Magyar Lapok, 1940. január-március (9. évfolyam, 1-70. szám)

1940-02-16 / 36. szám

IX. évf., 36. szám. — Péntek, 1940. február 16-MAGYAR LAPOK A kozmikus gyújtópont A Föld-gömböt körülbelül 120 kilométer ma­gasságban ionozott (villamossággal töltött), fény­­átbocsátó gázréteg páncél alakjában veszi körül, mely a meredek rövid rádiósugarakat nem engedi át a világtérbe, hanem mint valamely tükör, azo­nos szög alatt veri vissza a Földre. E védőréteg, illetve kozmikus hártya Heaviside felfedezőjétől kapta nevét, melyen belül, fajsúly szerint van ré­­tegezve az atmoszféra. E börtönfalak nem engedik az atmoszférát a légüres világtérbe távozni és nem engedik a Napsugárzást, kiinduló hullámhosszával, az atmoszférába hatolni. A Heaviside réteg a kö­­rülburkolt atmoszférával együtt, mint Ütközőkő-­r­­eg a napsugárzás frekvenciáját (rezgésszám) le- s fékezi é­s annyira csökkenti, hogy frekvenciája a­­ fény- és hősugarak hullámhosszára csökken. Az­­ atm­­szférán kívül a légüres térben a napsugárzás­­ fényt és meleget nem termel, ott hőmérséklet nél­­­ l­üli sötétség honol. A napsugárzás a Heaviside­­réteg közvetítésével az atmoszférában frekven­­­ciájának megváltozása következtében alakul át­­ fénnyé és meleggé. Azon az égitesten pedig, ahol Heaviside védőburkolat van, ebből kifolyólag fény­­­s paradox címmel kell illetni azokat a speku­lációkat, melyeknek törekvése a világtérhajózás megvalósítása. A térhajózás annyit jelent, mint a Föld gravi­tációs, illetve tömegvonzás erejét legyőzni. A gra­vitációs erő a távolság négyzetével csökken, anél­kül, hogy kimondott határa volna. Elméletileg te­hát csak a végtelen távolságban szűnik meg, de két égitest, pl. a Föld és a Mars között van egy gyakorlati gravitáció­ nélküli réteg, melyben a két égitest tömegereje egyensúlyt tart egymással. de ilyen gravitációnélküli réteg labilis. Ha azt a ré­teget a térhajó el is érné, a legkisebb eltérés az egyik, vagy másik oldal felé azzal fenyeget, hogy további hajtóanyag hiányában, a térhajó a Marsba vagy a Földre zuhan. A Földnek a Nap körüli ke­ringési ideje 365 és egy negyed nap, a Marsé pe­dig 687 föld­ nap. E két égitest keringése közben a Föld és Mars képzelt összekötő vonalai adják meg az egymás közötti mindenkori távolságokat, amelyek az év különböző szakában lényeges el­téréseket mutatnak. 1926-ban végzett mérések szerint január 1-én a Föld és a Mars közötti tá­volság 335 millió kilométer volt, február 1-én 302 millió kilométer és november 4-én, midőn a Nap, a Mars és a Föld oppozícióiban, azaz közös egye­nes vonalban volt, csa­k 69 millió kilométer. A természetes gravitáció nélküli térnek térhajózási célokra való felhasználása eszerint el sem képzel­hető. Már­pedig a gravitációnélküli tér mint állo­más a Föld és Mars között igen nagy szerepet ját­szik a világhajózásban, amely nélkül a térhajózás megvalósítása lehetetlennek látszik. A gravitáció­­nélküli térben a térhajó és minden felhozott test a világtérben helytállóan lebeg és a térhajóból ki­­zsilipelt anyagok, mint pl. élelmiszerek, hajtóanya­gok, növényzetek termelésére való talaj, építke­zésekhez való anyagok stb. éppúgy lerögzíthetők, mint a Föld szilárd felületén. Hohmann tanár részletesen kidolgozott tervei szerint a térhajó, valamint a térhajón kívül fel­állított építmények a tengeralatti hajók módjára légmentesen vannak szerkesztve és az élet fenn­tartására szükséges kellékekkel pazarul felsze­relve. A térhajóból az épületekből kizsilipelt (vál­takozva nyíló és záródó ajtókkal) embereknek le­vegővel és meleggel táplált különleges szerkezetű búvárruhájuk van. Hohmann abból az elgondolásból indult ki, hogy a Hold azért nem esik a Földre, mert másod­percenként 1000 méter sebességgel fut körülötte. E körü­lfutó sebességből keletkező tömegerő, azaz a reperő egyensúlyt tart a Föld, illetve a