Magyar Lettre Internationale 1993. tavasz (8. szám)
FEJEZETEK A HALHATATLANSÁGBÓL - Márkus György - Erdélyi Ágnes: Filozófia a modernitás korában
ERDÉLYI ÁGNES: Az első kérdésem az lenne, hogy ebben a mai helyzetben, a mai kultúrában, amelyben a tudományok erősen dominálnak, mi a filozófia helye - mi a filozófia ma? MÁRKUS GYÖRGY: A filozófia mai lehetőségeiről - vagy talán inkább ellehetetlenüléséről - valóban csak az általános kulturális háttérre való utalással lehet valamit mondani: a magaskultúra mai helyzetének általánosabb jellemzéséből kiindulva lehet erre bármiféle választ keresni. Mit lehet erről nagyon vázlatosan mondani? Úgy gondolom, egyrészt továbbra is érvényben van Weber diagnózisa az istenek harcáról, az autonómmá vált kulturális és társadalmi szférák értékkollíziójáról, amelyet társadalmi egyetértést biztosító módon többé nem lehet valamiféle értékhierarchia révén feloldani. Ugyanakkor továbbra is létezik e diagnózissal szemben a ráció gyakorlati univerzalizálásának törekvése, amely a nyugati modernitás jellemzője. A helyzet azonban a Weber által leírttal összehasonlítva tovább bonyolódott. Egyrészt az egyes kulturális szférák normáinak és értékeinek feltétlenség-igénye továbbra is fennmarad, tehát a tudóstól például továbbra is elvárjuk, hogy csak az igazságot, az objektív tudományos igazságot vegye tekintetbe, és semmiféle más megfontolás ne befolyásolja, értékrealizációjában - legyenek ennek bármiféle morális következményei - csak erre legyen tekintettel. Másrészről viszont Webernek az a - talán nem mindig világosan artikulált - meggyőződése, hogy az egyes szférák univerzalitás-igénye mára kétségtelenül, nagyon is problematikussá vált. Nem vagyunk biztosak többé abban, hogy a tudományos objektivitás követelménye univerzálisnak tekinthető norma. Tehát túl azon, hogy (nekünk, kultúrlényeknek) a szembenálló értékek között, amelyek feltétlenségre tartanak igényt, kell továbbra is választanunk, emez értékek univerzalitásába vetett hitünket nem tudjuk megalapozni. Ez valószínűleg összefügg azzal, hogy a magaskultúra különböző összetevőinek funkciójával kapcsolatban felmerülnek bizonyos problémáink, leg MÁRKUS GYÖRGY alábbis, ami ennek eredeti felvilágosító koncepcióját illeti. A FILOZÓFIA ÉS A TUDOMÁNYOK A MODERN KULTÚRÁBAN A szaktudományok teljes mértékben monofunkcionálissá váltak, értelme sincs megkérdőjelezni jelentőségüket, praktikus szerepüket. Ezek a mai társadalmi fejlődés lényeges determináns tényezőivé váltak, föltárva a lehetőségteret egy technikailag dinamikus társadalom számára. Ugyanakkor azonban a szaktudományok kifejezetten elveszítették azt a világképadó, állítás orientáló funkciójukat, amelyről a 19. század végén vagy akár a 20. század elején mint a felvilágosodás ígéretének valóra válásáról a korai pozitivizmus oly nagy mértékben meg volt győződve. A tudományok konstruktívak, de nem épületesek többé. Ez a leépülés, a funkciónak ez a leépülése azért fundamentális, mert - ezt ne felejtsük el - a szaktudományok kialakulása mögött lényeges vallási és morális motívumok munkáltak, valami olyasmi, hogy a természet nagy könyvének olvasásával képesek leszünk választ találni arra, hogy mi Isten szándéka velünk ebben a világban. Elég csak elolvasni a newtoni Prin- Erdélyi Ágnes interjúja cipia híres Scoliáját vagy az Optica befejező sorait, és ez világossá válik. Ez a hit lényegében véve egészen a viktoriánus tudományig egyre inkább szekularizált formában él tovább, és a pozitivizmus tudományos világkép-igénye ennek az elvárásnak a végső, szekularizált variánsát fejezi ki. Ma már az ilyen szinoptikus áttekintés egyáltalán nem ígérete vagy célja a tudománynak, ez egyszerűen a tudományok gyakorlatától megkülönböztetett ismeretterjesztés szférájába került át. Ezzel együttjárt az, hogy a szaktudományok zártak lettek szociális és hermeneutikai értelemben: az egyetlen adekvát befogadójuk az ugyanazon a területen működő szaktudós. flLOZOflfl1 / lODfRflITflS KORfMI azLU I— •LU Cl. C/D MÁRKUS György Marxizmus és antropológia Akadémiai 1968.1971 Kultúra és modernitás T-Twins, 1992 /Fehér Ferenccel és Heller Ágnessel/ Diktatúra a szükségletek felett Cserépfalvi, 1991 /Bence Györggyel és Kis Jánossal/ Hogyan lehetséges kritikai gazdaságtan? T-Twins, 1992 KIS János „Felvilágosítók szépunokája" Holmi,12.12. 1