Magyar Lettre Internationale 2005. ősz (58. szám)

TÖRTÉNET-ÍRÁS - Forgách András: Zehuze (regényrészlet)

rint ebbe is van jó is, mert mi lesz, ha megismétlődik a borzalmas szipor a táborokkal, de szerintem ez tiszta faji megkülönböztetés, aki zsidó jöhet, aki nem, nem, aki bújt, aki nem, megyek, na, a kicsi lány örülök, hogy már nem sír annyit, hallgass az ösztöneidre meg a szívedre, jákk­ál­, a gyereknevelésbe nincs komunizmus, ott csak a gyomor meg a szeretet számít, kapd föl, ha sír, kapd föl bátran, felejtsd el a psychologyt, meg a psychiatryt, meg a Freudot, mindig mindent kitalálnak, igaz, én kényes voltam a szabadságomra, a te Anyád nem volt perfect anya, mert az én szívem kettéhasadt, de egyet tud­tam, mindig mosolyogni kell a gyerekre, édes a kis mosolya a kis Vikinek, mint a méz, amilyen sötét időbe született, a fotográfián, legalább a gyerekek mosolya világít, most már a szovjeteknek is van atombombája, ha ez kellett nektek. Einstein megmondta, hogy a bombák csak szétrobbantják a világot, nincs jó bomba és rossz bomba, csak bomba van, de nem mi kezdtük, az angolok is bejelentették, hogy nekik is van, igaz, végre elismerték Izraelt, nem ment könnyen, ideje volt, a gyarmatosítóknak persze rossz a lelkiisme­rete, Robbi remélem végre megnyugodott kicsit az új álláshelyén, most csak tartson ki, és ne járjon annyit a szája, túl sokat beszél néha Robbi, a legjobb jóakarattal is kicsúszik az ember száján valami hebehurgyaság, és aztán ezek­be a sötét időkbe, ezekbe a nehéz harcos időkbe, igaz, nálatok legalább ötéves terv van, de minálunk csak a kapitalizmus zűrzavara, illetve Apus sze­rint vegyes economy, de az amerikaiak diktálnak a háttérbe, olaj kell nekik, már megint terhes vagy, pedig még ki se heverted a kis Vikit, remélem ez fiú lesz, nem mintha nem örülnék a lányoknak, Hanna lánykája is szépen növe­kedik, és ő is várja a másodikat, nem tudom, összebeszéltetek? a férje, az autószerelő jó ember, hála istennek, nem Norberttől várja a gyereket, Nor­bertét nagy nehezen sikerült végre elirtani, na, szépen tönkre is teszi Apus renoméját a pártba, a nagy tudós, foglalkozna inkább a kecskéivel, vagy menne vissza a germánok közé, de erről már épp eleget írtam, Hanna gyűlö­li, ha a private life-járól írok, Apus se örül, ha túl sok negative fact kerül a levélbe, fő, hogy a gyerekek rendesen egyenek, zöldség, vitamin, az kell, most meg a Rosenberg házaspárt Amerikába, csak mert jó emberek, mert vállalják a meggyőződésüket, hamisítványokkal börtönbe, nem elég a koreai háború, meg a vietnami, ez a McCarthy elkezdte a 205 kommunistával, mert hogy annyit számolt meg az amerikai kormányba, még jó, hogy Truman nem kommunista szerinte, mert pont 205? kérdeztem Apustól, mondja, az egy „hi­hető szám”, zehuze, jó, mi? a hihető szám, ám­ lo máámina et ze, kétszázöt, kétszáznégy már nem lenne hihető, se a kétszázhat, de a 205 igen, mert az olyan izé, konkrét, mintha tényleg tudna valamit az illető, úgy kell neki tenni, mintha tudna valamit, és akkor lehet gyanúsítgatni, vádolni, mert a népi demokráciába igazi árulókat fognak le, most ők is keresni kezdik, nem bírják elviselni az igazság fényét, tehate, és ez a McCarthy most aztán elkezdte a boszorkányüldözést, az írókat meg színészeket, hogy árulják el a barátaikat? A Chaplint is elüldözték Amerikából, de jól tette, hogy elment, jaj de nagy a hasad, hagyd azonnal abba a munkát, vegyél