Magyar Lapok, 1939. július-szeptember (8. évfolyam, 139-215. szám)

1939-07-01 / 139. szám

Nemzetközi izgatottság támadt Danzig körül Francia és lengyel hírek keltek arról, hogy a német birodalom leplezett megszállással készül a szabad város elfoglalására Párizsból jelentik. A francia nemzetközi hírszolgálat Danzig szabadvárossal kapcsola­tosan több, eddig még ellenőrizhetetlen jelen­tést adott ki. A Havas hírügynökség közölte az első jelentést s eszerint csütörtökön állítólag négyezer német önkéntes érkezett Danzigba. E jelentést nyomon követték egyéb híradások s a délutáni órákban az angol és a francia fővá­rosban már a legellenőrizhetetlenebb hírek kel­tek szárnyra. ^ így egyePBI^Nfcwint Németország két­­három napon belül elfoglalja Danzigot s Len­gyelországnak nem lesz más választása, mint­hogy vagy háborút üzen, vagy enged. A német megszállás előkészítésére Danzigban különböző katonai rendszabályokat hoztak. A hírekkel kapcsolatos beszámolókban a francia sajtó hangja rendkívül komoly s a la­pok nem igyekeznek a helyzetet szépíteni. Megírják, hogy a csütörtöki nap folyamán a francia diplomácia állandó készenlétben állt és higgadt nyugalommal követte a damzigi ese­ményeket. A félhivatalos jellegű Petit Parisien-ben Bourgues, az ismert újságíró a következőket írja: — Úgy vagyunk értesülve, hogy Berlin ar­ra a véleménykülönbségre alapít, amely egy Danzig körül kirobbanó fegyveres konfliktus esetén az angol és francia közvéleményben tá­madna. Viszont az ilyen számítás csakis hi­bás következtetésekre adhat alkalmat. A lon­doni és a párizsi kormány közvéleményének elszántságára támaszkodva, úgy döntött, hogy szembeszáll a tengelyhatalmak bármilyen újabb erőszakos cselekedetével és emellett az elhatá­rozásuk mellett ki is tartanak akár Danzigban, akár máshol történne a támadás. Anglia és Franciaország nemcsak elszánt, hanem ma már elég erős is ahhoz, hogy hidegvérrel figyelje az eseményeket. Varsóból jelentik: A lengyel fővárosban is úgy tudják, hogy Danzigban valami készülő­dik. A lapok megírják, hogy Danzig városában állandóan folyik az embercsempészés. Kedden, szerdán és csütörtökön éjszaka egyenruhás if­jakkal teli tehergépkocsik érkeztek Danzigba. A katonákat a volt danzigi német kaszárnyák­ban helyezték el. Ezzel egyidőben nagymeny­­nyiségű hadianyag is érkezett a városba. Az ember- és hadianyag-csempészést éjszaka hajt­ják végre, amikor a lengyel vámhivatalok zár­va vannak. A szociális segélyegyletet, mely ed­dig a wiemeni kaszárnyában volt, egy szállo­dába telepítették át, miután a kaszárnyákra szükség van. Varsóban arról is tudnak, hogy a danzigi hatóságok ezer lovat rekviráltak. A danzigi iskolák tanárai és diákjai kötelezvényt írtak alá, mely szerint a szünidő alatt nem hagyják el a szabadváros területét. A lengyel köztársasági elnök rádióbeszéd­ben jelentette be, hogy Lengyelország fegyverrel is megvédi a danzigi kijáratot Varsóból jelentik. A csütörtöki nap izgal­mas hírei nem rendítették meg a lengyel köz­vélemény nyugalmát. A tengerészeti nap alkal­mából minidén, lengyel városban hazafias tün­tetések voltak és Moscicky elnök rádióbeszéd­ben jelentette be, hogy Lengyelország, ha kell, fegyverrel is megvédi tengeri kijáratát. Az el­­nök Danzigot és Gdyniát Lengyelország kelet- tengeri kapuinak nevezte. Gdyniában harmincezer ember jelenlété­­ben Román kereskedelmi miniszter határozott­­hangú beszédben jelentette ki, hogy a lengyelek minden áldozatra készek Danzig s Gydnia megvédése érdekében. A tömeg esküvel fogad­ta, hogy élete árán is megvédi Lengyelország­ jogait. A lengyel lapok hangja határozott, de nem provokáló. A varsói sajtó nyugalomra inti a közvéleményt, de nem titkolja, hogy a hely­zet rendkívül komoly és bármelyik órában vá­ratlan események következhetnek be. Csütörtökről péntekre virradó éjszaka a lengyel külügyminisztérium szakadatlanul ösz­­szeköttetésben állt a francia és angol külügyi hivatalokkal. Az angol és francia nagykövet több ízben is járt a külügyi hivatalban és Varsó a diplomáciai tevékenység központja lett. Az angol kormány biztosította Varsót, hogy száz százalékban teljesíteni fogja a lengyel- angol szerződést, de mérsékletet kért a lengyele­lektől. (Tudóstásunk folytatása a harmadik oldalon.) I *‘V. • Oradea—‘■Nagyvárad, 1939. julius 1 — Szombat VIII. évfolyam, 139 (2134) szám. Igazgató és felelősszerkesztő: dr Paál Árpád Laptulajdonos: SZENT LÁSZLÓ NYOMDA R.