Magyar Lapok, 1940. október-december (9. évfolyam, 208-283. szám)

1940-12-17 / 272. szám

Ára 10 fillér (3 lei) mm­m­mwgm­ ■* Egyetemi Könyvtár (jufft I­l Egyetem­ BUDAPEST !X. évfolyam, 272 (2556) szám. Kedd ,H# Nagyvárad, 1940 decembert? r­e­s­z­t­e­n­y­N­A­P­I­­_­A­P ­ Horthy Miklós: „Nagy feladatainkat csak úgy tudjuk megvalósítani, ha mindnyájan híven teljesítjük kötelességünket“ Százezer ember hédelő felvonulása a kormányzó előtt Budapestről jelenti a Hétfő Reggel: Csi-­­­korgó kemény hidegben mozdult meg vasárnap , a­ déli óráikban az a több min­t százezernyi te­­j meg, amely az­­Országos Nemzetvédelmi Bizott­ság hívó szavára felvonult a Várba, és e­lözön­­lötte annak tereit, utcáit, sétányait, hogy hódol­jon a szegedi gondolat­ jegyében Kormányzó Urunk előtt. Vasárnapra virradó, éjszaka kü­lönvonatok hosszú sora öntötte a fővárosba­ a vidék, a­ messzi végek, Kárpátalja, Kelet-Ma­­gyar­ország, Erdély népét. Az egész városon a déli órákban ünnepi készülődés jelei látszot­tak. A Szabadság-tér, a Kossuth Lajos-tér, a Fővám-tér, a­ Döbrentei-tér, a Vérmező a Batthyány-tér, a Margit-híd pesti és budai híd­főjének a környéke már két óra körül f­eketén­­lett a tömegtől. Nemzetiszínű zászlók, régi, lé­pett, egyesületi lobogók színesedtek a katonás kiállású tömegben. A város minden pontjáról dobbanó léptekkel, harsogó zenekarral, lángoló lelkesedéssel, pattogó nótaszóval megindultak menetoszlopok és végtelen hullámokban föl a Várhegy oldalán kanyargó utakon végig a­ kül­döttségek-Font a Várban, a miniszterelnökség előtt lassan gyülekeztek a régi fővezérség harcosai, a tisztek, a­ nemzeti hadsereg katonái- Az egész megnagyobbodott ország megmozdult az Or­szágos Nemzetvédelmi Bizottság hívó szavára és egyhangú örömmel,­ lelkesedéssel sietett hó­dolatát­ bemutatni Kormányzó urunk előtt. Kivilágosodik a miniszterelnök­ségi palota erkélye Pontban négy órakor kivilágították a mi­niszterelnökségi palota nagy erkélyét, kígy ül­tek a téren reflektorok és megjelentek a nagy erkélyen gróf Teleki Pál élén a régi szegedi ellenforradalmi tábor vezetői. Teleki Pál mel­lett Zadravecz István állt az egyik oldalon, a másik oldalán Magasházy László. Az erkélyen elhelyezkedtek még: Varga József, Teleki Mi­­hály­ gróf és Bariba Károly miniszterek. Takách- Tolvay József gróf, a Tűzharcosok vezére, Lá­­doki Soós Károly ny. tábornok. Bárczay Ferenc,­­ a MEP ■ vezérhelyettese. Zsindely Ferenc, Fáy S­ér Antal államtitkárok és vitéz Horváth István szegedi kisgazda. A Himnusz eléneklése után megkezdődött a felejthetetlenül szép ünnepség. A legendás turulmadár kitév­esztett szárnyai alatt... Magasházy László tábornok mondott meg­nyitó beszédet. — Az örök Budavár ősi falai között hatal­mas sereg gyűlt össze — mondotta, — hogy hódoljon a legelső magyar ember előtt !Hosz­­szantartó nagy éljenzés!) Hogy háláiért sz­ívvel köszönetet mondjon az ország hagyja­inak bölcs, előrelátó és eredményes vezetésért és hogy újó­lag hitet tegyen a szegedi gondolat, a keresztény nemzeti irány, a népi és szociális» megújhodás mellett. A legendás turulmadár kiterjesztett szárnyán, alatt tündöklő kettőskereszt lett a mi mozgalmunk­u­ok kiválásian szimbóluma. A beszéd további során elmondotta, hogy amikor a magyar történelem legszégyentelje­­sebb napjai jöttek Trianon után, hallgattak a vezér intő szavára- Azóta visszajött a Felvidék után Kárpátalja, visszatért szivünk reménysé­ge, Erdély egy része- A nemzet álmodik tovább, álma felett őrködik ez a­ sereg és hasonló szel­­lemben és­­hűségbe­ felneveli fiai. Ezzel meg­nyitotta a­ gyűlést. Az esküt álljuk mindhalálig ! Gróf Teleki Pál miniszterelnök, mint a­ szegedi ellenforradalmi kormány volt külügy­minisztere beszélt ezután és többek között a következőkeit mondotta: — összegyűltünk, hogy bizonyságot te­gyünk arról, hogy a mi nemzeti forradal­munk az 1919. évi ellenforradalom, amely a nemzetet visszaadta önmagának, és amelynek élére Horthy Miklósban találtuk meg vezé­rünket, él és állja a vártát- (Lelkes, szűnni nem akaró éljenzés.) Erről az erkélyről szól: egy kép elevenedik, meg bennem- 1919­ jú­nius 2-án ugyanitt álltunk alkonyatkor, úgy, mint most, részben ugyanazok előtt, akik ma itt állnak és István atya, aki itt áll mellettem, szólott akkor: „Alkonyodik, de nekünk haj­nalodik!