Magyar Lettre Internationale 2003. ősz (50. szám)
PARTI NAGY - Parti Nagy Lajos - Kallen, Eve-Marie: Az europink sósstangli
PARTI NAGY LAJOS/EVE-MARIE KALLER Europink Körülbelül egy éve készítette velem Eve-Marie Kallen ezt a magnós interjút, pontosabban velem és Nádori Lídiával, aki volt olyan kedves, és fordított nekem - beszélt helyettem, mikor a kérdések és főleg a válaszok az én német nyelvi kompetenciámat meghaladták. Az interjú egy változata azóta megjelent németül, s bár kézenfekvő volna, az alább olvasható szöveg nem annak magyar fordítása, hanem az én akkor magnóra mondott magyar szavaimnak, ahogy mondani szokták, „szerkesztett változata”. Itt-ott megigazítottam, kihúztam, írtam hozzá, nem sokat, hogy azért az az interjú maradjon. Az és mégsem az. (PNL) EVE-MARIE KALLEN: Két lényeges területről szeretnék Önnel beszélgetni. Egyrészt az élet és a mű egyes aspektusairól, másrészt a nyelvről. Többször volt Németországban rövidebb-hoszszabb időre, mindenekelőtt Berlinben. Szívesen hallanám bevezetésképpen a véleményét arról, hogy mi történik Európában, hogy mi is voltaképpen Európa. Továbbá mennyire felkészült Magyarország és Németország Európára, milyenek a szellemi állapotok ezen a téren? PARTI NAGY LAJOS: Németország olyannyira Európa-képes, hogy Németország Európa közepe, alighanem szellemi értelemben is. Nagyon nehéz elképzelni Európát Németország nélkül, tulajdonképpen csak valami abszurdban lehetséges. Valami véres történelmi abszurdban, viszont az is igaz, a világ látott már ilyet. Magyarország ilyen - és semmilyen - értelemben nem Európa közepe, de róla is azt gondolom, hogy Európa képes, praktikusan is és metaforikusan is. Arra pedig, hogy része-e Európának, arra szót se érdemes vesztegetni. Azt persze tegyük hozzá, hogy Európa nem valamiféle Paradicsom, Angyalszanatórium vagy Mennyország, ahova belépni vagy ahová beleszületni maga az üdvözülés lenne. EMK: És mik Ön szerint, erre nagyon kíváncsi volnék, a szellemi Európa-képesség kritériumai? PNL: Hát ez az. Hogy melyik Európáról beszéltem én az imént, illetve miként definiáljuk Európát? Történeti, földrajzi? Netán kulturális értelemben? Valamiféle szellemi, civilizációs etalont értünk alatta? Erre rettenetesen nehéz felelni. Azt hiszem, az a kétszáz év, amióta az egyetlen Európáról gondolkodnak Európában, nem volt elég arra, hogy definiálódjék, mit jelent ez a képződmény, akár szellemi értelemben is. Körülbelül az történt, hogy a klasszikus „Nyugat”, nagyjából Nyugat-Európa vindikálta magának az európaiságot, mint a civilizáltság, a kulturáltság szinonimáját, és a saját értékrendszeréhez képest határozta meg, hogy mi Európa Európában és mi nem. Eszerint Varsó, Prága, Budapest, Belgrád vagy Zágráb tulajdonképpen nem. Bécs sem. Sőt, ebben az értelemben például Berlin sem tartoznék Nyugat-Európához. Berlin különössége, azt hiszem, többek között ebből fakad. Hogy tényleg, sokkal inkább Közép-Európához tartozik. Én egyébként végig éreztem valami ilyesmit, amíg ott éltem. EMK: Európa tehát nem képzelhető el egy sokszólamú kórus nélkül, ahol minden ország a saját külön nyelvét beszéli, mágikus módon mégis létrejön valami unisono, valami egybehangzás? PNL: Igen, a különféle hangok kiadnak valamiféle közöset, de úgy csinálni, mintha nem lennének erősebb hangok és gyengébbek, tehát mintha ezt a kulturális Európát szinte egyformán határozná meg minden nemzet, ennek nincs értelme. Ezt legfeljebb Brüsszelben és Strasbourgban gondolják komolyan, ott is inkább csak az üléstermekben. Nem baj ez, hanem helyzet, egész egyszerűen adottság, ami nem fog megváltozni lényegesen. Nem fog minden hang mindig hallatszani, de továbbra is minden hang jelen lesz. És ha most egész Európát, tehát ezt az Uraitól Gibraltárig terjedő nagyobbacska kóruspódiumot nézem, akkor ugyan Magyarország nem fog túl sok szólószerepet kapni, de kifejezetten jó helyen van ebben a kórusban. Például a maga ezer éves kapcsolódásával a zsidó-keresztény kultúrkörhöz, civilizációhoz. Bennem egy csöpp kisebbségi érzés nincs, már úgy értem, Magyarország és Európa viszonyát tekintve. Igaz, nagyobbsági érzésem sincs, nem gondolom, hogy ha a Föld Isten kalapja, Magyarország