-T. Törvényszéki bej. szám: Tr. B. 11/11. Jun. 1938. Főmunkatárs: dr Gyárfás ­r­­­fi . Halifax angol külügyminiszter legújabb beszéde a nemzetközi helyzetről Ismételte, hogy Anglia nem akar bekerítést.­­ Azonban az erőszakos megoldásokkal szembeszáll Londonból jelentik: Halifax külügymi­niszter az angol külügyi társaság ülésén csü­törtökön nagy beszédet mondott a nemzetközi helyzet alakulásáról. A beszéd első fele annak a hangoztatása volt, hogy Angliának nem célja a bekerítés, Ő együttműködést akar a szom­szédok között. Anglia hajlandó az együttműkö­désre. Ha az államok a háborús készülődés költ­ségeit a békés kialakulás elősegítésére fordíta­nák, akkor lehetséges volna az összes nemzet­közi problémák s köztük a gyarmati kérdések lenyugtató elintézése. A beszéd másik felében Halifax arról szólott, hogy Anglia ellenez min­den erőszakos megoldásra törekvést és ha ilyen törekvések mégis­ előállanának, Anglia szembe­száll minden erőszakkal. Viszont ha Anglia meggyőződhetne a más hatalmak békés szán­dékáról, akkor nyomban hozzákezdhetnének a tanácskozásokhoz. Német és olasz válasz Berlinből jelentik: A német sajtó részlete­sen foglalkozik Halifax angol külügyminiszter beszédével. A Deutscher Dienst a következőket írja: Londonban azt hiszik, hogy az érvek meggyőző ereje növekszik a hangerővel és az állandó ismétléssel. Hagyják abba azt a provo­­kálást, hogy az angol külpolitikát, mely nem egyéb, mint bekerítő politika, a német nép előtt békepolitikának tüntessék fel. Egyidejűleg tárgyalásokat folytatnak az egyik nagyhatalom­mal s ez is a bekerítést, célozza. Még mindig abban a hiedelemben vannak, hogy az angol külpolitika iránya a világ közvéleménye. Ez­zel szemben a felelős angol államférfiak túl­teszik magukat semleges államok függetlensé­­gén és üzleti alkudozás tárgyává teszik őket, amit Németország ellen az utóbbi idők folya­mán tettek, a háborús cél minden jelét magán­viseli. Halifax nem­­ismerte fel vagy nem akar­ta felismerni az élettér helyes értelmezését. A javaslatot, amit Németország elé terjesztett, csak kifogásnak szánta. Az angol államférfiak hangzatos szavakkal és határozatlan közhelyek­kel akarnak megoldani égető kérdéseket, holott jól tudják, hogy magatartásuk sem a békét,, sem a népek közös jogérdekét nem szolgálja. Rómából jelentik. A Popolo di Roma Ha­lifax beszédével foglalkozva, azt, írja, hogy az angol külügyminiszter beszéde nemcsak éles és fenyegető, mint a néhány nappal ezelőtt el­hangzott Churchill-beszéd, de még a szokásos diplomáciai formákat sem tartotta be. Hogy Angliától mennyire nem lehet őszinte békepo­litikát várni, az a Németországhoz intézett an­gol emlékiratból derül ki. A francia közvélemény helyesei Párizsból jelentik. A francia közvélemény­ben épúgy, mint a politikai körökben mély be­nyomást keltett Halifax külügyminiszter csü­törtöki beszéde. A sajtó megállapítja, hogy ilyen erélyes és határozott hangú beszéd régen nem hangzott el. Erélyes hangon közölte a te­kintélyállamokkal, hogy minden újabb tény­kedésük Anglia határozott ellenállásába ütkö­zik. A francia fővárosban úgy vélik, hogy az erélyes állásfoglalás ellenére is Halifax kül­ügyminiszter nyitva hagyta a kaput a tárgyalá­sok megindítására. A Petit­ Parisien szerint a német és az olasz­­nép tudhatja, hogy Anglia nem törekszik bekerítésre, állásfoglalásával csak elejét akarja venni a katasztrófának ami­y rombadöntené az egész világot.

Next