Magyar Lapok, 1940. október-december (9. évfolyam, 208-283. szám)
1940-12-22 / 277. szám
35 a WMfl Ára 12 fillér (4 lei) Egyetemi Könyvtár Ferenciek tere BUDAPEST M AGYAR L s.:\ s z t e n vN APILAP IX. évfolyam, 277 (2561) szám Vasárnap , Nagyvárad, 1940 december 22 Hragyisunk a jövőnkben (P. I.) Advent negyedik vasárnapja köszöntött reánk. Az Egyház liturgiájában az emberiség megváltás után áhítozó várakozásának utolsó szakaszát jelképezi. Utolsó, de talán leghevesebb, legőszintébb dobbanása az ég felé kitárult szívnek. Olyan fellángolás, amely után, ha nem következik beteljesülés, a teljes kétségbeesésbe hull vissza. Az idők teljességének mély tartalmára és valóságára utal ez a közösségi lelkiállapot. Sötét éjszakából való kibontakozás, hajnali derengés az adventi lelkűlésnek hű vázolója. Fényes nap hajnala az ünnep, amely reá következik. De csak a hajnala és nem maga a teljes pompájában megmutatkozó, felragyogó, szemkápráztató nap. Barmok istállójában, szegényes rongyok között mosolygó kis gyermek a Karácsony megtestesült Istene, nem a csodák, a fensőbbséges bölcsesség, a táborhegyi dicsőség Ura. Vájjon ki látta meg a Szűz gyermekében a Világmegváltót, a történelem nagy fordulójának Urát? A pásztorokat csodás csillag vezette, a háromkirályokat hagyomány ösztönözte. A jászoló előtt Inkább sejtelmekkel teli szívek remegtek össze. Nagyon jól tudjuk, hogy közvetlenül a fel- Szabadulás után 22 éves adventünk utolsó percei fihez, utolsó lélekzetéhez jutottunk el. Hányszor fi éltük át a beteljesülés közvetlen közelségét? Hányszor kellett kiábrándultan, megalázkodva ii eltűnni ellenségeink gyűlölettől izzó pillantásért a kis árnyos gyalázkodó szavait? És mégis, talán « sohasem csapott« olyan mítfiesz a reményi és útventi lángja, talán sohasem voltunk olyan biztosak a felszabadulás elérkezésében, mint ezekben az időkben. Nem is csalatkoztunk reményeinkben. Adventünk beteljesedett. Talán nem úgy, mint sokan gondolták. Talán kevesbbet káptunk, mint ahogy sokan azt várták. De gondoljunk csak vissza a megpróbáltatások idejére. Hányszor volt még úgy, hogy kevesebben is kiegyeztünk volna? Hányan mondtak le már véglegesen a magyar jövendőről — lelki tunyaságot terjesztve maguk körül — még olyanok is, akik ma oszlopos és megingathatatlan ellenállású magyarok szerepében tetszelegnek? Néhány év óta elvitathatatlanul reénk virradt a történelmi hajnal. Azóta állandóan kiemelkedőben vagyunk a világháború után reánkszakadt halálos dermedtségből. Ma már ott tartunk, hogy nemzetközi viszonyoktól elvonatkoztatva is bizalommal tekinthetünk a jövőbe. Történelmünk alakulásába nekünk is van beleszólásunk. Jó lesz ezt megfontolni azoknak — ellenségeknek és ósdi kishitűeknek egyaránt , akik suttogó propagandával, kávéházi politikusok bölcsességével, a jóllakottak gyomorlogikájával minden pletykát és mesét felhasználnak arra, hogy megöljék a magyar bizalmat, a magyar tetterőt és a jövőbe vetett reményének Magyarország határozottan áll ma nagy barátjai, a tengelyhatalmak mellett. