Magyar Lettre Internationale 1993. tavasz (8. szám)

FEJEZETEK A HALHATATLANSÁGBÓL - Márkus György - Erdélyi Ágnes: Filozófia a modernitás korában

ERDÉLYI ÁGNES: Az első kérdésem az lenne, hogy ebben a mai helyzetben, a mai kultúrában, amelyben a tudományok erő­sen dominálnak, mi a filozófia helye - mi a filozófia ma? MÁRKUS GYÖRGY: A filozófia mai le­hetőségeiről - vagy talán inkább ellehetetle­nüléséről - valóban csak az általános kul­turális háttérre való utalással lehet valamit mondani: a magaskultúra mai helyzetének általánosabb jellemzéséből kiindulva lehet erre bármiféle választ keresni. Mit lehet erről nagyon vázlatosan mon­dani? Úgy gondolom, egyrészt továbbra is érvényben van Weber diagnózisa az istenek harcáról, az autonómmá vált kulturális és társadalmi szférák értékkollíziójáról, ame­lyet társadalmi egyetértést biztosító módon többé nem lehet valamiféle értékhierarchia révén feloldani. Ugyanakkor továbbra is létezik e diagnózissal szemben a ráció gyakorlati univerzalizálásának törekvése, amely a nyugati modernitás jellemzője. A helyzet azonban a Weber által leírttal összehasonlítva tovább bonyolódott. Egy­részt az egyes kulturális szférák normái­nak és értékeinek feltétlenség-igénye to­vábbra is fennmarad, tehát a tudóstól például továbbra is elvárjuk, hogy csak az igazságot, az objektív tudományos igazságot vegye tekintetbe, és semmiféle más megfontolás ne befolyásolja, értékre­alizációjában - legyenek ennek bármiféle morális következményei - csak erre le­gyen tekintettel. Másrészről viszont We­­bernek az a - talán nem mindig világosan artikulált - meggyőződése, hogy az egyes szférák univerzalitás-igénye mára kétségtele­nül, nagyon is problematikussá vált. Nem vagyunk biztosak többé abban, hogy a tu­dományos objektivitás követelménye uni­verzálisnak tekinthető norma. Tehát túl azon, hogy (nekünk, kultúrlényeknek) a szembenálló értékek között, amelyek feltétlenségre tartanak igényt, kell tovább­ra is választanunk, emez értékek univerza­litásába vetett hitünket nem tudjuk mega­lapozni. Ez valószínűleg összefügg azzal, hogy a magaskultúra különböző össze­tevőinek funkciójával kapcsolatban felmerülnek bizonyos problémáink, leg­ MÁRKUS GYÖRGY alábbis, ami ennek eredeti felvilágosító koncepcióját illeti. A FILOZÓFIA ÉS A TUDOMÁNYOK A MODERN KULTÚRÁBAN A szaktudományok teljes mértékben monofunkcionálissá váltak, értelme sincs megkérdőjelezni jelentőségüket, praktikus szerepüket. Ezek a mai társadalmi fejlődés lényeges determináns tényezőivé váltak, föltárva a lehetőségteret egy technikailag dinamikus társadalom számára. Ugyanakkor azonban a szaktudományok kifejezetten elveszítették azt a világképadó, állítás orientáló funkciójukat, amelyről a 19. század végén vagy akár a 20. század elején mint a felvilágosodás ígéretének valóra válásáról a korai pozitivizmus oly nagy mértékben meg volt győződve. A tudományok konstruktívak, de nem épületesek többé. Ez a leépülés, a funkciónak ez a le­épülése azért fundamentális, mert - ezt ne felejtsük el - a szaktudományok kialakulá­sa mögött lényeges vallási és morális motí­vumok munkáltak, valami olyasmi, hogy a természet nagy könyvének olvasásával képesek leszünk választ találni arra, hogy mi Isten szándéka velünk ebben a világ­ban. Elég csak elolvasni a newtoni Prin- Erdélyi Ágnes interjúja cipia híres Scoliáját vagy az Optica befe­jező sorait, és ez világossá válik. Ez a hit lényegében véve egészen a viktoriánus tu­dományig egyre inkább szekularizált formá­ban él tovább, és a pozitivizmus tudomá­nyos világkép-igénye ennek az elvárásnak a végső, szekularizált variánsát fejezi ki. Ma már az ilyen szinoptikus áttekintés egyáltalán nem ígérete vagy célja a tu­dománynak, ez egyszerűen a tudományok gyakorlatától megkülönböztetett ismeret­­terjesztés szférájába került át. Ezzel együtt­járt az, hogy a szaktudományok zártak lettek szociális és hermeneutikai értelem­ben: az egyetlen adekvát befogadójuk az ugyanazon a területen működő szaktudós. flLOZOflfl­­1 / lODfRflITflS KORfMI azLU I— •LU Cl. C/D MÁRKUS György Marxizmus és antropológia Akadémiai 1968.1971 Kultúra és modernitás T-Twins, 1992 /Fehér Ferenccel és Heller Ágnessel/ Diktatúra a szükségletek felett Cserépfalvi, 1991 /Bence Györggyel és Kis Jánossal/ Hogyan lehetséges kritikai gazdaságtan? T-Twins, 1992 KIS János „Felvilágosítók szépunokája" Holmi,12.12. 1

Next