gyógycipőt, mert jársz még be nagy hassal is a munkahelyedre, nem kell neked ott sztahanovistának lenni, hány kiló az édes kicsi baba, Matyi, de szép név, a kínaiak bevették Szöult, erre a jó Truman azonnal ledobná rájuk a bombát, micsoda világba születik, mit szólsz? az Etna is épp a születésnapodon tört ki, most már két gyereked van, jó dolog nagymamának lenni, erre meg az amerikaiak a hidrogénbom­bával jönnek? Fogok küldeni pénzt, csak még nem tudom hogyan, és azt se, honnan veszem, hallottad, hogy meghalt a Schönberg. Apus szerint nagy zeneszerző, nekem csak krikszkraksz, a hátamon fut a hideg, mint mikor valaki a poharat csikorgatja, vagy a krétát a táblán, a falra mászok tőle, de ugye ez a modern music, én viszont eltekerem a rádió gombját. Apus ha arra vágyik, bezárkózik a szobájába, és hallgatja, nem csoda, ha fanyar a kedve, mikor kijön, ilyet egy hülyegyerek is tud írni, én már csak a szép melódiákat kedvelem, ebbe konzervatív vagyok, ha másba nem is, csinos az Erzsébet királynő, mit szólsz, milyen fiatal, még szinte kamasz, már megint? Már megint gyerek? Hova rohansz, olyan vagy, mint a húgod, ő is éppen vár egy gyereket, úgy látszik ti valahogy összeesküdtetek, valami gondolatátvitel van köztetek, vagy a férfiak elküldtek össze, hogy pont ugyanakkor estek tőlük teherbe, igaz, mindkét férfi a Robbi is meg a Dmitri is olyan heves, a Dmitrivel nem lehet vitatkozni, ha valaki nem ért vele egyet, azonnal kiabálni kezd, és Robbi is pont ilyen, nem bírják elviselni, ha valakinek más a véleménye, a fejükben előre kész van minden mondat, nem tudom, mire jó folyton szülni a gyerekeket, amikor annyi baj van, és nincs elég ennivaló, és bevezették a jegyrendszert, és Robbi meg Békekölcsönt jegyez, amit majd csak húsz év múlva fizetnek vissza, az nagyon helyes, hogy Békekölcsönt jegyez a Robbi, de azért színházba is el kell ám menni néha, meg moziba, meg kimenni a Margit-szigetre icecreamet enni, törődni magaddal, mondd, mikor szülsz, nyáron? A legeslegnagyobb hőségbe? Csak azt ne mondd, hogy nem vagyunk ügyesek, a hágai bíróságon három­billió dollárt kérünk a németektől, dögöl­jön meg minden jeke, és pénzzel talán meg lehet váltani a szenvedést? Azok meg persze, hogy kifizetik a hárombilliót, mert nem kértünk harmincbilliót, vagy százbilliót, az se volna elég a szenvedésért, és csak még jobban fogjuk utálni őket, és ők csak még jobban fognak utálni minket, mi azért, mert pénzt fogadtunk el tőlük, ők meg azért, mert pénzt adtak nekünk, ha én beszélek szenvedésről, akkor azok, akik onnan jöttek, mindig furcsán néz­nek rám, hogy én ne beszéljek a szenvedésről, mert nem voltam ott, most akkor mit csináljak, ha nem voltam ott, most én is legyek bűnös, és csak azért adjak valakinek igazat, mert ő ott volt és én nem voltam ott? Ha valaki ott volt annak már rögtön igaza is van? Kettőnyolcvannal született a kis Gabi? Apus azt mondja, hogy pont 18-án gyújtotta fel Néró Rómát, remélem, ez nem jelent rosszat, a világtörténelembe edddig még minden nap történt valami. Most meg azzal jön, pfúj, pfúj, hogy aznap jelent meg a Mein Kampf, ezt jobb lett volna, ha nem mondja, az asztrológiát is utálom, mit lehet tudni előre, tőlünk függ minden, de micsoda negativism ez, erre valók a lexikonok? hogy az ember megtudjon ilyen fölösleges negatív dolgokat? Inkubátorba tették? Két kiló alá ment? Ki ne száradjon a kicsi! Olyan sovány