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az angol ellenállás, vagy akár nagyobb mérvű olasz balsikerek miatt is remegnünk kellene jövőnk alakulását illetőleg. Tagadhatatlan nehéz gazdasági helyzetben élünk. Rossz volt a termés egész Európában. A háború frontjai ma már világrészeket ölelnek fel és nyomasztó gazdasági nehézségeket teremtenek minden országban. Ha felszabadulásunk ilyen időben történt, az senfcit sem joposíthat fel arra, hogy összehasonlításokat tegyen a múlt és a jelen között. Aki ezt célzatosan teszi, az gonosztevő, az a magyar jövő ellensége, bárki legyen is. Szálljunk vissza hát emlékezésben a felszabadulás előtti várakozás perceihez. Hasonlítsuk össze a várakozás mély tüzének adventi letonását a méltatlanok fáradt blazirzsánával és a gyávák öregasszonyos nyafonásával. Ez lenne a felszabadult magyar lelkűlét? Nem. Ez nem mehet moy tovább! A mi jövőnk nem níbiai csataterekhez, nem a német bombákhoz, nem neoncsöves reklámokhoz, ének kiutatók zárórájához van kötve, hanem a magyar erőből, a magyar bizalomból, a magyar földből nő ki. Azért ébresszük fel minden magyar szívben a karácsonyi megváltottság szent érzéseit. Csak ennek a lelkületnek van helye a 22 év utáni első magyar karácsonykor. Északerdélyi fénykép- és térképkiállítás Bukarestben A Romania Nona és a bukaresti rádió tovább folytatja Magyarország elleni gyalázkodását Bukarestből jelentik (MTI). Pénteken este nyitották meg a propagandaminisztériuban azt a fényképkiállítást, amely fényképfelvételeket, térképeket és leírásokat, tartalmaz Észak- erdélyről. A kiállítást Bábnt, a propagandaminisztérium vezértitkára ayitotta meg és beszédében hangoztatta hogy a kiállított, képek nem egy szent képek, hanem a román földet ábrázolják, melyhez a román nép lelkileg és testileg hozzánőtt. A kiállításonszáz fénykép látható, továbbá, sok különböző nyelven írt közlemény északerdélyi vonatkozással és egy kicsinyített román fatemplom, végül két hatalmas térkép, amely feltünteti hogy hol mennyi román él. A román rádió vér lázító hazudozásai A Romania Nona foglalkozva az állítólag most folyó magyar revíziós hadjárattal, a következőket írja: A magyar revizionizmus a legszégyenteljesebb dolog. A magyar revizionizmust azzal a váddal lehet illetni, hogy olyan dolgokat követel, amelyek az utóbbi századok leghomályosabb csalásainak számítanak. Egyre-másra halmozzák a hatóságok az adatokat az országból revíziós törekvéseik alátámasztására. Az ilyen statisztika adataival európaszerte olyan zenebonával, vaklármával, szemtelenséggel, most már odamennek, hogy egész Erdélyt maguknak követelik. A revízió magyar vezetői a kultúrfölényt is hangoztatják. Hogy ez hogy áll a valóságban, nem szükséges alátámasztanunk, elég utalnunk a sok és aljas gyilkosságokra, amelyeket, a magyarok Erdélyben elkövettek. Egy másik cikkben a lap az erdélyi helyzettel foglalkozva, különösképpen megdicséri az erdélyi román tanítókat, akik annyi üldöztetés ellenére megvallják románságukat, és ébren tartják a magyar szuronyoktól megfélemlített román öntudatot. Amikor a magyarok most átmetileg ismét, elfoglalták Északerdélyt, újból megkezdődtek a román tanítók igaztalan szenvedései és kezdetét vette a magyar kultúrfölény biztosítására az üldöztetés és keserű elnyomás. A lap harmadik cikkében karácsonyi üdvözletet, küld a rabságban szenvedő erdélyi románokhoz, akik a szomorú elszakadásban töltik a karácsonyt és vágyakozva tekintenek át a boldogságot jelentő román határokont, túlra. Bukarest. A román rádió december 20-án este német,, olasz és francia nyelven adott híradásában mondta a következőket: — A magyar sajtó és a budapesti rádió