Magyar Lettre Internationale 1993. nyár (9. szám)
EURÓPÁN BELÜL VAGY KÍVÜL - Konrád György: Szakma
A repülőgépen, a felhők fölött KGY arra gondolt, hogy lehetne a narráció helye éppen ez, valahol útközben, kontinensek között, portyán, kibontakozva már az egyik város ügyeiből, és felhőkkel elválasztva a földtől. Oslóban volt, hétfőn reggel indult, kettőkor már a televízióban válaszolt egy maga korabeli ősz, köpcös ember, a külpolitikai főszerkesztő kérdéseire. Négyre vissza a Cecil hotelbe, belül nagy alumíniuműr, annak a fenekén van a kávéház, két lift jár-kel benne, ide néz a tanár ablaka is. A szobájában összeszedi magát, lemegy a kávéházba, várja egy kedves, értelmes férfi, az egyik legnagyobb norvég újság irodalmi referense és kialakul egy ötletes beszélgetés, a norvég kolléga csak jegyez, nem használ magnetofont, KGY is lassabban beszél. Megvan a jó beszélgetésekhez kellő cinkosság is, két elme összehajol. Egy óra múlva a neves kritikus feláll, mert megérkezett a barátja, a másik legnagyobb norvég újság irodalmi referense, és kialakul még egy ötletes beszélgetés, ő is csak jegyez, vele is van cinkosság, a tanár azon van, hogy ne ismételjen, mind a kettővel más domboldalon sízik. Mi a dolga az intellektuelnek? Túlélni ezt a napot. Az oslói taxisofőr hosszan bizonygatja, hogy ha van valami jó Norvégiában, az a sör, és hogy mindenki a Ringsent issza, az utas nem mehet úgy el Oslóból, hogy az ő sörüket meg ne kóstolja. Közben sziklák, öblök, fjordok, benzinkutak, bevásárló központok, áruházak. Hátul az irodalmi duruzsolás, KGY kedvéért angolul, de ő inkább hallgat, kinyitja az ablakot, friss levegőre vágyik. Hullámvonalban keringélnek a sziklakiszögellések, fenyvesek, vizek és családi házak között. A duruzsolás átmegy skandinávba, ilyenkor EGY első pillanatban megzavarodik, hogy most semmit sem ért, aztán megnyugszik, aha, norvégül beszélnek, you can take a rest És már ott vannak egy tornyos faháznál, a kiadója és a felesége az ajtóban, a látvány valóban pompás, völgy, víz, sziklák. A házigazda a reklámszakmát köti össze a könyvszakmával, csak külföldi, európai, kontinentális műveket akar bevezetni a szerinte zárkózott norvég könyvpiacra. Közelebb Európához. Úgy rémlik, Európa mindenütt valahol máshol van. Öt négyzet alkotja a ház alaprajzát, egy ötször öt méteres négyzet négy oldalán ugyancsak ötször öt méteres négyzetek, egy tizenhatodik századi faház pontos másolata. Elél ez a ház akár ezer évig, csak ápolni kell, de ha még egy gyerek jön, eladják, mert két gyerek és két gyerekszoba van, de nem lehet két gyereket arra kényszeríteni, hogy egy szobában lakjanak. A lazac, a marhahús, a saláta és a fagylalt kitűnő volt, a háziasszony szép, a gyerekek kedvesek, a kislány kihúz a szájából egy végtelen szalagot, a papája szeretné, ha köszönne. Az este hármas dramaturgiája (kezdeni egy whiskyvel a kandallónál, folytatni a vacsorával a konyha melletti ebédlőben, majd befejezni kávéval és konyakkal a szalon foteljeiben) normális volt, mint mindenütt Bécstől San Franciscóig. Egy óra volt, mire elbúcsúztak. A kapulejárat a taxihoz jeges. EGY vigyáz, mégis elcsúszik, ráesik a jobbkezére, megfájdul, dagad, egész éjjel fáj. Délelőtt még két interjút adott, kétszer lefényképezték a sárga fényű lépcsőházban Munch-litográfiák között, egy igen hivatásos fényképészlány felülről lövöldözte, egy lazább másik, egy amerikai az Amnesty International újságától, alulról. Taxi, repülőtér, tax free ajándékok, a keze dagadt, írni nem tud, International Herald Tribune, Frankfurter Allgemeine, Financial Times, már nem emlékszik semmire. A felesége megkönnyebbült, aggódott, mert KGY most először nem telefonált. A tanár éjjel fél kettőkor ért vissza a szállodába, már nem akarta felébreszteni LJ-t, reggel kilenckor meg már várta a kávéházban jegyzetfüzettel egy finom hölgy a munkásújság kultúrrovatától, és értő mosollyal jutalmazta KGY följegyezhető mondatait. A tanár nem akarta ezzel a buta eséssel idegesíteni a feleségét, aki meglepő rezzenékenységgel észleli KGY állapotait. „Megnyugtatóan semleges szobából írok neked, már gondolkoznom kell, hogy melyik városból. Van benne egy nagy tér, meg egy régi városháza, annak a nagyterében kellett egy húszoldalas szöveget felolvasnom, eltérőben a tegnapi naptól, amikor egy másik városban tértem nyugovóra, ugyancsak egy nagy szállodában, amelynek ablaka egy térre néz, ennek viszont egy templom van a túloldalán, rendes, eredeti gótikus katedrális, enyhén sérült és restaurált, amelyben úgyszintén felolvasást tartottam, egy másik szöveget adtam elő. A kiadó megszervezte az útvonalamat. Minden nap más ágyban alszom, egy közeli toronyban hajnali hármat üt az óra. Itt vagyok egy szállodában, amely valami personal touched ígér. A bárszekrényben találok kis üveg pezsgőket, a kor nehezít, a pezsgő könnyít. Az az igazság, hogy meglepett a korosodó férfi életunalma, egyik város akár a másik, legszívesebben vonaton utazom, már csak egy felolvasás vár rám, már csak vagy harminc kézfogás, és visz a repülőgép haza.” ~W~ "WT ételszoba egy észak-európai városban, lent tó, stég, ÉGE jégtáblák, emberlakta hajók, a fehér égen sirályok iS iS függenek, süt a nap, havazik, kavarja a szél a vastag pelyheket, biciklisták a hóesésben, követi a szem egy vörös hajú, vörös csuklyás lány taposó küzdelmét az ellenszéllel vörös téglafalak között. A tó melletti házakban bankok, patinás cégek, a kapu mellett szerény réztáblák. Szél hajtja a felhőket, kiderül, tengerkék égen platinaragyogás, a madarak nagy zajban felrepülnek, és még mindig a hóvihar. KONRÁD György A látogató Magvető, 1968 Agenda Magvető, 1989 A városalapító Magvető, 1977 A cinkos Magvető, 1990 Kerti mulatság Magvető, 1991 Antipolitika. Az autonómia kísértése Codex, 1989 Európa köldökén Magvető, 1990 Az újjászületés melankóliája Pátria, 1991 (Szelényi Ivánnal) Az értelmiség útja az osztályhatalomig Gondolat, 1989