Nap tö­megvonzó hatásával. Számításai szerint a gravi­táció nélküli tér előállítására a legalkalmasabb ma­gasság a Földtől számított 35.900 kilométer. Mint­hogy a Föld gravitációs ereje a távolság négyzeté­vel csökken, elegendő, ha a térhajó e magasság­ban 3080 méter másodpercenkénti végsebességet ér el, hogy 90° fokkal való átkormányzás után, a térhajó a Föld körüli pályán repüljön. A gézrfegy­­versz­erűen működő turbina-rakétamotorral felsze­relt térhajó a légüres térben könnyen kormányoz­ható. Ha a felfelé emelkedő térhajó motorából a gázokat lefelé puffogtatjuk, akkor a gázok kipuf­­­fogó sebességének megfelelő sebességgel emelke­dik. Ha a gázokat részben lefelé áramoltatjuk, akkor a térhajó sebessége fékeződik. Ha azonban a gázokat egyik vagy másik oldalirányban puffog­tatjuk ki, akkor a térhajó vízszintesbe jut és a ki­­puffogá­s irányával ellenkező irányban körülfutja a Földet. E pályán aztán örökké repül e másodper­cenkénti sebesség megtartásával és pedig minden további hajtóanyag nélkül. Ilyen magasságban, ilyen sebesség mellett a térhajó saját kinetikai energiájával, eleven erejével tartja fenn a térhajó üzemét és e sebességből keletkező reperő egyen­súlyt tart a Föld vonzó erejével. E felszállási ma­gasságnak és az ahhoz rendelt 3080 méter másod­­percenkénti körülkeringő sebességnek rendkívül nagy előnye van, mert a Föld szintén 3080 méter másodpercenkénti sebességgel forog 24 óra alatt saját tengelye körül. A térhajónak tehát egyazon szögsebessége van, mint a Földnek és minthogy a Földdel együtt végzünk forgást, a térhajót és an­nak minden tartozékát állandóan egy és ugyan­azon helyen látjuk a világtérben lerögzítve, fel­téve, hogy a térhajó az ekvátort futja körül. E gravitáció nélküli térből azután egymás fö­lött több ilyen teret állíthatunk elő, míg végered­ményben a térhajó a Mars felületén kiköthet. De még igen távol vagyunk e probléma vak­merő gyakorlati megvalósításától, ha figyelembe is vesszük a hajtóanyagkérdést. Az atmoszférán kívüli világtérben —­ levegő hiányában­­— más motor figyelembe nem vehető, mint a gépfegyver­szerűen működő rakétás turbinamotor, mely azon­ban eddig, érdekeltség és kényszerítő gazdasági ok hiányában, még fel sincs találva, de technikai szempontból megvalósítható. Hajtóanyagnak, aránylag csekély brizonciája miatt a puskapor meg nem felel, hanem egyelőre a durranógáz, melynek fúvókából való kipuffogó sebessége másodpercen­ként 5000 méterre növelhető. Feltéve, hogy e haj­tóanyaggal 1000 kilogramm súlyú térhajó az em­beri szervezetre veszélytelen gyorsulással az em­lített 35.900 kilométer magasságig emelhető, hogy 3080 méter másodpercenkénti sebességgel kering­jen. Hold módjára, a Föld körül, akkor e teljesít­mény kielégítésére 6 millió 380.000 méter tonna energiát kell adni a térhajónak (egy méter kilo­­gramm az a munkaegység, mely szükséges egy ki­logrammnak egy méter magasságra való emelé­sére­. Ilyen munka teljesítésére az 1000 kilo­gramm súlyú térhajónak 22.000.000 kilogramm hajtóanyagot kellene magával vinnie a Földről és e robbanószerraktáron ülő Marsutazók életüket a Gondviselőre bíznák. Lehetséges lehetetlenségek és meleg is van, növényzet, pára, felhőzet, at­moszféra és élet! A Heaviside-elmélet szerint e réteg a napsu­gárzásnak kozmikus gyűjtőtökre, mely a reáeső sugárzást a fékezőleg ható atmoszférán át, fény és meleg alakjában szórja széjjel a Föld területére. A Napnak a Földünktől való távolsága 149 millió kilométer és hogy e réteg gömbfelülete hatásos gyújtópontot adjon, az optika törvényei szerint, szükséges, hogy a Heaviside gömbtükör átmérője A világtérhajózás problémája Hová meneküljön a háborúskodó Földről az ember? 