rendkívül hevesen támadja Romániát és azt állítja, hogy a román sajtó nagyszabású kampányt kezdett a román területen élő magyarok ellen. Mint mindig úgy most is a magyar propaganda felcseréli a szerepeket, a románokat vádolva olyan magatartással, amelyben tulajdonképen a magyar körök a bűnösök. A román sajtó a súlyos és fájdalmas változásokhoz abban a reményben járult hozzá, hogy Európa békéjét szolgálja és mindezideig elkerülte felfedni azt a fájó pontot, amely frappáns bizonyítéka annak a civilizációnak,amellyel a pannonpuszták népe oly nagyon kérkedik. A rendszeres és konok propaganda arra kényszerítenek bennünket, hogy hosszú hallgatás után válaszoljunk. A magyar propaganda hallatlan hevességgel és meglepő arcátlansággal tagadja mindazokat a borzalmakat, melyeket a magyar civilizáció erdélyi képviselői az Erdély északi részeiben lakó románok ellen elkövettek. Hogy azonban a gyűlölködés és rágalom legkiválóbb szakértőit kivezessük az igazság birodalmába, ma megkezdjük a rámutatást egész sereg szörnyű cselekményre, amelyet a magyar kultúra képviselői a közelmúltban elkövettek. Íme az esetek: Szilágycseh községben a magyar civilizációt képviselő banda behatolt egy malomba, ahol román parasztok várakoztak gabonájukra, az ittlevőket agyba-főbe verték. Hadadgyőrfalva községben összerombolták a román házak berendezéseit. ■ Szilágynádason a rsendőrök véresre verték a román papot és a segítségére siető parasztokat, kiutasítással fenyegették- Menyő községben a magyar katonák a község magyar lakóinak segélyével összeterelték és súlyosan bántalmazták a románokat. Egyelőre megelégszünk ennyivel. De sok száz más esetet tudnánk megemlíteni, amely bizonyítja a minden emberségéből kivetkőzött magyar bandák gonosztetteit. Európa közvéleménye rövidesen tudomást fog szerezni arról, amivel Magyarország Európa, békéjét fenyegeti — fejeződik be a román rádió gyalázkodása,. Anglia minden pontjára bombák hullottak az éjszaka Londonból jelentik. (Reuter.) A légügyi minisztérium szombat reggeli hivatalos közleménye szerint a péntekről szombatra virradó éjjel az ellenség légi támadást hajtott végre Liverpool és a Mersey vidéke ellen. A támadás több óra hosszat tartott. Egy bőrgyár és egy raktár leégett, azonkívül több más helyen is tűz keletkezett. Liverpoolban igen sok épület teljesen vagy részben elpusztult. Anglia csaknem minden részéből jelentettek bombatámadásokat. (MTI.) Belgrádból jelentik. (Bud. Tud.) Itteni jelentés szerint az albán hadszíntér egyes szakaszain elkeseredett harc folyik. Tepelini és Kliszszura környékén tüzérségi harc folyik. Az olaszok erős ellenállást tanúsítanak. Az időjárás lehetetlenné teszi az általános hadműveleteit folytatását. A hőmérséklet igen alacsony és állandóan hull a hó. Németország segítséget nyújt Olaszországnak. Az Új Nemzedék Írja: Zürichi jelentés szerint a német lapok vezércikkekben foglalkoznak Olaszország helyzetével. A Deutsche Allgemeine Zeitung rámutat arra,hogy a háromhatalmi egyezmény értelmében, az Olaszországnak nyújtandó segítség a lehetőségek körén belül esik. Ott lehet szó segítségről, ahol Anglia számára egyelőre sikeresműveletek folynak. Nagybritannia ne tápláljon különös reményeket Északafrikában sem. A Német Birodalom a két hatalom közötti barátságot nem csak szavakban látja, hanem tettekben is érvényesíteni fogja.