Magyar Lapok, 1939. július-szeptember (8. évfolyam, 139-215. szám)

1939-07-23 / 158. szám

10 Magyar Lapok VIII. évf., 158. sz. — Vasárnap, 1939. július 23. Különleges ellenőröket nevez ki a lég- és tengerészetügyi minisztérium egyes vállalatok működésének ellenőrzésére Az ellenőröknek korlátlan jogaik vannak a vizsgálatok lefolytatására Bucur­eştiből jelentik: Paul Teodorescu lég­és tengerészetügyi minisztériumának tökéletesí­­tésére tervezetet dolgozott ki. Tervezetében nagy­jelentőségű úju­tást határozott el. Újítást, amely a tervszerű pénzgazdaság jó menetelének ellen­őrzését célozza. A minisztertanácsi határozattal el is fogadták. A határozat értelmében közigazga­tási ellenőrzést vezetnek be az egyedárusítási önkormányzatoknál, az iparvállalatok igazgatá­sában, a kereskedelmi vállalatoknál, a különle­ges vállalatok igazgatóságában, azoknál a válla­latoknál, amelyekben a lég- és tengerészetügyi minisztérium által az állam képviseli a tőketöbb­séget és azoknál a vállalatoknál, valamint tár­saságoknál, amelyek összeköttetésben állanak a repüléssel vagy a tengerészettel. Ezeknek a vállalatoknak az ellenőrzése arra irányul, hogy utasítsák, felülvizsgálják, ellen­őrizzék a vállalatok adminisztratív tevékenysé­gét, valamint a pénzügyi és technikai működé­sét. Az ellenőrzés biztosítja, hogy a vállalatok a törvények és a saját szabályzataiknak megfele­lően fejtik ki tevékenységüket. Megelőzi az ellen­­őr­zés az alapvető és forma­ hibákat szemmel­­tartja, hogy váljon ezek a vállalatok eredménye­sen működnek-e és megfelelnek-e annak a cél­nak, amiért létesítették őket. A különleges ellenőrzésen kívül, amelyet a lég- és tengerészetügyi miniszter, valamint a kiküldöttei végeznek, valamint az ellenőrző bi­zottság és a cenzorok általános jellegű működé­se mellett a lég- és tengerészetügyi minisztérium javasolja, hogy a vállalatok maguk kebelén belül szervezzenek állandó és hivatalos ellenőrzést, amelynek a következő szempontokon kell ala­pulni: a) A könyvelő ellenőrzése a pénzkezelő felett. Ez a szempont feltételezi könyvelő és a pénz vagy anyagkezelő szeparált munkáját. b) Küldjenek ki a vezető, vagy igazgató bi­zottságból egy tagot, akinek az lenne az állandó megbízatása, hogy ellenőrizze a könyvelést, leve­lezést, valamint a pénz és anyagkezelést. Ez az igazgatósági tag ellenőrizné, hogy minden úgy alapilag, mint formailag a törvényes keretek között történjék. ( c) Azok a vállalatok, amelyeknek aligazgató­­ságuk, vagy más alárendelt adminisztratív szer­vük van, gondoskodjanak ennek a szervnek is az ellenőrzéséről, hogy működésük a központ rendelkezésének értelmében történjék. A lég- és tengerészetügyi minisztérium részé­ről történő különleges ellenőrzés mindig a mi­nisztérium nevében­­ és a műszaki, valamint különleges ellenőrök útján történik mindazoknál a vállalatoknál, amelyeket fentebb említettünk. A lég- és tengerészetügyi minisztérium ellen­őreinek pedig a kötelessége lesz ellenőrizni a vállalatok különböző tevékenységeinek törvényes­ségét. Hogy ezt megtehessék, felülvizsgálják a tényleges jövedelmet, a kiadásokat, a természetes százalékot, valamint a kiadásokkal szemben el­ért eredményeket. Megfigyeléseiket összpontosít­­ják, hogy megállapítható legyen, várjon az illető­ vállalat eléri-e azt az eredményt, amit az állama tőle és autonóm szervezetétől elvár. Felülvizsgálják a miniszteri ellenőrök­et, évi mérleget, nyereség és veszteségszámlát és fi­gyelembe veszik, hogy a vállalat végrehajtja-e a lég- és tengerészetügyi minisztériummal szem­ben vállalt kötelezettségeit. Hogy az ellenőrök küldetésüknek eleget te­hessenek, határozatlan jogaik vannak az ellen­őrzések és vizsgálatok lefolytatására, az admi­nisztratív jellegű tevékenységek tekintetében. Amikor arra szükség lesz, maguk mellé vehet­nek műszaki ellenőröket. Az ellenőröknek kötelessége a főtitkáron ke­resztül híven informálni a minisztert arról, hogy az illető vállalatot milyen módon vezetik. A különleges ellenőröket a miniszter szemé­lyes aláírásával hatalmazzák fel megbízatásukra. Minden egyes ellenőrzés alkalmával a mi­niszteri ellenőrök jelentést készítenek vagy jegy­zőkönyvet vesznek fel. Stockholmnak, az észak Velencéjének repülőgépről felvett látképét közöljük. Kö­zépen Riddar-Holmen festői fekvésű szigete látható, itt van a királyi palota is. A katakomba írta: Massalszky Miklós Paul Boros szállodai szobájában ült, vele szemben pedig John Medows nevű honfitársa fog­lalt helyet, akivel nemrégen ismerkedett meg. Mindketten