Magyar Lettre Internationale 1995. nyár (17. szám)

Esterházy Péter: A ritmus

Viszonyom a német nyelvhez, nyelvvel nem minden konfliktus nélküli. Alig is ne­ vezhető viszonynak, inkább kapcsolat, hű­vös számítás. Nem utáljuk egymást, nem köpünk a másik után, de az egész nem egy nagy etvasz, szerelemnek semmiképp se mondanám. Ő persze nagyvonalúan eltűri, hogy itt-ott megerőszakoljam, hogy még csak ne is kapizsgáljam a Satzbau legendás fegyelmét, s hogy furtonfurt megforgassam benne a der-die-das keserű tőreit. Én meg hálás vagyok neki, mert megengedi, hogy fe­cseghessek, hogy különféle nőknek és férfi­aknak a legkevésbé sem hibátlan, ám érthe­tő, ha én nem tudom is pontosan, milyen módon érthető mondatokat mondjak, és mindezt persze azonnal zokon is veszem, azt, hogy nem azt mondom, amit akarok, hanem amit tudok, amit ő megenged, azt, hogy nem HALLOM őt, azaz nem tudom meg­ítélni, ha egy szöveg, egy fordítás hibátlan, de rossz, hibátlanul rossz, hogy nincs se íze, se bűze, azaz nem élvezkedem vele - érzem én ezt a távolságot, az ilyet az ember meg­érzi, akkor is, ha a másik nem mondja ki. Europäische Verständigung - ezt is csak feléből-harmadából értem. Az euro­­päischét már muszáj értenem, az utóbbi években annyi fontos konferencián esett róla szó, jól definiált geográfiai fogalom, legföljebb az Ural-hegység egynémely bo­zótjában támadhat föl az identitászavar bizonytalan, zsibongó érzése, hogy akkor ő most ázsiai volna-e vagy már/még euró­pai. Függ nyilván a széljárástól. A Verständigung már nehezebben érthe­ tő. A magyar újságok a díj kapcsán az ‘egyetértés’ szót használták. A magyar-né­met szótárban a következőket találom: egyetértés’: das Einverständnis, das Ein­ vernehmen, die Eintracht (Frankfurter, és: mit jm in Eintracht leben), die Übereinstim­mung. Hát itt egy fia Verständigung sincs. Nézzük meg a verständigen-t. Verstän­ digen: értesít’, tudósít, megértet’, ezek­ről a másik szótárban a következők vannak: verständigen, végre valamicske azonosság, benachrichtigen, begreiflich machen, verständlich machen, avisieren (die uns in Ihrem Brief avisierte Remisse haben wir erhalten). Nézzük meg a sich verständi­­ gen-t: megegyezik’, megegyezésre jut’; vissza a másik szótárhoz: übereinstimmen, zu einigen (über den Preis). Ha sokat járkálunk a két szótár közt, magyarról németre és vissza és vissza, könnyen úgy járunk, mint ama perfor­­mance-ban, amikor valaki elkezdett mond­juk 100 márkát átváltani talán dollárra, majd azt vissza márkába, majd azt vissza dollárba, márka, dollár, márka, dollár, és így tovább, míg le nem nullázta az összeget. Itt, a szótárak esetében akár még fordítva is járhatunk, és váratlanul milliomosok is-Változott a helyzet. S mert a németeknek sem volt már kötelező, hogy itt találkozzanak nyugati rokonaikkal, érezhetően visszaesett a korábbi tekintélyes turistaforgalom. Egyébként frankfurti éveim alatt tapasztaltam: a volt NDK-sokban él a nosztalgia Magyarország, a Balaton iránt. Itt töltötték gyerekkoruk nyara­it, olyan kevés pénzzel, hogy nem tudtak meg­venni egy palacsintát, s most szívesen vissza­jönnek egy Opellal, és most már ropogós már­kával fizetnek. Csak zárójelben jegyzem meg: szóvá teszik, hogy tizenöt forinttal drágult a palacsinta. Vigyáznunk kellene a volt NDK- sokra, hiszen egy egész világ próbálja „meg­dolgozni” őket, menjenek nyaralni a spanyol, az izraeli tengerpartra, Máltára, a Kanári-szi­getekre. Ostobaság lenne elszalasztani őket most, hogy pénzük