Magyar Lapok, 1937. július-szeptember (6. évfolyam, 119-196. szám)
1937-07-01 / 119. szám
Sokezernyi hívő tömeg körmenetével befejezetlön a XI. Katolikus Nagygyűlés Nagy érdekességű események hétfőn este és a keddi napon Minden összejövetelen fölemelően nyilatkozott meg a nép buzgó hithűsége Hétfőn a katolikus nagygyűlés másodiknapjának a délutánján a szakadó záporszerű eső ellenére újból hatalmas, nagy tömegek vonulnak fel a katolikus gimnázium udvarára, ahonnan a különböző szakosztályok gyűléstermeibe zsúfolódnak be. Az eddigi gyűlésekkel szemben feltűnő a népi tömegek nagy érdeklődése. Az egyszerű embereken már alaposan meglátszik a tervszerű munka felvilágosító hatása és fehérharisnyás székelyek, kerekrokolyás falusi asszonyok bámulatos hozzáértéssel vitatják meg egymás közt azokat a problémákat, melyeket eddig csak a gyűlések előadói fejtegettek. A SZOCIÁLIS KÉRDÉS IGAZI MEGOLDÁSA CSAK JÉZUS TANÍTÁSA ALAPJÁN KÉPZELHETŐ EL Ilyen érdeklődés mellett délután 4 órakor dr Boga Alajos előadó nyitotta meg a szociális szakosztály gyűlését. — A szociális kérdés korunk legégetőbb, legizgalmasabb problémája. A mai világban nagy izgatottságban vannak a lelkek s a mindennapi élet zavaros pocsolyájában sok minden elvész — mondja dr Boga Alajos és beszéde további során mindenki érdeklődését lekötő részletességgel ismerteti a szocializmus kialakulását Engels és Marx tanait, melyeknek hatása alatt az arany utáni vágy teljesen ki akarta ölni az embert felemelő szellemi és lelki vágyait. — Kell az anyag, de a szociális kérdés igazi megoldását csak Jézus tanítása alapján képzelhetjük el s ehhez a megoldáshoz elsősorban igazság és szeretet szükséges. A nagy figyelemmel hallgatott elnöki bevezető után Domby József Jézus társasági atya „A gazdasági liberalizmus“ címen tart előadást. és. Az egyház felemeli tiltakozó szavát a munkás kizsákmányolása ellen . Az ellenünk folyó harc a gazdasági kérdéseken fordul és oldódik meg. Krisztus tanítása kötelez, hogy az anyagiak helyes elosztásával is törődjünk — mondja bevezetésében páter Dombi— majd a kommunizmus és a katolicizmus között von párhuzamot és ismerteti a tőkés osztály és a munkásság helyzetét. — A kapitalizmust az egyház nem ítéli el, de súlyos hibáit kimutatja, mondja az előadó és a munkás tömegek kizsákmányolása ellen felemeli tiltakozó szavát s az aranynak istenné avatását, az örökös haszonra való törtetést elítéli. A kapitalizmus legnagyobb bűnei közül az emberi méltóság semmibevevését, a férjezett nőknek a gyárakban való elhelyezését s ezáltal az anyaság helyett „a jobb cipő és silányabb gyermek“, a pénzvágy és a lelki romlottság előtérbejutását drámai erővel ismerteti és kárhoztatja. A nagy tetszéssel fogadott előadás után dr Baráth Béla theológiai tanár a betegsége miatt távollevő dr Sulyok István helyett tart értekezést „A kommunizmus gazdasági rendszerének bírálata“ címen. A kommunizmus alapját az osztálygyűlöletet ismerteti és ebből az osztálygyűlöletből felsarjadt orosz rendszert s annak kirívó gazdasági hátrányait birálja. — Ez a rendszer nem tudta megvalósítani a megígért vörös paradicsomot, mert a bolsevizmus alapjában államkapitalizmus lett s a munkás kiszipolyozását még előbb vitte, mint az előtte való rendszerek. VEZETŐINKÉRTÜNK FELELŐSEK, MONDJA TÓFALVI MÁRTON, CORUNDI SZÉKELY GAZDA Dr Baráth Béla magas színvonalú és mégis könnyen érthető előadása után programon kívül egy egyszerű székely gazda emelkedett fel a hallgatóság soraiból s tisztelettel szót kért. Keresetlen, de lélekből jött szavaival arra mutatót, rá, hogy ő hogy képzeli el a bolsevizmus elleni eredményes munkát s elsősorban arra kérte BogaAlajos dz előadót, hogy valamiképpen tegyék lehetővé az iskolánkivüli vallástanítást . A szekták járják a falvakat, lépten, nyomon hirdetik téves tanaikat s ha mi csak az iskolai vallás oktatásra szorítkozunk, ezek a szekták sok embert elszéditenek. Egy érdekes példát említve fel a saját faluja életéből, nagy és általános tetszés közben így szól: — Úgy gondoljuk, hogy vezetőinkértünk felelőssel , mert nekünk Róma kell és nem Moszkva, kérjük a Katolikus Népszövetséget, nyomtasson egy olcsó kiadású szentírást, tartsanak szentírásmagyarázatokat, minél gyakrabban jöjjenek közénk, mert a téves tanok hirdetői minket igen gyakran felkeresnek és kísértenek. Tófalvi Márton kérő szavaira örömmel és meszhatódottan azonnal válaszol dr