a bokréta rajta. Az kétségtelen, hogy az úgynevezett nagy kultúrák, a német, a francia, az angol, a spanyol, az olasz vagy az orosz fogják továbbra is, hosszú távon is meghatározni az európai kultúrát. Ez egyáltalán nem baj. Tulajdonképpen a magyar kultúrát, a magyar irodalmat is ezek az irodalmak határozták meg, ezek termékenyítették meg, ezek se mind. EMK: Nagyon jónak találom, hogy újra és újra játékba hozza a kultúra szót. Az az érzésem, ha Európáról van szó, a kultúra mindig újra előtérbe kerül. Mintha itt szétnyílt volna egy olló. Az eszmét az Európa-gondolathoz a kultúrateremtő erők adták, a végrehajtás viszont a gazdaság és a politika szakembereihez került. Itt különböző fejlődéstendenciákat látok Berlin, Hamburg és Budapest esetében. Azt reméltem, hogy a kelet-európai országok az EU-sztenderdeknek való megfelelésre törekedve nem adják fel olyan könnyen a kulturális értékeket, mint ahogy mi már megtettük. És azért olyan érdekes nekem Önnel beszélni, mint olyan emberrel, aki a Nyugatot és a Keletet is jól ismeri. PNL: Az a gyanúm, hogy erről beszélve mindenekelőtt szét kéne választani az úgynevezett tömegkultúrát meg nem tudok jobb szót rá - az elitkultúrát. EMK: Én csak az elitkultúrát tekintem kultúrának. PNL: Hát, ha csak ez a kultúra, akkor szerintem egyáltalán nem mondanak le róla könnyen ezek a kis népek, hisz szellemi értelemben csupán ezt a saját elitkultúrájukat tudják bevinni az Unióba. Vagyis a nemzeti elitkultúrák feladásának Európában egyszerűen nem látom értelmét. Hisz az ide importált amerikai vagy annak hitt kultúra finoman szólva nem elitkultúra, ami miatt le kellene vagy akárcsak érdemes lenne lemondani e külön európai elitkultúrákról. Ez nem azt jelenti, hogy az amerikai tömegbefolyás vagy kulturális befolyás ne lenne képes kultúrákat vagy kulturális csoportokat tematizálni, de nem az elitkultúra fogyasztóit és művelőit. Azt pedig csak zárójelben mondom, hogy Európa durván 150 éven keresztül befolyásolta az amerikai kultúrát, az elit és a populáris kultúrát mindenestül, erősebben, mint most az amerikai az európait. Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy a francia elitkultúra vagy a német elitkultúra teljesítményei egyszerre a közös európai kultúra és a nemzeti kultúra részei. A cseh, a román, a magyar elitkultúra szintén egyszerre európai és nemzeti. Bartók vagy Kurtág, Ady vagy Kertész Imre magyarként tartozik Európához, nyilvánvaló. Hogy a kórusban ki látszik épp és ki nem, az persze más kérdés, a kisebb népek mindig kevésbé látszanak. Kisebben itt kisebb hatalmat, lélekszámot, GDP-t értek. Kisebb mellényt. EMK: Kezdünk közelebb kerülni a nyelvének a hangulatához. Az a benyomásom, hogy nagyon sokra tartja az iróniát mint stíluseszközt. PNL: Fontosnak tartom, bár egyre kevésbé gondolom stíluseszköznek. Inkább alkatnak, szemléletmódnak, valamint egy helyzetből, néhány generáció élethelyzetéből fakadó sajátosságnak. Stíluseszközként túlontúl egyszerű lenne definiálni. Ugye, alapjáraton, annyi az irónia, mint állítva tagadni. De ez egy nagyon szűk és nagyon szimpla meghatározás. Ha már frappáns meghatározást keresek, sokkal inkább tetszik Heine megjegyzése, miszerint az irónia a tehetetlenség fegyvere. Ez a fajta irónia, vagy ez a fajta hajlam az iróniára az én nemzedékemben a 70-es évek végén, a 80-as évek elején alakult ki, illetve vált bevett, kitüntetett beszédmóddá. Természetesen nem lehet általánosítani, ezer tényező játszik közre, csúszik egymásba, amíg mintákból, modorokból és szerepekből kikever magának valaki egy alkotásmódot. Amíg kikeveri magát. A magyar irodalom, az PARTI NAGY Lajos Angyalstop Magvető, 1982 Csuklógyakorlat Magvető, 1986 Szódalovaglás Jelenkor, 1990 Se dobok, se trombiták Jelenkor, 1993 A hullámzó Balaton Jelenkor, 1994, 1999 Esti kréta Jelenkor, 1995, 1996 Ibusár: Mauzóleum Jelenkor, 1996 Sárbogárdi Jolán: A test angyala Jelenkor, 1997, 1999 Europink Jelenkor - Lettre, 1999 Hősöm tere Magvető, 2000 (Banga Ferenccel) Kacat. Baiazzo Pytheas, 2002 Grafitnesz Magvető, 2003 „Egerészés" Magyar Lettre Internationale, 20 „Búvárbőr" Magyar Lettre Internationale, 24 .Statt Berlin” Magyar Lettre Internationale, 29