“ És mi hittünk, bíztunk mélységes meggyőződéssel és megesküdtünk a­ magya­rok Istenére, megesküdtünk a­ véráztatott földre, a magunk boldogságára, hogy ennek a hazának szolgái leszünk. Az esküt álltuk" Itt vagyunk! Áljuk tovább mindhalálig ma­gunk és utánunk gyermekeink és unokáink A miniszterelnök ezután ismertette a ma­gyar ellenforradalmat, megemlékzett a német és olasz forradalomról és megál­lapított­a, hogy ez a három forradalom lelkileg azonos és ez kapcsolja, össze minden régi vonzalmon és ba­rátságon túl is a három népet, nemzeteit. (Óriá­si­ éljenzés­) Megemlékezett arról is, hogy ab­ban az időben, amikor teljesen egyedül álltak, valamelyes barátságnak csak egy helyről mu­tatkoztak jelei: Jugoszlávia felől, ahol a szege­di ellenforradalomhoz csatlakozni kívánó fo­golytiszteiket szabadon bocsátották, ahol át­­eresztettek politikusokat és katonákat, Bécs fe­lől Szegedre igyekvőket ,és ahol a­­ szegedi mi­­­nisztereket Belgrádban szívesen fogadták. Felhangzik a székely himnusz A miniszterelnök ezután így folytatta: — A Főméltósá­gu Ur nem­ szűnt, meg meleg szeretettel és régi bajtársias érzéssel gondolni ránk. Amikor kijelentettem hogy Előtte kik vonultunk fel, azzal, válaszolt. ..Ez ■ valóban mélyen, megható lesz.". . István püspöknek szavai, után indul­junk el, és vonuljunk el Kormányzónk, Vezé­­rünk, Országvédőnk, Építőnk és Gyarapí­tónk előtt, a régi törhetetlen fiúi és tisztelet­teljesen bajtársi­ szeretettel. Amikor a miniszterelnök beszédét­ befejez­te, már sötét este volt. A hideg még kegyetle­nebb lett, de senki sem mozdult helyéről- Hi­degtől és lelkesedéstől kipirult, arccal együtt énekelt mindenki a háromszázfőnyi dalárdával, amikor felhangzott, a székely himnusz gyönyörű melódiája-Ezután Ozdódy-Zadravecz István püspök, a szegedi komálé vezető tagja állott, a mikrofon­hoz, ahonnan mindenfelé megafonok vitték a­­ hangot a százezres tömeg felé. Kemény, érces hangon emlékezett meg lit­ván püspök a szegedi küzdelmekről, a­ hősök­ről, akik már­­nem érhették meg a mai napot István püspök szavai után a Himnusz hang­­­zott el- Százezren, levett kalappal énekelték­­ magyar imádságot­ A Kormányzó szózata Amíg a nagygyűlés tartott, a budai Vár belső oroszlános udvarán elhelyezkedtek népvi­seletekben, régi, viharvert zászlók alatt a haza­tért országrészek küldöttei. Itt a feldíszített fer­­resszon, díszpáholyban foglalt helyet Horthy Miklós, a szegedi fővezér, családjával. A felszabadult országrészek kiküldöttjei közül egy­ férfi, egy asszony és egy ifjú köszön­tették a kormányzót, aki így válaszolt az üd­vözlésekre: — Köszönöm az üdvözlő szavakat és hogy ebben a hidegben ide ily számosan eljöttetek. — Két évtizeddel ezelőtt bontottuk ki azt a zászlót, amely alatt ma is menetelünk. A sze­gedi gondolat ma is élő valóság és örömmel lá­tom, hogy a lelkekben erősebben él, mint vala­ha. A mai történelmi idők nagy feladatok elé állítanak. Ezeket csak úgy tudjuk tökéletesen megvalósítani, ha öntudatos nemzeti alapon állva, az élet józan követelményeihez hozzási­mulva, fanatikus hitt®!, hazaszeretett®! és s egész valónkat eltöltő akaraterővel híven telje­sítjük mindannyian kötelességeinket ott, ahova­a magyar sors állított. — Nagyon jól esik ma itt annyi régi baj­­társamat viszontláthatni, akik ma éppen ugy, mint húsz év előtt, azt tartják a legnagyobb dicsőségnek, hogy magyarok és hogy engedel­mes hű kiötélességteljesítésel szolgálják hazáju­kat. A Kormányzó Úr beszédének utolsó szavas­ra a hatalmas, százezres tömeg­fáklya­fény mellett elindult, hogy elvonuljon a szegedi gondolat legnagyobb harcosa előtt. Legelői vit­ték a Turul-madaras kettőskeresztnet, mögötte jött Teleki Pál, Zadravecz István és Magas­házy László, azután a fővezérség és végül hosz­­­szú sorokban a többiek. Órákig tartott,­ amíg az utolsó szegedi harcos is ellépett tisztelegve kezében lobogó fáklyával Horthy Miklós kor­mányzó előtt.

Next