cigarettáztak. Izzó meleg nap volt és a félig lehúzott függönyök mögül napfényben ra­gyogó gyönyörű tájra nyílt kilátás. A két férfi hallgatott. A szállodai szobában útitáskák állottak és mindenféle tárgyak hevertek szanaszét, amelyek tanúsága szerint Burnsnek jómódúnak kellett lennie. Abban a pillanatban éppen azzal volt elfog­lalva, hogy a térdén levő bőrtáskából régi levele­ket szedett elő és azok közül válogatott. Ha va­lami érdekesebb dologra bukkant, vidám vagy ér­dekes históriákat mesélt el vendégének. A két férfi eleven ellentéte volt egymásnak. Burns ma­gas, karcsú, jól kisportolt és barnára sült volt, lá­togatója pedig kicsiny, halvány, szűkszavú és rö­vidlátó, tudós formájú ember. Burns valójában sportember, vendége pedig nagy jövő elé néző archeológus. Burns még mindig egy levelet tartott a kezé­ben, amelyet nemrégen olvasott fel barátjának. A levél egy kalandos szerelem befejezését jelentette, amely egy spanyol grófnővel játszódott le nemrégi­ben. Burns egy ideig maga elé meredő szemekkel hallgatagon ült, aztán felébredt gondolataiból, fél­retette a levelet és a következő után nyúlt. — Igen — mondta, miközben egy női írást szemlélt — ez volt a legszebb élmények egyike, amiben részem volt. Valami ismeretlen fickóba halálosan beleszeretett, de aztán megismertem én és egyszerre kigyógyult ebből a szerelemből... Nemsokára azután ő is meghalt, öngyilkosságról is suttogtak, de soha sem tudtam megállapítani a valóságot. Szegény Agatha... — Agatha? Agathának hívták? És mi volt a vezetékneve? — kérdezte a vendég, aki az eddigi elbeszéléseket inkább jól leplezett unalommal hall­gatta. — Igen, Agatha volt, Agatha Morisson — fe­lelte a másik — ismerte őt talán? — Óh, nem, csak véletlen — felelte gyorsan a másik. A beszélgetés azután más irányba fordult. Me­dows régészeti kutatásairól beszél, amelyek köz­ben sikerült egy eddig ismeretlen katakombát fel­fedeznie. Ez a katakomba valószínűleg új irányba fogja terelni a régészet eddigi megállapításait, mert valószínűleg minden eddig felfedezett kata­kombánál előbb készült. — Sokszor irigylem a munkájáért — mondta Burns. — Rendkívül érdekes valami újat felfe­dezni és a fault titkait kinyomozni. Valósággal szenvedélyem nekem is egy-egy feladat megfejtése és a nehézségek leküzdése, habár az én hivatásom mellett csak sportszerű feladatok megoldásáról le­het szó. — Igen — felelt a másik — én csak a mun­kámnak élek és ez teljesen kielégít. Ez annál is fontosabb számomra, mert a családi boldogság, amelyre annyit vágyakoztam, nem lett az osztály­részem. Ezzel felállt, hogy búcsúzzék és csak úgy mel­lékesen tette hozzá: — Ha érdekelné, szívesen bemutatnám a ka­takombában Még senkinek sem mutattam meg, sőt még a felfedezésről sem adtam hírt, úgyhogy érdekes élményben volna része. Rajtam kívül ma­ga lenne az első ember, aki kétezer év óta betette a lábát. — Szívesen — szólt Burns — van valami iz­gató az ajánlatában. — Most öt óra van — szólt Medows, miután az órájára nézett. Vacsora előtt még bőven van időnk, ha azonnal indulunk. Csak arra kell kér­nem, senkinek se árulja el, hová megyünk. Ez ugyanis könnyen a katakomba nyomára vezetne. Indulunk? Együtt hagyták el a szállodát és egy ideig hall­gatagon mentek egymás mellett. Nemsokára a há­tuk mögött hagyták a várost. Az archeológus az­után elbeszélte kísérőjének, miként jutott eszébe, hogy ezen a tájon kutatómunkát végezzen, mikép­pen jött rá a katakomba nyomára, amelynek be­járata egy üresen álló ház pincéjébe torkollott és amelyet sokkal későbbi időben falaztak el. Nemsokára egy düledező ház elől. «Alottak meg és Medows egy kulcsot húzott elő »• Mfcj­e­­ből. A kulccsal kinyitotta a külső ajtón levő la­kat zárját. Mielőtt a félig rombadőlt házba belép­tek, mosolyogva mondta kísérőjének: — Gyönyörű szép a mai este. Szippantson egy jót ebből a friss levegőből, mert odalent nem sok része lesz benne. Mind aketten beléptek a házba és egy kis tö­redező lépcsőn lementek a pincébe. Mcdaws félre­tolt néhány deszkát, amelyek mögött egy kis nyí­lás tárult fel. Bebújt a nyíláson és Burns követ­te. Itt a tudós villamos zseblámpát vett elő, amely­nek fényénél kitűnt, hogy egy apró négyszegletes helyiségben vannak, amelyből háromféle irányban folyosók ágaznak el. — Valószínűleg ez volt a katakomba egyetlen bejárata; én legalább nem fedeztem fel másik ki­járatot. Ez a körülmény is a katakomba korai volta mellett tanúskodik, mert a későbbieket leg­alább három kijárattal építették. A két férfi a középső folyosó felé vette arc

Next