Magyar Lettre Internationale 1999. tavasz (32. szám)

TUDÓSÍTÁSOK - Benvenuto, Sergio (Róma): Boldogság-pirulák

SERGIO BENVENUTO Boldogság-pirulák (RÓMA) Wittgenstein azt mondta, hogy ha valaki írna egy könyvet, amely az etika lényegéről szól és semmi másról, ez minden más könyvet elhomályosítana, sőt érvénytelenné tenne. Egy hathatós könyv az etikáról ugyanis nem kevesebbről szólna, mint arról, hogyan legyünk boldogok. És mi másért küszködnénk mindannyian, mint hogy boldogok legyünk? Az Egyesült Államok Alkotmánya jogot biztosít polgárainak arra, amit mindig is megengedtünk magunknak: törekedhetnek arra, hogy happyk legyenek, az élet unhappy körülményei ellenére. Van, aki úgy keresi a boldogságot, hogy leprásokat gyógyít, van, aki nőket és pezsgőt fogyaszt - akárhogyan is, mindenképpen a boldogság az, amit keresünk. Mármost a biológia ma már az etika könyvénél is többet ígér: nyomára bukkant, és előbb-utóbb megoldja a boldogság problémáját. Egynémely antidepresszánsokat évek óta mint „boldogság-pirulákat” emlegetnek. Ma már jön Amerikából a paxis, egy csodaszer, amely a báránykákat is oroszlánná változtatja: nincs több pirulás újonc az udvarlásban, nincs többé lámpaláz a közönség előtt, vége a vizsgadrukkban ájuldozó egyetemisták korszakának. Hála a paxisnak, valamennyien agresszívek leszünk, magabiztosak és szemtelenek. Persze a prozac és a paxil még egy kissé kezdetleges gyógyszerek, de már jó úton haladunk afelé, hogy kontrollálni tudjuk legmélyebb érzelmeinket. Sokan azt gondolják, hogy korunk legnagyobb áttörése a kommunikáció felgyorsulása: számítógépek, internet, mobiltelefonok, műholdak, parabolaantennák, lehetőség idegen bolygók gyarmatosítására. De az elektronikus forradalom semmiség ahhoz képest, ami a biotechnológia szféráiban készül, elsősorban a genetikai és idegsebészet terén. Míg az elektronika úgy hoz létre változást két lélek kommunikációjában, hogy közben a lelket érintetlenül hagyja, a biotechnológia elsősorban a lelkünket készül megváltoztatni. A tudomány most először jutott el arra a szintre, hogy valóban hatást gyakoroljon az ember természetére, legmélyebben fekvő szellemi struktúrájára. És ez a legnagyobb és legnyugtalanítóbb változás az emberiség történetében a neolit forradalom óta. A biológia olyasmit készül módosítani, ami eddig egylényegűnek tűnt az ember felépítésével: a testi szerelem és az utódnemzés viszonyát. Ma már egy nőnek olyan korban is lehet gyereke, amikor már nem vágynak a testére, és nem alkalmas többé utódok létrehozására - olyan férfitől, akit soha nem is ismert, vagy éppenséggel egy halottól. A viagrával az erekció idős bácsikák számára is biztosított, akik nem éreznek többé vágyat. Az Egyesült Államok-beli “Genetics & IVF Institute” jóvoltából már kivihető, ha valaki leánygyermeket szeretne. Úgy tűnik, hogy főleg nők fordulnak hozzájuk. Elképzelek egy világot, amelyben a leánynemzés divatja hódít: a hím kisebbségnek gyöngyélete lenne. A hímnemű egyed biológiai ritkaság volna, tehát értékes - viszszatérhetnénk egy Taliban-jellegű patriarchális közösségbe. A világ az iszlámot követné, legalábbis annyiban, hogy állampolgári kötelesség volna legalább négy feleséget tartani. De a szexualitás, a vágy és az utódnemzés közötti összefüggés elenyészése csak az első lépés egy még sokkal megdöbbentőbb változás, az optimális emberi egyedek létrehozása felé. És van annál több, mint egy optimális