Boga Alajos és kijelenti, hogy éppen a nagygyűlést megelőző napokban történt gondoskodás abban az irányban, melyet Tófalvi gazda helyes meglátás alapján kért. A szociális szakosztály előadása keretében ismét dr Baráth Béla tart előadást és a keresztény gazdaságtan keresztmetszetét ismerteti. A szükséglet és a fogyasztás a gazdasági élet alapja s a fogyasztás növekedésének előmozdításában látja a jövedelemelosztás igazságos mértékét. Hogy a fogyasztást elősegítsék, ezért szükséges a munkástömegek igazságos fizetése, a jövedelem igazságos elosztása, melyet legkönnyebben úgy lehetne elérni, hogy u. n. hivatásszervezetek irányítanák a gazdasági életet. LELKES ÉRDEKLŐDÉS A NÉPTANÍTÁS IRÁNT A szociális szakosztály gyűlése után kezdődött a pedagógiai szakosztály közgyűlése, melyet a főgimnázium tornacsarnokában rendeztek. Érdekes, hogy előzetes megítélés szerint is ezt a gyűlést nagyon népesnek gondolták, de olyan érdeklődésre, amilyen a valóságban volt, senki se mert számítani. (Tudósításunk folytatása a 3-ik oldalon.) Taxa postal! plfititá la non./ aprobaril Dir. Gen. PTT Noj minisr Egyetemi Könyvtár HUNGÁRIA BUDAPES't Ferenciek. NY POLITIKAI NAPILAP VI. évfolyam, 119 (1561) szám Csütörtök, 1937 július 1 Főmunkatársér Gyárfás Elemér és a szerkesztésért felelős . dr Paál Árpád pfo A világi hívők a kommunizmus elleni egyházi küzdelemben Dr Jakabffy Elemér előadása az idei római katolikus nagygyűlésen Legutóbbi lapszámunkban néhány mondattal ismertettük már az előadást. Az alábbiakban annak lényegesebb részeit szó szerint közöljük. Az előadás bevezetése arról szólott, hogy a tőkés gazdálkodás és szabadverseny káros hatásai tömegnyomort idéztek föl, s ennek ellenszeres kutatásában a XIX. század elejétől kezdve több gondolkozó jelentkezett. Ezek között legjellegzetesebb a francia Saint- Simon, az angol Owen és a német Marx, kiknek a munkásjóléti követelései között vannak olyanok is, melyek az egyház régóta hangoztatott követelményeivel egyeznek. Azonban ugyancsak az említett gondolkozók babonaként kiküszöbölendőnek ítélik a túlvilági hitet; a keresztény lemondani tudás helyett az érzékiek uralmát (a „hús rehabilitálását“) kívánják; az osztályok közötti gyűlöletet akarják társadalomszervező hajtóerőnek; ehhez képest a szeretethirdető kereszténységet, s általában a vallást és Istenhitet olyan gátnak tartják, mely a tömegek küzdőerejét elveszi. Az erről szóló bevezetés utánaz előadó így folytatta: Azt hiszem, az említett három nagy szociálpolitikus tanainak most előadott tételei is kellőképpen reávilágítanak arra, mi hát a tulajdonképpeni nagy ellentét az Egyház és az úgynevezett marxista tanok között? E tanok hirdetői tagadják a túlvilági létet és az emberi tömegek számára csak itt e földön akarnak jobb megélhetést, boldogulást biztosítani, a túlvilági élet reménye nélkül. De vájjon Isten és a túlvilágba vetett hit nélkül, az emberi társadalomban élő egyeseknek jobb sorsuk egyáltalán lehet-e?, de sőt ilyen hit nélkül a kultúrtársadalom egyáltalán fennmaradhat-e? Ezekre a kérdésekre még Voltaire, az Egyház egyik kigúnyolója is ilyen feleletet ad: „Si Dieu n'existait pas, il faudrait rinvanter!“ (Ha nem volna Isten, úgy ki kellene őt találni!) Várjon Voltaire miért tartotta ilyen fontosnak az Istent? Ő, aki minden vallásos hit nélkül élt és a vallásból csak gúnyt űzött? Egyszerűen azért, mert mentői behatóbban tanulmányozta az embert és az ember által alkotott társadalmat, annál szilárdabbá vált meggyőződésévé, hogy ez a társadalom fenn nem maradhat, ha az emberi szenvedélyek lefékezésére csak börtönök, hóhérok és ágyuk állanak rendelkezésre. Vagyis mindenkinek, aki az embert csálapotéiba visszasüllyeszteni nem akarja, aki társadalmat és ennek biztosítására államot fenntartani kíván és a társadalmi, illetve állami erőt nemcsak néhány ezer, vagy tízezer ember vágyainak és szenvedélyeinek kielégítésére alkalmas eszköznek tekinti, mindezeknek — még ha pozitív Istenhit nem is él bennük — ezt a hitet a tömegek lelkéből kiírtatok nem szabad. Ez a magyarázata annak, hogy például a nagy francia forradalomban az alapjában teljesen hitetlen Robespierre, amikor hatalma tetőfokán állott, és a forradalom vívmányait megmenteni igyekezett, nagy ünnepélyességek közepette a francia nép által újból elismertette az Istent. ..A francia nép elismeri egy legfőbb lénynek létezését és a lélek halhatatlanságát.