Magyar Lapok, 1940. január-március (9. évfolyam, 1-70. szám)

1940-01-03 / 1. szám

4 A szórványok karácsonya Élvezettel olvastam végig a „Magyar Zsí­pok” karácsonyi számának minden egyes cik­két. Olyan sokszínű, olyan sokoldalú volt ez a karácsonyi szám. „A falu karácsonya“, „Kará­csony a vonaton“­ karácsony a börtönben“, stb., mind-mind az isteni szeretet gazdagságát mutatták be, aki gőgicsélő gyem­ek alakjában, itt a betlehemi jászolban Megváltója, vigasz­talója lett az ezer sebből vérző, ezer bajjal küz­­ködő nyomorult embernek. Szépek, lélekbemarkolók voltak ezek, a cikkek. De hiányzott egy, ami nélkül pedig nem teljes a karácsony képe. Nem teljes azért, mert ez a kép talán a legközelebb áll az igazi, az el­ső karácsony képéhez. Ennek a karácsonyi kép­nek ez lehetne a címe: „A szórványok kará­csonya.“ Mint plébánosnak, ez volt az első karácso­nyom. Eddig vagy a rendezett nagy­községek, vagy városok szemüvegén át néztem a kará­csonyt és örvendtem neki Az idén több poé­­ns volt a karácsony párosomban. Soha úgy nem készültem a karácsonyra, mint az idén. Soha annyi édes vágyakozás nem ülte meg a­ telkemet, mint az idén. Kíváncsi voltam, hogy a rendezett, nagy egyházközségek karácsonya után milyen is lehet egy kis szórvány kará­csonya? Karácsony előtti napon hozzáfogtam a munkához. Híveim távol laknak, kilométerekre a templomtól s így én végzem a templomtisz­títást. Egész nap dolgoztam, hogy szép, tiszta legyen a templom. Estére készültem el. Az ol­tárom patyolatfehérben áll, a két oldalán két f­arácsonyfa, gyertyával megrakva, szőnyegek a földön, új csillár lóg a mennyezetről s pislá­kol az örökmécsesem. .. Most már jöhet az éj. Nem kell szégyen­kezni, hogy nem tudjuk tiszta, szép, rendes lakással­ fogadni a testté lett Igét... Majd a szobácskámba vonulok, ahol két kis húgom a karácsonyfát díszíti. Gyermekkorom édes emlékei újulnak meg lelki szemeim előtt... Majd a karácsonyfa árnyékában a tér­deplőmre borulok s a 2000 éves Egyház gyö­nyörű zsolozsmáját kezdem imádkozni, hogy így virrasszam át a szent élét. Sem sekrestyésem, sem harangozóm, sem kántorom nincsen. Én fogom meg a harang­­kötelet s megszólaltatom kis harangomat, hogy érchangján belemuzsikálja a völgybe, az embe­rek lelkébe, hogy nemsokára újra itt van az a boldog pillanat, amikor újra találkozik az Is­ten a bűnös emberrel. A hold tiszta fényénél látni lehet, amint méltóságteljes lépésekkel közelednek az embe­rek a nagy távolságokról a völgy egyetlen kis katolikus temploma felé. Csoportokba verőd­nek. Nemsokára már az ajtóm előtt állanak s tört magyarsággal, de ujjongó lélekkel tör fel az ének ajkaikról: gennyből az angyal...“ Behívom őket a szobámba, hogy meleged­jenek. Körülveszik a karácsonyfát s úgy próbá­lom velük a karácsonyi énekeket. Majd máso­dikat s később harmadikat harangozok. Kivilá­gítom a templomomat. Megkezdem a szentmi­sét. Híveim szemében az öröm könnyei csil­lognak. Egymásután cseng fel ajkaikon a ka­rácsonyi ének... Mise végén újra a lakásomon várnak. Megköszönik a szépen feldíszített temp­lomot, a­z éjféli szentmise kegyelmeit. Éjjel há­rom óra, mikor búcsúznak, hogy otthonukba térjenek vissza. Sokan 7 kilométerre laknak. De azért megígérik, hogy a „nagymisére“ is eljön­nek. Boldog öröm uralja a