Magyar Lettre Internationale 2000. ősz (38. szám)
PETRI - Petri György - Forgách András: "Igyekeztem szembenézni a saját mulandóságommal"
FORGÁCH ANDRÁS: Mondjad. PETRI GYÖRGY: Szóval holnap lesz az első kemoterápia. Azt mondják, hogy kiszámíthatatlan... Elképzelhető, hogy... Szóval azt mondta a nő, hogy itt kétesélyes a dolog, mert lehet, hogy attól, hogy én sok alkoholt fogyasztok, ez már sok lesz, egy újabb dózis méreg, de azt mondta, hogy az is lehet viszont, hogy edzett a szervezetem. Az a kis plusz méreg már meg se fog kotytyanni. A gyógyhatás szempontjából teljesen közömbös, hogy az ember fogyaszt-e vagy nem fogyaszt alkoholt, hanem az lehet, hogy esetleg rosszul leszek tőle. FA: Gyuri, hogy hagytad magad rábeszélni? Tudom, hogy az elején tiltakoztál ellene. Úgy gondoltad, hogy nincs szükséged kemoterápiára. Mi volt az a pont, amikor úgy döntöttél, hogy mégis elvállalod? PGY: Nézd, egyrészt eljött a Csillag Jóska, az én régi belgyógyász barátom, meg a fő kemoterápiás doktor, Szántó, és azt mondták... Én sok mindent rosszul tudtam, mert nem tudtam, hogy a kemoterápia az egy gyűjtőfogalom, olyan, mintha antibiotikumot mondanál, ami ezerféle van. Egyáltalán nem tart olyan sokáig, azt hittem, hogy ez egy több órás procedúra... FA: De előtte azt mondtad, hogy nem. PGY: Igen, de meggyőzött a Csillag, meg ez a Szántó nevű fő kemoterapeuta, hogy ezt érdemes csinálni, mert nem olyan rémes. Ebben a hónapban kapok két kezelést. Holnap egyet, és aztán még egyet valamelyik nap, szilveszter előtt. FA: Amikor azt mondtad, hogy nem, akkor a hatásától tartottál, vagy volt benned egy ilyen filozofikus izé, hogy lássuk, mi történik? PGY: Nem, a hatásától tartottam, pontosabban én úgy tudtam, hogy ez rettentő macerás, kényelmetlen, sok ideig tart, nagy fájdalmakkal jár, és én akkor már inkább vállalom azt a kockázatot, hogy legfeljebb rövidebb ideig élek, de nem nagy szenvedések közepette. Na, most kiderült, hogy minden másképp van: először is nem órákig tart az infúzió, másrészt most adnak két infúziót ebben az évben, megnézik, milyen a hatás, egyrészt, hogy hogy bírom, másrészt csinálnak egy vérképet, megnézik, van-e valamilyen értékelhető eredmény, és aztán valószínűleg folytatják, ha úgy látják, hogy ez ér valamit. FA: A húgom felhívott tegnap, és egyrészt azt mondta, hogy nagyon tetszik a versesköteted, másrészt azt PETRI GYÖRGY / FORGÁCH ANDRÁS mondta, hogy be fogsz kerülni a Guinness-rekordok könyvébe, mert te vagy az a költő, aki legtöbbször megjövendölöd saját halálodat. Most hogy állsz ezzel? Mert ő még azt is mondta, nagyon gonoszul, ne kerülgessük - mert mondtam neki, hogy most nagyon beteg vagy, a rák az egy komoly dolog, hogy ő nagyon jól emlékszik rá, hogy 76-ban is állandóan azt mondtam, hogy a Gyuri mindjárt meg fog halni. Én egyetlen esetre emlékszem, Dunaalmáson volt egy szívzűröd, és akkor a Mayának kellett telefonálnom. Most a dolog tényleg komolyra vált, a rák, meg a rosszindulatú áttét azért más, mint az, hogy az embernek esetleg fáj a szíve, vagy nem kap levegőt. Hogy állsz ezzel? PGY: Mondjuk elég sokat öregedtem azóta, hogy Dunaalmáson voltunk, hatvan felé járok már. Hozzászoktam a gondolathoz, szóval nincs bennem semmilyen romantikus halálvágy vagy effajta hülyeségek. FA: Hozzá lehet szokni? PGY: Te, az ember észrevétlenül hozzászokik. Orvosnak készültem, sokat dolgoztam az egészségügyben, sok embert láttam meghalni. Az ember hozzáedződik az élet végességének tudatához. Én valahogy olyan megbékélten nézek ezzel szembe. Hogy amíg lehet, az nagyon jó. FA- Például az Örökhétfőben is ott már a vers: „egy magyar költő utolsó évei / minthogy a korábbiak már leélték”. Ha ironikus is. PGY: „Zöld vízarany csöndben élsz, hogy meghalj.” FA: De azért az más volt, a halál az egy költőnek végülis nagyon jó téma. A szerettei halála. Nálad ugye nagyon traumatikus és dramatikus a Kepes Sára körüli versciklus. Mondd, gyerekkorodban ugyanígy foglalkoztatott a halál? PGY: Hogyne, gyerekkoromban baromi erős halálfélelmeim voltak. Tizenhárom éves koromig. Ez nagyon furcsa. Mindenféle rémségek voltak, például láttam a saját holttestemet. Ez visszatérő álom volt. FA: Egy kisfiú kiterítve? Van valami magyarázatod rá? Ez 56 előtt volt? Mert 56-ban elég sok hullát lehetett látni. PGY: Én viszont már azelőtt ministráns voltam, és nagyon sok temetésen ministráltam. FA: Ezért pénzt is kaptál. Többek között erre ment ki a dolog. PGY: Persze, tizenhárom forintot fizettek egy temetésért. FA: Ez valamennyire magyarázza azt a tényt, hogy magadat kiterített halottnak láttad, bár nem csinálPETRI György Versek Jelenkor, 1996 Amíg lehet Magvető, 1999 „A műfordító dilemmája” Magyar Lettre Internationale, 19 „Költészet és/vagy morál” Magyar Lettre Internationale, 20 „Irónia és melankólia” Magyar Lettre Internationale, 24 „Nomen est omen. A líra elmélete" Magyar Lettre Internationale, 29 „Kizökkent idő. Előhang egy folytatásos verses regényhez” Magyar Lettre Internationale, 26 „A költő értesül arról, hogy ő szubjektív idealista’ Magyar Lettre Internationale, 29 .Versek” Magyar Lettre Internationale, 37 Beszélgetések Petri Györggyel Pesti Szalon, 1994 „igyekeztem szembenézni a saját hó PD 6 CK Cfi PD) (te O PD (beszélgetés 1999 decemberében) ^ w