egyed? Dario Fo - irodalmi Nobel-díjasunk - ma a médiákból agitál a bioetikáról, amely valóban a jövő legsúlyosabb problémája. A baj csak annyi, hogy a szónoklataiban nem a legnyomasztóbb kérdést ragadja meg. Azt panaszolja, hogy rövidesen mindenkinek lesz egy tartalék szíve vagy mája - amiben én nem látok semmi kivetnivalót. Kampó kapitánynak is volt egy tartalék keze; mi már kifinomultabb protéziseket is megengedhetünk magunknak. De mit szóljunk ahhoz az eshetőséghez, hogy legyen egy tartalék agyunk - vagy mondhatnánk akár azt is: lelkünk a talonban? Egy nemrég bemutatott film, az Al/Arc két főszereplője, egy rendőr és egy gengszter (John Travolta és Nicholas Cage) kicserélik külsejüket. A csere aztán nem lesz olyan megrendítő a néző számára, hiszen a lelkük ugyanaz marad, így aztán továbbra is gyűlöljük a gonosz gengsztert, noha John Travolta a pozitív hős maszkját viseli magán. Sokkal aggasztóbb lenne, ha a lelkükből is kicserélhetnének valamennyit. Nem sci-fit írok: nemsokára az ideggyógyászat képes lesz azon agyi szubsztanciák azonosítására, amelyek boldoggá vagy boldogtalanná tesznek - ami azt jelenti, hogy lehetségessé válik a boldogság gyógyszereinek elkészítése, a sebészeti eljárásokról nem is beszélve. Még ennél is többre lesz azonban képes a genetika: hamarosan akár maximális IQ-val rendelkező emberi egyedeket állíthatnak elő, akik becsületesek és engedelmesek, minden körülmények közt boldogok, vagyis tökéletes, vagy majdnem tökéletes teremtmények. Ezt követően már csak ezek a szellemóriások fognak egymással versenyezni. A biológusok azt mondják, hogy mostanra már minden eszközük megvan a klónok előállítására. Ez a szenzáció nagy port vert fel, de egy emberi lény “megismétlése” engem nem kavar fel igazán. A természet már kidolgozta a maga klónozási eljárását, az egypetéjű ikreket, amiben kétségtelenül van valami unheimlich, de mindez nem okoz nekünk fölösleges filozofikus aggodalmakat. Más dolgok nyugtalanítanak: a genetika előbb vagy utóbb el fog jutni arra a szintre, hogy elkülönítsenek bizonyos részeket az ember genomjából, amelyek a fizikai tulajdonságoknak felelnek meg, és így aztán (ezt sem zárhatjuk ki) olyan szellemi tulajdonságokat programozhatnak majd az ember kromoszómakészletébe, amilyet csak akarnak. Akár a Szárnyas fejvadász című filmben. Például lehetségessé válik majd, hogy kiapadhatatlan szexuális étvággyal rendelkező (és, remélem, elég vonzó) emberi egyedeket tervezzenek, vagy épp ellenkezőleg, aszketikus, szent életű férfiakat és nőket, akik minden áldozatra készek. Don Juan és Szent Ferenc, Sade márki és Gandhi nem a véletlen vagy a történelem termékei lesznek ezután, a természet önkényének vagy a nevelés modellező hatásának gyümölcsei: laboratóriumban előállítható szériatermékek lesznek, amelyeket minisztériumi rendelet ír elő. És a világ vezető országai sem azok lesznek többé, amelyek képesek komputerek vagy repülőgépek előállítására, hanem azok, amelyek jobb utódokat képesek létrehozni. A rasszista elméletek első ízben válnak majd valóra: az elmaradottabb országok fejletlenebb technológiája alacsonyabb rendű fajok előállítására lesz csak alkalmas. Ha a tudománynak közvetlenül az agyat és a génkészletet manipulálva sikerül a boldogságra programozott embereket kitermelni, ezzel megoldódnak az etikai problémák, amelyek az emberiséget öröktől fogva gyötrik. Eltörölhetjük majd a történelem