is van, amikor negyven évig jártak ide szegényen... Sokan elhúzzák a száju­kat, ha a volt NDK-s turistákról van szó. Pe­dig a vendéglátó magát minősíti, ha a vendé­get nem olyannak fogadja el, amilyen. A Magyar Utazási Irodák Szövetségének elnöke interjújából ESTERHÁZY PÉTER A RITMUS - dicshimnusz - Die Einsamkeit ist ähnlich A magány az hasonló eine Versammlung und dann, wenn ein Herr eine Rede hält Sie soll interessant sein und die Einsamkeit zu überwinden. Danke! Ernst Herbeck szünk. De az sem jobb, hiszen mi a 100-ról szeretnénk megtudni valamit. A százról még ezt olvastam az egyik szó­­ tárban: friedliche Verständigung, eine Ver­ständigung suchen und finden, és die Verständigung der Völker. Mindezen szótározásból azt sejthetni, hogy ez a Verständigung fontos, komoly szó, szerinz emberek használhatják, illetve akinek köze van hozzá, az valamit nagyon akar, valamit, amiről azonban nem nagyon tudni, hogy micsoda, valami homályos, fon­tos dolog. Dicséretem fényes tárgyáról sok minden elmondható, jó, rossz, de hogy homályos volna, vagy hogy homályt megtűrne, az bi­zonyosan nem. Hogy túl nagy szókkal jelle­mezzem: Nádas Péter egy Pascal vagy Wittgenstein rémületével kaparászik az ér­telem, az értelmesség, a tisztaság után. Nem hiszem, hogy ő egy jottányit is elő­mozdította volna a népek közötti megér­tést, de talán mindenkinél többet tett annak érdekében, hogy észrevegyük ennek proble­­matikusságát, azt, hogy valamit nem ve­szünk észre, azt, hogy a megértés jegyében értjük félre egymást. Nádas a rémületet a következetesség hig­gadt maszkjával próbálja elfedni. A követ­kezetesség ilyen intenzitásban kellemetlen. Kellemetlen következetességgel számlálja végig európai létezésünk, gondolkodásunk és életünk ellentmondásait. Nem kímél semmit, mindig konokul végigmegy azon az úton, amelyet választott, kerül, amibe ke­rül, s minthogy magára sincs tekintettel, mert volna az olvasóra tekintettel. Ezen radikalitása miatt van az is, hogy aki őt hallgatja, az sokszor igen igyekszik, hogy ne értse meg őt. Nádas nagyon magyar író - országunk nívótlanabb periódusaiban ezt külön per­verz élvezettel hangsúlyoznám -, de nem véletlen, hogy a németek, a német olvasók (mert aki nem olvasó, az nem létezik) ráta­láltak. A klisék közt maradva: találhatnak benne ismerős pedantériát, sőt van benne valami nagynénis is (Tantén én családi ta­pasztalatból kicsit mást értek, mint szokás, valami szorongatóan, lidércesen nagysza­básút, ami egy világrendre vagy annak hiá­nyára figyelmeztet). Persze aki Európáról gondolkodik, an­nak legegyszerűbb Németországról gon­dolkodnia, amely ma olyan, mint ama ál­latorvosi ló, sőt két ló, amelyen minden jelenség, erény és tehetetlenség, veszély és gazdagság demonstrálható. Németország­ban most testet öltött Kelet- és Nyugat-Eu­­rópa egymásra vonatkozó tudatlansága. A Kelet betört a Nyugatra. Vége a nyugodal­mas időknek, a barátságos és kölcsönösen hogy egy gyűlés és akkor, ha egy úr beszédet tart. Ami legyen érdekes hogy leküzdje a magányt. Köszönöm.­ ­ Die Einsamkeit A magány ESTERHÁZY Péter „Az elrabolhatatlan Európa” Magyar Lettre Internationale, 1991. 2. „Örökségünk, a félelem” Magyar Lettre Internationale, 1992.4. „Posztmodern barbarizmus" Magyar Lettre Internationale, 1992. 6. „Problemsz of de rátter tude]” Magyar Lettre Internationale, 1993.11. „Ha minden jól megy” Magyar Lettre Internationale, 1994.14. Regények Magvető, 1994 Írások Magvető, 1995 Búcsúszimfónia Helikon, 1995

Next