volt, hogy kissé hosszúra nyúlt. Az Universal egyik közelebbi számának vezércikke (IX—26—II. 266.) mégis éppen ezt a beszédet szemelte ki arra, hogy azon keresztül a román nyilvános­ság előtt kipellengérezze az egész nemzetiségi kongresszust, a kisebbségek önvédelmi törek­véseit pedig felesleges és ellenséges igyekezet­nek állítsa be. Furcsa helyzetbe jönnek nemzeti alapon álló emberek lapok, ha mindenáron kétség­be akarják vonni mások hasonló követelésen­­ek jogosságát és természetességét . Úgy jár­nak, mint most az Universul, az a lap, mely a román nemzeti gondolat egyedáruságát igényli magának. A cikk, amelyikről szólunk, két részből áll. Az első fele gúnyolódik azon, hogy a dá­niai pap szükségesnek tartja ,,a nemzeti cso­portok életbevágó jogainak“ védelmét. E mon­dat mögé zárójelben kérdőjelet tesz, mintha képtelen és nem létező dolgokról lenne abban szó. Azt a véleményt nyilvánítja ugyanis, hogy a nemzetiségek ma mindenütt teljes és zavartalan szabadságnak örvendenek, kivéve két országot: Bulgáriát és Magyarországot. A cikk második fele, mintha ellentétben állana az elsőnek elvi érzelmeivel. Az az állí­tás foglaltatik ugyanis benne, hogy a kisebb­ségi szerződéseknek tulajdonképpeni és igazi­ célja nem egyéb, mint a nemzetiségek beol­vasztásának előmozdítása és megkönnyítése. Régi, jól ismert, de kissé rozsdás ágyukat vo­nultat fel ennek az állításnak védelmére: Mel­­lo Franco-t, a délamerikai ügyvédet, ki a ki­vándorlók helyzetével mérte az európai ősla­kosok nemzeti igényeit és Briand Aristidet, ki egyszer a nemzetiségek beolvadásának szép­ségeiről beszélt, máskor pedig a kisebbségek „megszentelt jogairól“ ejtett megható sza­vakat. Szerepel azonban egy új név is az érvelés­ben: Dupuis Charles, kiváló francia nemzet­közi jogász neve, azzal a megjegyzéssel, hogy ugyanarról a tudósról van szó, ki Balogh Arthur professzor úr világhíres kisebbség­ jogi könyvének francia kiadásához az előszót írta. Az előszóból Dupuis következő­ szavait idézi: „Ha csupán a szerződések szövegét néz­zük, világos, hogy a beolvasztási politikát nem tiltják meg azoknak az államoknak, melyek kisebbségek felett uralkodnak, hanem csupán az erőszakot és a kényszerítő eszközöket, me­lyek inkább hátrányosak, mint előnyösek a beolvasztási politikára...“ A kisebbségi szerződések tehát az Univer­sal magyarázata szerint csupán azért szeret­nék megakadályozni az elnyomatást, mert ez hátrányosan befolyásolja és lassítja a nemzeti­ségek­­ beolvadását. Balogh Arthur professzor úr könyve­ azonban itt fekszik az asztalunkon s így nem okoz nehézséget emlékezetbe idézni Dupuis előszavának állításait. Dupuis valóban mondta azt, amit az Uni­­ x Arthur de Balogh: La Protection Interna­tionale Des Minorites — Paris Les Editions In­ternationales — 4 bis, rue des Écoles — 1930.

Next