Magyar Lettre Internationale 1991. ősz (2. szám)

Tartalom

LAPUNK KÖVETKEZŐ SZÁMA DECEMBER 15-ÉN JELENIK MEG Kedves olvasónk, barátunk, magunkat is meglepett, milyen érdeklődés fogadta a MAGYAR LETTRE INTERNATIONALE első számát. A Magyar Televízió felkérésére a népszerű Stúdió’91 című műsor mutatta be a nem­zetközi és mégis sajátosan magyar folyóiratot. A Magyar Rádió több rovatában ismertette lapunk célkitűzéseit (Kilátó, Reggeli Krónika, 168 óra, Szülőföldünk), a Láttuk, hallottuk rovat hosszan méltatta a megjelent első számot. A magyar sajtó: napilapok (­Népszabadság, Magyar Hírlap, Magyar Nemz­et, Esti Hírlap), hetilapok (Élet és Irodalom, Világ, Könyvvilág) rövidebb-hosz­­szabb cikkekben hívták fel olvasóink figyelmét az új folyóirat megjelenésére. Igen sikeresnek mondhatjuk színrelépésünket be­harangozó ankétjainkat a Magyar Írók Szövetségében, az írók Könyvesboltjában és a Cseh és Szlovák Kulturális Intézetben. Az európai összefogás jegyében kérésünkre először fogtak össze a Bu­dapesten működő kulturális intézetek egy nemzetközi ankét meg­rendezésére. Külföldi vendégeink, neves írók, művészek, újságírók, közgaz­dászok, politológusok, valamint testvérlapjaink szerkesztőinek je­lenlétében vettük számba azokat a vitás kérdéseket, amelyek ma a világ értelmiségét megosztják. Úgy tetszik, lapunk a szélesebb olvasóközönség érdeklődését is felkeltette. Egy hónap múltán már nem tudtuk a folyóiratok árusítására vállalkozó könyvterjesztők, könyvesboltok, újság­kioszkok kérését teljesíteni, amikor újabb példányokat kértek tő­lünk. Szép számmal jelentkeztek előfizetők is - itt szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik túlfizetésekkel támogat­ták vállalkozásunkat. Egyben elnézést is kell kérnünk azoktól az előfizetőktől, akiknek - mert késve kaptuk meg az előfizetésüket igazoló elismervényt - példány hiányában már nem tudtunk első számot küldeni, s így előfizetésüket már csak mostani, őszi szá­munktól kezdődően fogadhattuk el. Azt kell kérnünk olvasóink­tól, hogy ha biztosan és időben akarnak hozzájutni a Magyar Lettre Internationale-hoz, támogassák Alapítványunkat. A jelen­legi rendelkezések szerint az alapítványi támogatás összege le­vonható az adóból. Címlapunk­­ kilőtt töltényhüvelyekkel teleszórt térképmontázs­­ nem kíván kommentárt. Térségünkben újra szólnak a fegyverek. Noha van bőven okunk az aggodalomra, folyóiratunk e számá­nak közgazdász (André Gauron), politológus (Bart von Steenber­­gen) és filozófus (Heller Ágnes) szerzői mégis azzal biztatnak, hogy az elvakult neonacionalizmus, a bigott, neofundamentalista ájtatosság ideológiai vértezetében küzdő erők csak ideig-óráig akadályozhatják meg, hogy a világ elmaradott régióiban is vég­bemenjenek azok az alapvető változások, amelyek Nyugat-Euró­­pában a 19. században bekövetkeztek. Ezt a történelmi optimiz­must igazolja a szovjetunióbeli puccskísérlet kudarca, a tegnapot visszahívó erőknek nem sikerült visszafelé forgatniuk az idő kerekét. Folyóiratunkban Jürgen Habermas, Dominique Desanti, és David Edgar a nyugat-európai baloldal megütközésének adnak hangot, úgy látják, hogy a létező szocializmus országainak gaz­dasági csődje, katasztrofális politikai gyakorlata, végső összeom­lása azokat a baloldaliakat is kompromittálta, akik korábban vagy későbben vagy mindig is elhatárolták magukat a kommunista mozgalomtól, de a demokrácia, a kisemberek, a szegények, a ki­semmizettek pártján állva ma is fenntartják a tőkés társadalom igazságtalanságait bíráló, elítélő álláspontjukat, s nem értik a ke­let-európaiak kritikátlan Nyugat-csodálatát. OTTHON ÉS HAZA rovatunk azt illusztrálja, mennyire nem magától értetődő, hogy az ember otthon érezze magát saját hazá­jában. Az angol Neal Asc­erson szomorúan tapasztalja, hogy Lengyelországban milyen nehezen