Magyar Lapok, 1940. április-június (9. évfolyam, 71-138. szám)
1940-05-21 / 107. szám
IX. évf, 107. szám.Kedd, 1940- május 21. MAGYAR LAPOK Internálják azokat az idegeneket, akik kivonják magukat az ellenőrzés alól, vagy vétenek a közrend ellen Kétszakaszos törvényrendeletet írt alá a király Bucurestiből jelentik: Ghelmegeanu belügvminis®ter az idegen ellenőrzésre vonatkozó intézkedések kiegészítése végett törvényrendeletet terjesztett aláírás végett Őfelsége elé. A kétszakaszos törvényrendelet szövege a következő: 1. A belügyminiszternek joga van elrendelni Azoknak az idegen alattvalóknak az internálását, akik működésükkel megzavarják a közrendet s az állam biztonságát, valamint azokat, akik nem tartják tiszteletben az idegen ellenőrzésre vonatkozó érvényben lévő törvényeket és intézkedéseket, vagy az országban való tartózkodásuk alatt kötelezettsgeiknek nem tesznek eleget. Vonatkozik ez mindazokra az idegen alattvalókra, akikre nem lehet alkalmazni a kiutasítás büntetését. 2. Az internálást belügyminiszteri végzéssel rendelik el egy hónaptól három hónapig terjedő időre s ugyanilyen feltételek mellett meg lehet szüntetni, vagy meg lehet újítani. Az internálás azonnal megszűnik, amikor az idegen alattvaló elhagyhatja az országot. Őfelsége Károly király aláírta a törvényrendeletet, amelyet ezenkívül Tatarescu miniszterelnök, Gelmegheanu belügyminiszter, Bentoiu igazságügyi miniszter és Ilius tábornok nemzetvédelmi, ideiglenes légi és tengerészetügyi miniszter írtak alá. A büntetések alkalmazásának megelőzése végett közlik az idegen alattvalókkal, hogy a konzuli vízumokban adott időpontokon túl nem engedélyezik az országban való tartózkodást. Az1940 május elseje előtt azoknak az idegeneknek engedélyezett meghosszabbítások, akik 1939. szeptember elseje után léptek az országba munkvállalási jog nélkül, semmisek s ezeknek az idegeneknek május 30-ig el kell hagyniok az országot. A május elseje után adott meghosszabbítások lejártával az idegeneknek el kell hagyniok az ország területét. Mindazokat az idegeneket, akik kivonják magukat az idegenellenőrzés alól, táborokba internálják. Ebből a célból az első tábort Csíkszeredán már fel is állították. M /II I . Más vésd szavanként 3 lei Eladó kihúzható asztal, dupla hencser, vaságy, tükrök, bútorok, edények és képek. Oradea-Nagyvárad, Str. Decebal 21., ajtó 4________________ Ablakok bontásból bútorok, szövőszék eladó. Oradea-Nagyvárad, Delavrancea 16.__ Különféle bútorok eladók. Oradea-Nagyvárad, Str. Codrilor 11. M lape szavanként 3 leletőkés szavanként 3 lei kiadó 2 szobás lakás mellékhelyiségekkel. Oradea- Nagyvárad, J. Ciordas 38. szám. Egyszobás udvari lakás elsejére kiadó. Oradea-Nagyvárad, Str. T. Vladimirescu 29. szám. Magános dicsebb nő vagy férfi nyugodt otthont és gondozást kapna kis családnál. Lehet nyugdíjas is. — Cím a kiadóban. Főzőnőnek vagy házvezetőnőnek menne középkorú aszszony. Bukikné, Oradea Nagyvárad, Str. Simeon Bărnuțiu 30. sz. Mázoló tanuló felvétetik. — Szép szó, térin lakás kiadó. — Oradea-Nagyvárad, Str. Moldova 22. szám. Jánosi József S. J. A szellem A kor izgatóan nagy problémáját tárgyalja: az anyagi valóságtól különböző szellemi