lehetett, mint az ujjam. Fő, hogy már otthon vagytok, a testvér­ei remélem örültek az új jöve­vénynek, a kis Viki már elég nagy, majd ő babusgatja a kisbabát, a Matyi meg ne legyen rá féltékeny, mondjátok meg neki, hogy az ember testvére az két­szeresen is a testvére, mert minden ember testvér, igaz, az embert a saját vér­rokonai tudják kikészíteni legjobban, most nem panaszkodok Juda bácsikád­ra, aki egyszerűen ellopta a papa házát, meg földjét, és mégis szeretem a Judát, mindig olyan elegánt, csak egy szavát nem lehet elhinni soha, és azért támogat is minket a maga módján, ha úgy hozza a kedve, de mit is beszélek? Annyi tejed van, hogy két tejtestvére is van Gabusnak? Azért vigyázz, hogy maradjon a saját édes szülöttednek, kislányom, te mindig is túl nagyvonalú voltál idegenekkel, azt hallottad, hogy az egyiptomi Farouk király, hogy én milyen jó viccet tudnék csinálni róla, a nagy Farouk, kijelentette, hogy ő Mohamed egyenesági leszármazottja, jobb nem jutott eszébe, nyilván érezte már a végét közeledni, és nem akarta, hogy bántsák, erre jött az officerek puccsa, ez a Naguib vagy Nasszer, vagy Naguib, a fene se tudja melyik, helyre tisztecskék, mindnek csinos bajusza van, olajos fekete szeme, elzavarta a fenébe a nagy Farouk királyt, na jó, ez még nem revolution, de az lesz, vége az egyiptomi királyságnak, mondd, mikor mész vissza dolgozni? Nem tudnál még egy kicsit pihenni? Minek annyira rohanni, nincs elég proli Magyaror­szágba? Már alig várom, hogy lássam az unokáimat, az egyik édesebb, mint a másik, csak a Robbi egyre kövérebb, bölcsőde, látod, itt az nincs, nem úgy, mint tanálatok a szocializmusba, hát nem lesz könnyű odautazni, de mi itt minden követ megmozgatunk, a párt majd segít, eleget segítettünk mi neki, hogy most ő segítsen rajtunk, Apust úgy kizsákmányolják, lehúzzák róla az utolsó bőrt is, teleírja az újságjaikat, nemsokára a brittek is mehetnek a fené­be, kivonulnak Egyiptomból, aztán jöhet a káosz, lehet a zavarosban halászni, mert az angolok még némileg visszatartották az arabokat, ez a Nasszer meg tud beszélni, de én meg nem tudom, mit beszélek. Apus mindig mondja, hogy ne politizáljak, mert én nem értek hozzá, az biztos, hogy a Szuezi csa­torna, de nem is folytatom, Apus beleolvasott a levelembe, utálom, ha beleol­vas, nem elég, hogy tavaly meggyilkolták a jordán királyt, Abdullahot, aztán az öccséről az derült, ki, hogy, jöhet Husszein, az unokaöccs, hátha az se nor­mális, most meg azt olvasom, hogy Dániában egy férfit nővé operáltak? (részlet egy készülő regényből) Idegen szavak: Jákh­áti - drágám (héber), jes mdsehú báze, jes másé hú bifnim - van benne valami (héber); hákelev sell - az én kutyám (héber); hágufselo - a teste (héber); hábáhurá háktáná - a kicsi lány (héber); norá - borzalmas (héber); barefooted - mezítláb (angol); gondo - tolvaj (héber); Streetcar of Desire - A vágy villamosa (angol, helyesen: Streetcar Named Desire); tolnod - mozi (héber); tedtron - színház (héber); szirupos szipur- szi­rupos történet (magyar-héber); ám­ lo mevina sum dávár - nem értek semmit; eternal capital - örök fővá­ros (angol); olé - zsidó bevándorló (héber); private life - magánélet (angol); negative fact - negatív tény (angol); zehuze - ez van (héber); ám­ lo mááminá et ze - ezt nem hiszem el (héber); icecream - fagylalt (angol); jeke - német (jiddis); revolution - forradalom (angol)59 TÖRT­ÉNET-ÍRÁS

Next