honosodik meg a demokrati­kus gondolkodásmód, amely megkövetelné, hogy a többség tartsa tiszteletben a másként gondolkodó, más nemzetiségű, más hitű kisebbség jogait, bármily törpe is legyen ez a kisebbség. Horvát testvérlapunk javaslatára közöljük azt a beszélgetést, amelyet egy olasz újságíró folytatott Darko Bekic horvát filozófussal Franjo Tudjman horvát elnök tanácsadójával. Úgy hisszük, ebből az in­terjúból is kiviláglik, milyen nézetek eluralkodása gátolja, hogy horvátok, szerbek megértsék egymást. Reméljük, következő szá­munkban módunk nyílik arra, hogy a jugoszláv dráma más-más állapotot képviselő szereplőit is megszólaltassuk. Az otthon élés traumáiról tudósít Kornis Mihály joyce-i ihletésű, szürreális víziója. Megtalálni a szavakat, amelyekkel kifejezhetővé válik az eddig nem ismert, még fel nem ismert valóság, úgy hogy a leírt szavak a művészi forma rendjébe sorakoztatva túlmutassanak önmagu­­kon, s az egyes esetet az általánosság, a mások számára is fontos közlendő szintjére emeljék - az írói munkának ezt a gyönyörűsé­ges nehézségét példázza KÜZDELEM A SZAVAKKAL rova­tunk. Különösen nehéz ez a küzdelem, ha a hazáját elhagyni kényszerült fiatalnak - mint Éva Hoffmannak - új hazája tanult nyelvén kell íróvá válnia. A szavakkal folytatott küzdelem más­fajta egzisztenciális nehézségeiről ad számot John Updike esszé­je. Most már a magunk bőrén is megtapasztalhatjuk, hogy a szó­áradat piaci kínálatában éppen az értékes, a fajsúlyos irodalom iránt csökkenhet szinte minimálisra a kereslet. Updike írása az amerikai „megoldás” következményeit elemzi, amikor az írót el­tartó mecénás szerepét az egyetemek vállalják magukra. DOKUMENTUM rovatunkban két világszerte ismert és nép­szerű filozófus Cornelius Castoriadis és Leszek Kolakowski bizo­nyos értelemben egymással perelő esszéje arra keres választ, hogy napjaink általános értékválsággal küszködő világában mit tehetünk, hogy megőrizzük emberségünket. LEVELEK ÉS KOMMENTÁROK rovatunk elsősorban arra szolgál, hogy teret adjon a Magyar Lettre Internationale egyes cikkeit kiegészítő, kommentáló, illetve gondolataival polemizáló írásoknak. Első számunkhoz képest valamelyest változott folyó­iratunk tipográfiája. Még eltarthat egy ideig, amíg kialakítjuk la­punk arculatát. Éppen ezért szívesen vennénk, ha olvasóink hoz­zászólásai folyóiratunk külalakját is bonckés alá vennék. Magyar Lettre Internationale 1 \ I ! -1* TARTALOM ESTERHÁZY PÉTER: Az elrabolhatatlan Európa 1 JÜRGEN HABERMAS: Az ész újabb trónfosztása 3 DOMINIQUE DESANTI: Visszatérés 6 ANDRÉ GAURON: Új idők előjelei 9 PERNECZKY GÉZA: Mail Art - szigetvilág 14 HELLER ÁGNES: Pályaudvaron élni 16 DAVID EDGAR: 1997 21 BART VAN STEENBERGEN: Európai forgatókönyvek 27 ROBERTO VALLE - DARKO BERIC: Finis Jugoslaviae? 33 KORNIS MIHÁLY: nocturne 1958 36 NEAL ASCHERSON: Határvidék 40 MURUDDIN FARAH: Skizofréniám gyermekkora 47 SLAWOMIR MROZEK: Öngúny 49 JOHN UPDIKE: Írók a katedrán 50 SUSAN SONT­AG: Egy leírás leírása 54 EVA HOFFMAN: A nyelvváltás varázsa 55 TORNAI JÓZSEF - VERESS PÁL: Emberek helyett bálványok 58 LJUDMILA PETRUSEVSZKAJA: Elkülönítettek 61 Dokumentum LESZEK KOLAKOWSKI: A történelmi ember halála 63 CORNELIUS CASTORIADIS: Autonóm személyiség és a politika 66 Levelek és kommentárok BÁCSKAI TAMÁS: Csőlátás avagy kannibál ante portas 70 SZARKA LÁSZLÓ: Dunai üdvtan - újrakezdőknek 71 BARBARA DURKA: A KGST után 72 ANDRZEJ SZCZYPIORSKI: Az igazság kétértelmű győzelme 73 Tudósítások CZVETAN TODOROV: Castoriadis és Kolakowski 76 MICHAEL IGNATIEFF: A fordítás határai 77 GIULIO GIORELLO: Fehérek és feketék 78 Versek: Ferit Edgit (48), Michael Krüger (11), Mamo János (22-23), Slavko Mihalic (62), Kemal Özer (28), Tornai József (52,53) és Jovan Zivlak (44) EURÓPA ÚTJAIN OTTHON ÉS HAZA KÜZDELEM A SZAVAKKAL

Next