lelküket. Megtalál­ták a Krisztust. Ettől a boldog Krisztus találko­zásitól dobog­­úgy a szívük, ez az, amitől ujjong a lelkük. Olyan boldogok most­, mint­ a betlehe­mi­ pásztorok voltak akkor, az első éjszakán. Reggel, aki csak tehette, újból ott volt a templomban. Kicsiny templomomat zsúfolásig megtöltötték. Az első karácsonykor lehullottak a válasz­tóink.. A jászolnál találkozott az arábiai három király és a­ betlehemi pásztorok. Békében, sze­­retetben) megfértek egymás mellett. Mindenik a maga módján imádta a kis Jézust. Úgy lá­tom, hogy az én kis szórványomban is ezen a­ napon csoda történt. Elült a torzsalkodás, a­ sze­­retetlenség, a békétlenség. Mintha■ testvérek vol­nának. Mintha az Örök szeretet tüze kiégette volna belőlük a szeretetlenség utolsó hajszá­lát is, így néz ki a szórványok karácsonya: Talán ez a legszebb karácsony. Ez hasonlít legjobban az első karácsonyhoz. Jézus az első karácsony­tása­kor is a városon k­ívül, a „szórványban“ szüle­tett ... Első imádói egyszerű, de jóakaratos em­berek voltak­ S amikor a fényes városban nem volt hely számára, akkor a szórvány, faluvég szeretettel ölelte magához. S olyan boldog szá­munkra az a tudat, hogy szegénységünk, el­hagyatot­tságunk, elmaradottságunk dacára sem tudnak azzal a váddal illetni, hogy eljött a Messiás, „de övéi be nem fogadták .. Ur. Hadnagy János, plébános. MAGYAR LAPOK IX. évf., î- szám. — Szeráfi, 1940­ januuár 3. PISTA és MARISKA SOKAT TUDTAK MEG.. — Pista. Karácsony apó elment — Rövidesen visszajön. — Mikor? — Január 15.-én és 18.-án, si____ amikor AZ ÁLLAMI SORSJÁTÉK húzása lesz. De akkor a felnőtteknek hoz ajándé­kot. Anyus már vásárolt is SORSJEGYEKET a SORSJEGYÁRUDÁTÓL.. Helyi cim: Colectura Kirsch Nagy­várad, 3®s-passage főbejárat Egyé¥ eredményes munkájáról nyilatkozik Tataru Coriolan dr.A Szamos-tartomány királyi helytartója A jövőbeli feladatok élén a tartomány iparosítá­sának kérdése áll. Kisebbségi vonatkozásban is nyilatkozott a királyi helytartó Kolozsvárról jelentik: Újév a­lkal­m­ából mér­legek készültek mindenfelé. Tătaru Coriolan dr. Szamos tartomány királyi helytartója, egy év munkájáról beszélt. Ennek az egy esztendős számbavételnek adatai, hat vármegyének 2,025 531 lakos­át érintik. Bevezetésképpen néhány tájékoztató képet kell adnunk Szamos­ tartomány­ról. Kiterjedése hárommillió 338.500 hektár, lakosainak száma kétmillió 25.531, a gazdaságok száma 170.028 és összesen 400.347 épület van benne. Tizennégy vá­ros és 1572 falu sorsát irányítják a Memorandum­­­utcai palotából. A munka bonyolult hatalmas és szerteágazó. Irányítása és elvégzése olyan em­bert kíván, aki meseretekintő, átfogó gondolko­­zású, erélyes és —­ éppen a sajátszejű helyzet miatt, — nagy tapintattal oldja meg a felmerülő feladatokat. Tătaru Coriolan dr királyi helytartó egyé­niségéről — végzett munkája beszél. Az új köz­­igazgatási beosztás által a Szamos tartomárnyba beosztott hét vármegyében, a sürgős orvoslásra váró feladatok egész sorozata merült fel. Minde­nekelőtt a közigazgatási súlyos hiányosságai, jár­­hatatalan utak, beszakadt hidak, használhatat­lan iskolaépületek, iránytalanul tévelygő mező­­gazdaság, a közegészségügy veszedelmes elhanya­golása, az éhező Máramaros és mócvidék. Szamos­ tartomány, Tătaru­­r