Magyar Lettre Internationale 1992. tél (7. szám)
Tartalom
* Itt \ pUjam .3 Sd Kedves olvasóink, barátaink, elégedettek lehetünk Forradalom és restauráció címmel október 23-án és 24- én rendezett nemzetközi találkozónkkal, amelyre az Újvárosháza dísztermében került sor szép számú közönség előtt. Huszonöt külföldi vendég tisztelt meg bennünket jelenlétével és tartalmas felszólalásával, köztük olyan neves személyiségek, mint Pavel Campeanu, román szociológus, Klaus Hartung, a berlini Zeit című hetilap egyik szerkesztője, Dick Howard, amerikai politológus, Drago Jancar, szlovén író, Michael Krüger, német író, az Akzente című folyóirat főszerkesztője, Adam Michnik, a Szolidaritás hajdani és a jelenlegi lengyel ellenzék egyik vezéralakja, Ludmilla Petrusevszkaja, orosz drámaírónő, Petr Pithart, volt cseh miniszterelnök, Andrej Szinyavszkij, orosz író és Tomas Venclova, litván költő, az amerikai Yale egyetem tanára. Magyar részről Konrád György író és Tamás Gáspár Miklós filozófus vett részt a tanácskozáson. A felszólalások részben elméleti, történelmi jellegűek voltak, a napjainkhoz vezető forradalmak célkitűzéseit, kudarcait és eredményeit elemezték, a restaurációs törekvések felsorolásával pedig a jelen veszélyeire figyelmeztettek. Az elhangzott aggodalmak szomorú illusztrációjának bizonyult az Országház előtti tüntetés, ahol szélsőséges elemek megakadályozták köztársaságunk elnökét abban, hogy elmondhassa ünnepi beszédét. Viszont örömünkre szolgált, hogy másnap este a tanácskozás zárófogadására eljött hozzánk Göncz Árpád, és így külföldi vendégeinkkel együtt kifejezhettük együttérzésünket és tiltakozásunkat. Az ez alkalomból Budapestre érkezett Lettre-lapok szerkesztőivel, köztük Antonin J. Liehmmel, igen gyümölcsöző megbeszélést tartottunk. Egyben üdvözöltük a a körünkben megjelent legújabb Lettre-lapok szerkesztőit, a román B. Ervint és a bolgár lap szerkesztőnőjét, Szvetla Ivanovát. Megtudtuk, nagy megtiszteltetés érte a Lettre-lapokat. A sevillai világkiállítás záróünnepségén neves személyiségek jelenlétében kitüntették lapjainkat „Az európai társadalom valósága” nevezetű 1992-es Stendhal díjjal.A két másik díjat napilapok, a londoni Independentes a lausanne-i Le Nouveau Quotidien kapta. A díjak adományozója az Európai Közösségek Bizottsága, a Lapkiadók Nemzetközi Egyesülete és a Sevilla városa által patronált Adelphi Alapítvány. Örömmel és megelégedéssel vettük a lapjaink munkáját méltató szavakat is. „A Lettre Internationale minden száma nemcsak szószólója az európai egység gondolatának - állapították meg -, de tevékenyen segíti is ennek az egységnek a megvalósulását.” ( A kitüntető oklevél fakszimilisét a 20. oldalon közöljük.) E számunkban két eseményszámba menő irodalmi közléssel reméljük meglepni olvasóinkat. Mindkettő - mondhatni - síron túli üzenet. Ottlik Géza élete végéig írta, formálta az iskola a határon folytatását. Ennek a Buda címet viselő, lényegében befejezett regénynek közöljük most egy szép részletét. A tragikus sorsú orosz író, Jakov Goloszovkev elégetett, majd újraírt, aztán évtizedekre eltűnt, majd napjainkra előkerült regényének első részét negyedik számunkban jelentettük meg, és mint ígértük - a befejező részt most adjuk közre. Ez a regénysors a regényben is lejátszódik. Az őrültek házában, az elgyógyultan feltűnő, majd eltűnő Jézus regényét egy újonnan érkezett lakó elégeti. Az ápoltak - csupa másként gondolkodó - úgy döntenek, hogy emlékezetből újraírják a regényt, amelynek Az eltávozó látomása címet adják. Ezt a jó tehetetlenséget sirató, rekonstruált regényt adjuk most közre, amely a regénybeli történés szerint a közölt első rész előzménye. A Mrozektől kölcsönzött EMIGRÁNSOK című fejezet írók emigrációjának okait, a kintjét, az érvényesülés küzdelmeit, az idegenné válás fájdalmait, a hazatérés nehézségeit idézi fel két lengyel, egy román és egy orosz író visszaemlékezéseiben. Ezek persze világhírűvé vált írók sikertörténetei. Kazimierz Brandys elbeszélésében a gyakoribb esetre emlékeztet, amikor az emigráció az írói lét feladásával jár. Sikeres filmeseket mutat be lapunk EURÓPAI FILMMŰVÉSZET című fejezete. Filmrendezőket, akik győztesen törték át a hazai határokat, amelyek - úgy érzik - nem engedik tehetségüket