valóság fogalmát és fenomenológiáját s annak különböző jelentkezéseit. Szerzője a magyar tudójdmányos életnek egyik legnagyobb és azóta így már bevált ígérete. Ára 180 lei és portófű Betty Schneider: 20 Végsőkig védekeztek s pokoli kínokat szenvedtek a lángvető-, gáz-, kézigránát , szurony- és gépfegyvertámadásoktól. Az erőd felső építményén és a lövészárkokban, torlaszok előtt és lépcsők fokán, füstben, sötétségben és fojtó levegőben fantasztikus erőfeszítéssel harcoltak Németország és Franciaország legjobbjai, öt nap és öt éjjel szakadatlanul. Harcoltak, szenvedtek, véreztek és meghaltak, a míg végül a francia védők a sebektől borított erődöt hősies, ellenállás után átadták a német támadóknak. Feljegyzések elmondják, hogy a foglyul ejtett Raynal parancsnok előtt a német parancsnokságon határtalan elismeréssel adóztak az ő, valamint embereinek az erőd védelme során tanúsított magatartása iránt s azt mondották, hogy ilyen bátor ellenállás után nem szégyen a legyőzetés. Raynal erre büszkén így válaszolt: — Önök nem győztek le engem! A szomjúság győzött lel Raynal ezredes a fogságban is megtarthatta kardját. Emberei pedig megkülönböztetett bánásmódban részesültek. Egy katona kíséretében megtekinthetjük az erőd belsejét. Egészen jó állapotban találjuk a kazamatákat, az egykori irodahelyiségeket és a távbeszélőközpontot. A katona megmutatja a nyílást, amelyen át Raynal ezredes 1916 június 4-ikén délután az utolsó postagalambot útjára röpítette. Attól kezdve már csak fényjelekkel érintkezhetett, a főparancsnoksággal. Az utolsó fényjel június 5-ikén este villant fel az erőd nyílásán át. Megnézhetjük a parancsnok egykori hálószobáját is. A „műtőterem" falai nedvesek, kormosak. Az erőd további helyiségei gránátrepeszek nyomait viselik. Ezek a sebek mind azokról az elkeseredett küzdelmekről tanúskodnak, melyek a támadók s az erődbe napokon át bezárt védők között dúltak. Az erőd tetejéről messze el lehet látni a környékre. Jól látható a Bazil-szakadék, — mely előtt a Vaux-tó tükrözik, — a Hachaumontmagaslat, az erdőborította Fausse-magaslat, a Caillette-erdő és a Douaumont-erőd, végül a Woëvre-síkság, mely egészen a láthatár pereméig nyújtózik. Az erődítés előtt elterülő, gránátoktól fölszántott vidéken itt-ott fakerítéssel körülvett német és francia katonasírok domborulnak. A hantokon egyszerű, viharvert fakeresztek s rajtuk rozsdás acélsisakok. * Hazafelé tartunk a Vaux-Chapitre-erdőn keresztül. Most az országúttól távolabb eső, keskeny ösvényen haladunk s teljes a csend és nyugalom körülöttünk. Néha lehajolunk, hogy kicsiny sírt ássunk és eltemessük az útközben talált emberi csontokat. Lábunk lókoponyába botlik, melyet fehérre fakított a nap tüze. Hatalmas, sárga fogai félelmetesen vicsorítnak. Szemüregein át virágok s fűszálak törnek a nap felé. A Verdun felé vezető széles országúton nagy, világos gépkocsival találkozunk. Közvetlen mellettünk halad el s vezetője, jellegzetesen amerikai angol nyelven az Azannes-ba és Romagne sous les Cotes-ba vezető út iránt érdeklődik. Hatízben megkérdezte már — úgymond — és mindig téves felvilágosítást kapott. Odaadtuk a térképünket; mi úgy ismerjük már ezt a vidéket, hogy