Magyar Lapok, 1940. október-december (9. évfolyam, 208-283. szám)
1940-12-17 / 272. szám
Ára 10 fillér (3 lei) mmmmwgm ■* Egyetemi Könyvtár (jufft Il Egyetem BUDAPEST !X. évfolyam, 272 (2556) szám. Kedd ,H# Nagyvárad, 1940 decembert? resztenyNAPI_AP Horthy Miklós: „Nagy feladatainkat csak úgy tudjuk megvalósítani, ha mindnyájan híven teljesítjük kötelességünket“ Százezer ember hédelő felvonulása a kormányzó előtt Budapestről jelenti a Hétfő Reggel: Csi-korgó kemény hidegben mozdult meg vasárnap , a déli óráikban az a több mint százezernyi tej meg, amely azOrszágos Nemzetvédelmi Bizottság hívó szavára felvonult a Várba, és elözönlötte annak tereit, utcáit, sétányait, hogy hódoljon a szegedi gondolat jegyében Kormányzó Urunk előtt. Vasárnapra virradó, éjszaka különvonatok hosszú sora öntötte a fővárosba a vidék, a messzi végek, Kárpátalja, Kelet-Magyarország, Erdély népét. Az egész városon a déli órákban ünnepi készülődés jelei látszottak. A Szabadság-tér, a Kossuth Lajos-tér, a Fővám-tér, a Döbrentei-tér, a Vérmező a Batthyány-tér, a Margit-híd pesti és budai hídfőjének a környéke már két óra körül feketénlett a tömegtől. Nemzetiszínű zászlók, régi, lépett, egyesületi lobogók színesedtek a katonás kiállású tömegben. A város minden pontjáról dobbanó léptekkel, harsogó zenekarral, lángoló lelkesedéssel, pattogó nótaszóval megindultak menetoszlopok és végtelen hullámokban föl a Várhegy oldalán kanyargó utakon végig a küldöttségek-Font a Várban, a miniszterelnökség előtt lassan gyülekeztek a régi fővezérség harcosai, a tisztek, a nemzeti hadsereg katonái- Az egész megnagyobbodott ország megmozdult az Országos Nemzetvédelmi Bizottság hívó szavára és egyhangú örömmel, lelkesedéssel sietett hódolatát bemutatni Kormányzó urunk előtt. Kivilágosodik a miniszterelnökségi palota erkélye Pontban négy órakor kivilágították a miniszterelnökségi palota nagy erkélyét, kígy ültek a téren reflektorok és megjelentek a nagy erkélyen gróf Teleki Pál élén a régi szegedi ellenforradalmi tábor vezetői. Teleki Pál mellett Zadravecz István állt az egyik oldalon, a másik oldalán Magasházy László. Az erkélyen elhelyezkedtek még: Varga József, Teleki Mihály gróf és Bariba Károly miniszterek. Takách- Tolvay József gróf, a Tűzharcosok vezére, Ládoki Soós Károly ny. tábornok. Bárczay Ferenc, a MEP ■ vezérhelyettese. Zsindely Ferenc, Fáy Sér Antal államtitkárok és vitéz Horváth István szegedi kisgazda. A Himnusz eléneklése után megkezdődött a felejthetetlenül szép ünnepség. A legendás turulmadár kitévesztett szárnyai alatt... Magasházy László tábornok mondott megnyitó beszédet. — Az örök Budavár ősi falai között hatalmas sereg gyűlt össze — mondotta, — hogy hódoljon a legelső magyar ember előtt !Hoszszantartó nagy éljenzés!) Hogy háláiért szívvel köszönetet mondjon az ország hagyjainak bölcs, előrelátó és eredményes vezetésért és hogy újólag hitet tegyen a szegedi gondolat, a keresztény nemzeti irány, a népi és szociális» megújhodás mellett. A legendás turulmadár kiterjesztett szárnyán, alatt tündöklő kettőskereszt lett a mi mozgalmunkuok kiválásian szimbóluma. A beszéd további során elmondotta, hogy amikor a magyar történelem legszégyenteljesebb napjai jöttek Trianon után, hallgattak a vezér intő szavára- Azóta visszajött a Felvidék után Kárpátalja, visszatért szivünk reménysége, Erdély egy része- A nemzet álmodik tovább, álma felett őrködik ez a sereg és hasonló szellemben éshűségbe felneveli fiai. Ezzel megnyitotta a gyűlést. Az esküt álljuk mindhalálig ! Gróf Teleki Pál miniszterelnök, mint a szegedi ellenforradalmi kormány volt külügyminisztere beszélt ezután és többek között a következőkeit mondotta: — összegyűltünk, hogy bizonyságot tegyünk arról, hogy a mi nemzeti forradalmunk az 1919. évi ellenforradalom, amely a nemzetet visszaadta önmagának, és amelynek élére Horthy Miklósban találtuk meg vezérünket, él és állja a vártát- (Lelkes, szűnni nem akaró éljenzés.) Erről az erkélyről szól: egy kép elevenedik, meg bennem- 1919 június 2-án ugyanitt álltunk alkonyatkor, úgy, mint most, részben ugyanazok előtt, akik ma itt állnak és István atya, aki itt áll mellettem, szólott akkor: „Alkonyodik, de nekünk hajnalodik!