királyi hely­tartó irányításával, azonnal megkezdte a szük­séges intézkedések foganatosítását. Ebből a ha­talmas munkából ragadjuk ki az alábbi adato­kat. A királyi helytartóság az 1939. év folyamán öszsesen 75,684.116 leit fektetett be, a következő részletezéssel: Útjavítási munkálatok: 46,263.583 lei; mező­­gazdaság 5,204.300 lei; egészségügy: 2,472.200 lei; iskolák és templomok részére: tízmillió lei; tele­­tfonhálózat: 5.085.829 lei; középületek 2.117.184 lei; támogatások: 4.541.018 lei. Ennek a teljesítménynek a nagysága valójá­ban csak akkor domborodik ki, ha közöljük, hogy a tartományhoz tartozó hét vármegye, az ul­óbb ismertetett célokra az 1937—38. pénzügyi évben mindössze 25.385.305 lejt költött a tartomány 75 millió 684.115 lejével szemben. — Természetes — mondotta nyilatkozatában a királyi helytartó — hogy a felmerülő problémá­kat még nem oldottuk meg, mert nem is oldhat­tuk meg tökéletesen. Az elmúlt év t­aasz­talatait azonban hasznosan érvényesítjük a jövőre nézve. Egyelőre a legsürgősebb hiányokat igyekeztünk kipótolni, most aztán rátérhetünk a fejlesztés út­jára. Csak olyan befektetéseket eszközlünk, ame­lyek hozzájárulnak a nemzeti vagyon gyarapítá­sához. Ilyen módon az elköltött összegek majd más úton térülnek vissza. Nem hanyagoljuk el az ipar és az iparosítás kérdéseit sem. Különösen ami a mezőgazdasági termékeket illeti Egy pél­dával megvilágítom a kérdést. A tartományban 330.000 fejős tehén van, ezeknek évi tejhozamma közel 199 millió liter. A tejtermékek feldolgozá­sára alapítandó üzem, hiszem, hogy gyümölcsöz­­tető befektetés lesz és nemcsak a tőkét hozza vissza, hanem feljavítja a tejes­gazdák életszín­vonalát is.­­ A mócvidék égető kérdései is sürgős meg­oldást követelnek. Ez irányban intézkedéseket tettünk, hogy a szükséges adatokat a leggyorsab­ban beszerezhessük, mert csak a helyzet tökéle­tes ismeretében lehet gyökeresen megjavítani en­nek a sokat szenvedett vidéknek a sorsát.­­ Jövő célkitűzéseink természetesen messen meghaladják Szamos­ tartomány pénzügyi erejét Az államnak is segítségünkre kell jönnie. Ezen­kívül nyugalmat akarunk mind belső életünk­ben, mind határainkon. Kisebbségi vonatkozásban is nyilatkozott a királyi helytartó. Ennek során a következőket mondotta: _ — Mi itt, csak egy része vagyunk az állami egységnek. Ezen, az anyaországgal örökre egyesí­tett földön különleges helyzetünk van, mert Er­dély földjén, a többségi és uralkodó nemzeten kí­vül, tudvalevőleg etnikai kisebbségek is élnek. Ebből a szempontból Erdély gazdasági, kulturá­lis és politikai élete csakis úgy lehet zavartala­nul tökéletes, ha az uralkodó nemzet és az etni­kai kisebbségek között békés együttműködés áll fenn. Természetes, hogy a megértés és a nemzeti szolidaritás szelleme mindkét féltől tökéletes őszinteséget kiván. Ami minket, románokat il­let, a nemzeti újjászületés új államrendszere bi­zonyítékát adta ennek a megértésnek. Most már csak az szükséges, hogy az etnikai kisebbségek is ugyanolyan bizalommal válaszoljanak a leg­magasabb királyi kezdeményezésből eredő felhí­vásnak. Ha etnikai kisebbségeink őszintén bele­kapcsolódnak államélet­ünk új ritmusába, orszá­­gunk nemzeti szolidaritása tökéletes lesz — fe­jezte be újévi nyilatkozatát a királyi helytartó.

Next