nincs szükségünk reá többé. Az este hűvös. A Maas partján ballagunk hazafelé. A hold fényesen hintázik a tiszta égboltozaton. Lábunk alatt enyhén csikorognak a holdfényben csillámló kavicsok. Halkan susog az öreg nyárfa, mely magánosan őrködik a folyó partján. A híd közelében, mintha a szürke falból lépett volna ki hirtelen, elénk mered az öt katona kemény kőalakja. A hold kísérteties fényében csodálatosan eleveneknek látszanak. A ház, amelyben most az otthonunk van, már sötétségbe burkolózott. Lakói — emberek, virágok, madarak — mind alusznak. Szobánkat megtölti az esti óra balzsamos levegője. A láthatáron sötét háttérként emelkedik a Belleville-magaslat. A kitárt ablakon át némán köszöntjük. Hirtelen széles fénysáv hasítja át a sötétséget. Végigpásztázza a magaslatokat, azután eltűnik az éjszakában. Egy pillanat múlva újra felvillan a fény, majd ismét elnyeli a sötétség, így változik egész éjen át: fény — sötétség, fény — sötétség... Douaumont! — borzong át rajtunk a feli ismerés. Verduni éjszaka... A csatazaj már régen elült. Szétoszlott a mérges gázok gyilkos lehellete, kiszáradtak a vérpatakok s elnémultak a sikoltások, sóhajok és halálhörgések. A sokezer fehér, meg fekete kereszt fölött, a tátongó halálszakadékok s a földtölcsérek néma pocsolyáinak titkai fölött Douaumont lénye bolyong. Fent, a toronyban fáradhatatlanak forognak a fényszórók, lángoló sugárkévéik bevilágítják a halott mezőket és magaslatokat s besurrannak a falvak és városok alvó házsorai közé — örök köszöntéssel és tiszteletadással, örök őrködéssel és figyelmeztetéssel: Lélek, ne felejtsd el őket! Lélek, ne felejtsd el a holtakat! Vásár Verdunberg Pénteken Verdun egészen más képet ölt, mint a többi hétköznapokon. Péntek ugyanis vasárnap. Ilyenkor megbolygatott méhkashoz hasonlít a vásárcsarnok és környéke. Bent, a csarnokban a legkülönbözőbb szagok és illatok keveréke fogad. Gyümölcsök, főzelékfélék, vaj, tojás és különféle sajtok hívogatják a vásárlókat. A mészárszékek előtt aszszonyok tolongnak. Feltűnően sok a lóhús. Egyes mészárosok viszont kizárólag házinyulat mérnek. Ez a húsfajta különben rendkívül keresett Franciaországban. Hosszú, fehér padokon a Maasból frissen fogott halak hatalmas tömege tornyosul. A különféle élelmiszerek illatába bőrök és szövetek szaga vegyül. Az egyik asztalon, minden elképzelhető színben, hatalmas harisnyahegy emelkedik. Hány, meg hány válogató kéz turkál benne! Az árus szüntelenül beszél, kínál, dicséri portékáját, számol, csomagol, de közben hiúz szemekkel figyel, nehogy a temperamentumos vásárlóhölgyek egyike-másika titokban magához vegyen egy-két párat... Itt függönyanyagot mérnek, ott színes üvegből és csillogó fémanyagból készült ékszereket árulnak. Elhagyjuk a csarnokot, hogy lássuk, mi folyik kint. Nos, ha bent a csarnokban a falak bizonyos mértékig még tompították a zajt, ide- kint, a szabad ég alatt már teljesen gát nélkül hömpölyög a vásári lárma fülsiketítő áradata. Itt már nincs hangfogó, s ha volna sem érvényesülne, mert itt láthatók csak igazán pompás dolgok, amelyek egyenesen kikényszerítik az elragadtatás minél hangosabb megnyilatkozásit. • (Folytatjuk.) Fordította: FODOR VIOLA 9