oktatását az iskolákban: ugyan mire megyünk azzal, ha tudjuk, hogyan gondolkoztak boldogtalan őseink? A technológia segítségével elérhető boldogság gondolata etikailag mégis elborzaszt bennünket. Számunkra - de vajon utódaink is ezt vallják-e majd? - az olyan boldogság, amiért nem szenvedtünk meg, vagyis a szabadság nélküli boldogság elfogadhatatlan. Az a boldogság, amely elkerülhetetlen, amelynek nincs meg a boldogtalanság alternatívája, pokolbelinek tűnik. És ha a jövő Paradicsoma éppen ez a pokol? A teljes mértékben elégedett emberi lények - tökéletes élvhajhászok vagy tökéletes szentek - olyan világot alkotnának-e vajon, amelyet még mi is emberinek tartanánk? Az biztos, hogy nem lesz többé az én világom. A biotechnológiai manipuláció révén a politikai hatalom szédületes iramban fog növekedni. Eddig a politika legfeljebb az ember sorsának befolyásolására terjedt ki. A következő században viszont a politika a körül forog majd, hogy meghatározzák az ember természetének mibenlétét. A szülők és az államfők el kell hogy döntsék, milyen legyen utódaik lelke. Például, hogy hívők legyenek-e vagy ateisták, forradalmárok vagy konzervatívok, matematikai-természettudományos vagy lírai-humanista beállítottságúak, és így tovább. A tökéletlen emberi lények tehát - tout court, az emberi lények - nemsokára azon a szinten lesznek, hogy csaknem tökéletes emberi lényeket állítsanak elő. Nincs miért csodálkoznunk: sakkszakértő mérnökök már most képesek olyan számítógép készítésére, amelyik őket magukat is meg tudja verni. Az ember hamarosan egymás után fog olyan technológiákat gyártani, amelyek felülmúlják tervezőjüket, még a legkiválóbbat is. De a (majdnem) tökéletes lények világa nem lehet többé az én világom. Néha az az érzésem támad, hogy az emberiség történetének végéhez érkeztünk, amelynek nem egy közelgő nukleáris holocaust az oka - amelytől annyira féltünk néhány évvel ezelőtt -, hanem a biológiai tudományok rohamos fejlődése. Az emberiség kihalását nem az atommérnökök fogják előidézni, hanem a biokémikusok. Helyet csinálnak egy másik fajnak, amely azonban nem lesz többé az enyém. Olykor azt mondom magamnak: még szerencse, hogy ilyen tragikus, szenvedésekkel és szégyennel terhes korban éltem, mert így legalább közvetlen közelből nézhetem - és szenvedhetem - végig a homo sapiens sapiens nevű faj haláltusáját. Az emberiségét, amely oly sok megtestesülésében viszolyogtató - hiszen Pinochetet, Mladicot és Starr ügyészt is magába foglalja -, de ugyanakkor szeretem is. Örövendezzünk tehát mi, akik megértük a második év- 2 ezred végét, hogy saját szemünkkel láthatjuk a töké- életlen és boldogtalan emberiség utolsó fellángolásait. BENVENUTO, Sergio „Halál amerikai módra” Magyar Lettre Internationale, 14. „Nevada” Magyar Lettre Internationale, 16. „Itáliáról" Magyar Lettre Internationale, 21. „Törzsfőnökök" Magyar Lettre Internationale, 24. „La bella figura” Magyar Lettre Internationale, 26. „Gulliver Albániában"Vigyázó szemetek Londonra vessétek!" Magyar Lettre Internationale, 27. „Tudósok az arénában” Magyar Lettre Internationale, 28. „Nápoly" Magyar Lettre Internationale, 29. „A kukkoló társadalom” Magyar Lettre Internationale, 30. „Az olaszok 20. százada” Magyar Lettre Internationale, 31. KRISTEVA, Julia „Analitikusok a posztmodern korban” Magyar Lettre Internationale, 15. BAUMAN, Zygmunt „Biológia és modernités" Magyar Lettre Internationale, 31.