12.900 kilométer legyen, mely érteik a valóságnál meg is felel. A legújabb felismerések szerint minden boly­gót ilyen tükröző védőréteg veszi körül és hogy­ alkalmas legyen arra, hogy a napsugárzásnak oly gyújtópontot adjon, hogy az fénnyé és meleggé alakulhasson át, e hártyának mondható rétegnek átmérője, az optika törvényei szerint, annál na­­gyobb, minél nagyobb a bolygónak a Naptól való távolsága, így pl. az 5300 kilométer átmérőjű Neptunnak a Naptól való távolsága 4496 millió kilométer, míg a 143.000 kilométer átmérőjű Ju­­piteré 778 millió kilométer, azonban a kisebb tö­­megű­ Neptunnak mégis a távolság arányában, na­gyobb átmérőjű Haeviside-hártyaátmérővel kell rendelkeznie, mint a Jupiternek, hogy a napsugár­­zásnak hatásos gyújtópontot szolgáltasson.Mióta az új európai háború dúl, művelt és fényesbbé művelt társaságoknak is kedvenc témá­juk az: hova lehetne elvonulni, vagy menekülni, hogy a békés polgár elkerülhesse a Földön dúló hábor­úságok borzalmait. Ilyen beszélgetések so­rán merültek fel újból a világtérhajózás kérdései, amelyek a szaktudósokat is élénken foglalkoztat­ják. Az alábbi cikk érdekes fényt vet erre a ma még lehetetlenségnek látszó kérdésre: A világtérhajózás első kikötőhelyének a Föld­től legközelebbi égitest, a Hold, van kiszemelve. Sikeres kikötés és a Földre való visszatérés esetén tervbe van véve a Mars meglátogatása. A Hold 385.080 kiloométer közepes távolságban kering a Föld körül, átmérője 3470 kilométer­ig a Föld anyagából 81 Holdat lehetne előállítani. Távcsővel látjuk felénk fordított együk felé­nek topográfiáját, pontosabb térképünk van a Holdról, mint a Földről. A Földön még nagy ter­jedelmű, ki nem kutatott földterületek vannak, melyeket a térképen fehér folttal jeleznek. Látjuk a Holdnak hatalmas ráncait, hasadékait, szak­a­dé­káit, talajeltolódásait és rendkívüli nagy átmérőjű vulkánkrátereit. Legnagyobb krátere a Ptolemaus, melynek átmérője 185 kilométer, míg a Föld leg­nagyobb kráterének (Japánban) átmérője alig tíz kilométer. Hosszúra nyújtott elkérgesedett síksá­gokból kopár hegyláncola­tok emelkednek. Ezek­nek magasságát a vetett árnyék alapján pontosan lemértük. Legmagasabb csúcsuk 8832 méter. Fel­ismerések alapján önmelege már teljesen felhasz­nálódott és következtethető, hogy felületén víz, jég, levegő vagy bármely összetételű atmoszféra hiányzik, úgyhogy a szerves élet kitenyésztése és fenntartása lehetetlen. Ilyen körülmények között földi embernek a Holdban nincs keresni valója és meglátogatásának csak tudományos jelentősége lehet. Várjon a Mars lakható-e, az még vitás. A Nap­tól való közepes távolsága 228 millió kil­ométer, m­íg a Földé 149 millió kilométer, átmérője 6800 kilo­méter, tömege a Föld tömegének kilencedrésze, úgyhogy a Föld anyagából 9 Marsot lehetne elő­állítani. A Napot 687 nap alatt futja körül, tehát majdnem két földi év alatt. Ezért évszakai még egyszer oly hosszú ideig tartana­k, mint a Földön és minthogy egy és félszer nagyobb távolságba van a Naptól, mint a Föld, nyáron májusi hőmérsék­lete van, télen pedig a hőmérséklet annyira süly­­lyed, hogy földi ember szervezete alig bírja ki. Lényeges kérdés,­­ van-e alkalmas atmoszfé­rája, élőlény fenntartására és növényzet szaporí­tására? Erre a legújabb felismerésekkel megalapo­zott Heaviside-elmélet igenlőleg válaszol! Ez elmélettel tehát v­alószínűsítve van, hogy minden bolygón van szerves élet, de hogy mit veg ez az élet, azt nem tudjuk. Érthető tehát, hogy az elméleti tudomány, mely gyakorlati megvalósítás­nak előhírnöke, a Marsnak meglátogatásával fog­lalkozik és e cél elérésére, az atomrepesztés titkai­nak teljes feltárásáig, legalább is újabb felismeré­sek és tapasztalatok gyűjtésére alkalmas eszköznek tartja a gépfegyverszerűen működő rakétamotor­ral üzemben tartott világűrhajót. 9 P. Müller Lajos: A jó Isten A mai idők legmegnyugtatóbb lelki ol­vasmá­­nya: az Isten atyai jóságát, irgalmasságát festi a lélek elé. II kiadás: Ára 65 lei és portó.

Next