kibontakozni. A kérdés persze az, hogy Európában, Amerikában forgatva mennyiben tudják megőrizni nemzeti identitásukat, sajátos látásmódjukat? A lehetre nem lehetre bizonyára nincs egyértelmű válasz, noha a nyolcvanadik születésnapját ünneplő Antonioni, az emigrációba kényszerült román Pintilie és a lapunkban nyilatkozó, világhírre jutott filmrendezők példája a „lehetséges” választ igazolja. Ezek az írások kapcsolódnak a BUDAPEST FILM és a LETTRE-lapok közös rendezvényéhez, az EURÓPAI FILMNAPOKhoz, amelynek során a tavalyihoz hasonlóan a Lettre-lapok szerkesztői által ajánlott fesztivál díjas és nem díjas, de mégis kitűnő filmeket láthatunk majd. A kelet-európai FALOMLÁS UTÁN Déva várának kőműveseivel ellentétben azt tapasztaljuk, hogy a falak, amiket lebontunk nappal, azok éjjel újra felmagasodnak. Ezek a falak láthatatlanok, mert a lelkeken belül emelkednek, a gyűlölködés, az árulás, a hazugság köveiből rakják őket, és ezért nem fog rajtuk se csákány, se dínamit. Megakadályozzák, hogy eljussunk a Drago Jancar álmodta csodálatos Augsburgba. „Már megint Kelet-Európával traktálnak bennünket” - véljük hallani egyes olvasóink kifakadásait. Ha azonban lapunk arról akar szólni, ami a világot izgatja, nehéz kikerülni e témát. A kérdés inkább csak az, hogy tudunk-e a televízió, a rádió, az újságok híradásaihoz képest újat mondani. Azt reméljük, igen, írókat igyekszünk megszólaltani, akik másként, akik a tények mögé látnak, és akik másfajta érvénnyel tudják közölni velünk azt, amit észlelnek. Olvastuk a lapokban, hogy a német írócska, Sascha Anderson stasi ügynök volt. Állítják, igen sokan voltak a hozzá hasonlók. Akkor viszont miért kavart fel akkora port éppen az ő esete? Jane Kramer amerikai írónő belülről, közelről ismeri a kelet-berlini művésznegyedet, ő romantikusan vonzó, marginalizálódott világ fura alakjait, magát Sascha Andersont is. Az ő tálalásában az újsághír szereplői testet öltenek. David Hope, a Londonban élő, dél-afrikai író a volt Jugoszlávia országait járva, tanárokkal, pópokkal, papokkal, sofőrökkel, parasztokkal, filmesekkel találkozva a gondolkodásnak olyan párhuzamaira figyel fel, ami megérteti velünk, hogy noha különböző nemzetiségű beszélgető társai ugyanazt mondják, csak éppen ellenkező előjellel, reménytelenül nem érthetik meg egymást. Jane Kramer, David Hope tudósításait olvasva, belénk nyilalhat a felismerés, ami itt és ott történt, történik, megtörténhet nálunk is. MAGYAR LETTRE INTERNATIONALE TARTALOM EMIGRÁNSOK Slawomir MROZEK: Rend és kaland 1 Kazimierz BRANDYS: Eliaszewski kutyája 5 Witold GOMBROWICZ: Argentína 7 Norman MANEA: Az idegenség 10 Andrej SZINYAVSZKIJ: A szabadság útvesztőiben 13 Jakov GOLOSZOVKER: Az elégetett regény. Az eltávozó látomása 17 FALOMLÁS UTÁN Milan KUNDERA: A sokféleség kozmopolitizmusa 25 Drago JANCAR: Augsburg 26 David HOPE: Balkáni napló 30 Jane KRAMER: A Sascha Anderson-sztori 36 Dominique DESANTI: A falak is halandók 39 Jens REICH: Az enyhülés kollapszusa 43 NÉMETH Gábor: írás 47 OTTLIK Géza: Buda. Dolgozatjavítás 38-ban EURÓPAI FILMMŰVÉSZET Beverly WALKER: Antonioni Amerikában 57 Emir KUSTURICA: Európainak maradni 63 Antonin J. LIEHM: Pintilie húsz év múltán 64 Pedro ALMODOVAR: Az európai piac 65 Roman POLANSKI: Go West 67 Jaco van DORMAEL: Mesterségem, hogy történeteket meséljek 70 Theo ANGELOPOULOS: Ha elképzeltem, létezik! 72 Kommentárod viták HANÁK Péter: Közép-Európa: a bomlás alternatívája 77 FEHÉR Ferenc: Az emlékezet háborúi 79 Tudósítások Marina WARNER: Kinnszülöttek 81 Giulio GIORELLO: A szeretet törvénye 82 Pascal BRUCKNER: író a televízióban 83 Képeink a számunkban Boris DESPODOFF, El KAZOVSZKIJ, PINTÉR József grafikáit, Albert MARENCIN kollázsait és Juraj MELIS műveit Címlap LENGYEL András terve (LUGOSI LUGO László fotója), a Szirtes András Filmstúdió szíves segítségével. Téli LETTRE -napok EURÓPA-FILMHÉT A MŰVÉSZ MOZIBAN 1992. december 4-13. Filmvita BÍRÓ Yvette vezetésével 1992. december 12-én 17 órakor VENDÉGÜNK: RYCHARD KRYNICKI 1993. január 21-én, 18 órakor a Lengyel Kulturális Központban Budapest, VI. Nagymező u. 15. Versek Czeslaw MILOSZ (6) Slavko MIHALIC (15) Michael KRÜGER (35) SIMON Balázs (69) Ryszard KRYNICKI (15) Barbara KÖHLER (33) KURDY Fehér János (66) 51 ■* 1 '266T