“ És mi hittünk, bíztunk mélységes meggyőződéssel és megesküdtünk a magyarok Istenére, megesküdtünk a véráztatott földre, a magunk boldogságára, hogy ennek a hazának szolgái leszünk. Az esküt álltuk" Itt vagyunk! Áljuk tovább mindhalálig magunk és utánunk gyermekeink és unokáink A miniszterelnök ezután ismertette a magyar ellenforradalmat, megemlékzett a német és olasz forradalomról és megállapította, hogy ez a három forradalom lelkileg azonos és ez kapcsolja, össze minden régi vonzalmon és barátságon túl is a három népet, nemzeteit. (Óriási éljenzés) Megemlékezett arról is, hogy abban az időben, amikor teljesen egyedül álltak, valamelyes barátságnak csak egy helyről mutatkoztak jelei: Jugoszlávia felől, ahol a szegedi ellenforradalomhoz csatlakozni kívánó fogolytiszteiket szabadon bocsátották, ahol áteresztettek politikusokat és katonákat, Bécs felől Szegedre igyekvőket ,és ahol a szegedi minisztereket Belgrádban szívesen fogadták. Felhangzik a székely himnusz A miniszterelnök ezután így folytatta: — A Főméltóságu Ur nem szűnt, meg meleg szeretettel és régi bajtársias érzéssel gondolni ránk. Amikor kijelentettem hogy Előtte kik vonultunk fel, azzal, válaszolt. ..Ez ■ valóban mélyen, megható lesz.". . István püspöknek szavai, után induljunk el, és vonuljunk el Kormányzónk, Vezérünk, Országvédőnk, Építőnk és Gyarapítónk előtt, a régi törhetetlen fiúi és tiszteletteljesen bajtársi szeretettel. Amikor a miniszterelnök beszédét befejezte, már sötét este volt. A hideg még kegyetlenebb lett, de senki sem mozdult helyéről- Hidegtől és lelkesedéstől kipirult, arccal együtt énekelt mindenki a háromszázfőnyi dalárdával, amikor felhangzott, a székely himnusz gyönyörű melódiája-Ezután Ozdódy-Zadravecz István püspök, a szegedi komálé vezető tagja állott, a mikrofonhoz, ahonnan mindenfelé megafonok vitték a hangot a százezres tömeg felé. Kemény, érces hangon emlékezett meg litván püspök a szegedi küzdelmekről, a hősökről, akik márnem érhették meg a mai napot István püspök szavai után a Himnusz hangzott el- Százezren, levett kalappal énekelték magyar imádságot A Kormányzó szózata Amíg a nagygyűlés tartott, a budai Vár belső oroszlános udvarán elhelyezkedtek népviseletekben, régi, viharvert zászlók alatt a hazatért országrészek küldöttei. Itt a feldíszített ferresszon, díszpáholyban foglalt helyet Horthy Miklós, a szegedi fővezér, családjával. A felszabadult országrészek kiküldöttjei közül egy férfi, egy asszony és egy ifjú köszöntették a kormányzót, aki így válaszolt az üdvözlésekre: — Köszönöm az üdvözlő szavakat és hogy ebben a hidegben ide ily számosan eljöttetek. — Két évtizeddel ezelőtt bontottuk ki azt a zászlót, amely alatt ma is menetelünk. A szegedi gondolat ma is élő valóság és örömmel látom, hogy a lelkekben erősebben él, mint valaha. A mai történelmi idők nagy feladatok elé állítanak. Ezeket csak úgy tudjuk tökéletesen megvalósítani, ha öntudatos nemzeti alapon állva, az élet józan követelményeihez hozzásimulva, fanatikus hitt®!, hazaszeretett®! és s egész valónkat eltöltő akaraterővel híven teljesítjük mindannyian kötelességeinket ott, ahovaa magyar sors állított. — Nagyon jól esik ma itt annyi régi bajtársamat viszontláthatni, akik ma éppen ugy, mint húsz év előtt, azt tartják a legnagyobb dicsőségnek, hogy magyarok és hogy engedelmes hű kiötélességteljesítésel szolgálják hazájukat. A Kormányzó Úr beszédének utolsó szavasra a hatalmas, százezres tömegfáklyafény mellett elindult, hogy elvonuljon a szegedi gondolat legnagyobb harcosa előtt. Legelői vitték a Turul-madaras kettőskeresztnet, mögötte jött Teleki Pál, Zadravecz István és Magasházy László, azután a fővezérség és végül hoszszú sorokban a többiek. Órákig tartott, amíg az utolsó szegedi harcos is ellépett tisztelegve kezében lobogó fáklyával Horthy Miklós kormányzó előtt.