Magyar Lettre Internationale 2005-2006. tél (59. szám)
KOMMENTÁROK ÉS VITÁK - Kaczorowski, Aleksander: Engedjük be Oroszországot Európába!
Harmadszor, a „nem nyitott, de nem is zárt kapu” politikája lehetővé tenné az Oroszországban kirajzolódó európai tendenciák uniós támogatását. a folyamatos demokratizálást, az állami intézmények korszerűsítését, nyitott társadalomszerkezet kialakítását, a tényleges szövetségi rendszer kiépítését és a gazdaság valódi liberalizálását kell értenünk. Az Uniónak olyan politikát kell folytatnia, amely támogatja ezeket a tendenciákat. Ma több mint száz nép él az Orosz Föderációban, anyanyelvük, mint Tatárföldön, sok esetben éppen reneszánszát éli, autonóm köztársaságaik valamelyest függetlenek a Kremltől, bár a helyzetük különböző. Hogyan kell állammá szervezni ezt a soknemzetiségű - az Egyesült Államoktól eltérően nem csak több etnikumú - mozaikot? Az Unió megoldási kísérletei, mint például a kisebbségi politika, Oroszország több régiójában is sikert arathatnak, különösen akkor, ha az autonóm köztársaságok ellenállnak a Kreml centralizációs törekvéseinek, ez pedig egyáltalán nem valószínűtlen. Érdemes emlékezetünkbe idézni, hogy ma már minden hatodik orosz állampolgár muszlim, az iszlám pedig elevenen él Oroszországban, ellentétben a pravoszláv vallással, amely a Kreml támogatásával sem tud életre kelni. Tegyük hozzá, hogy az oroszországi muszlimoknak lényegesen jobbak a demográfiai kilátásaik, mint a tősgyökeres oroszoknak. A stratégiai jelentőségű nyersanyagok exportjának köszönhetően Oroszország ma gazdasági fellendülést él át, ezért a Kreml képviselői és jelenlegi politikájának támogatói nem ritkán lekezelően, megvetéssel nyilatkoznak az Unióról. Az Orosz Tudományos Akadémia Európa Intézetének munkatársa, Valentyin Fjodorov például nemrég megjósolta a krynicai gazdasági fórumon, hogy az Európai Unió hamarosan... Koszovó sorsára jut. Kifejtette, hogy nincs értelme Oroszországnak egy demográfiai válsággal, nemzetek konfliktusaival és gazdasági stagnálással szembenéző Európához csatlakoznia, amely hosszú távon úgyis rászorul az orosz nyersanyagra. Már csak azért sem, mert az uniós integrációval Oroszország, amely Fjodorov véleménye szerint nagyhatalom, elveszítené kiemelkedő pozícióját, s a továbbiakban csak regionális jelentősége lenne. Öröm hallgatni, miket beszélnek az oroszok. De ez mit sem változtat azon a tényen, hogy Oroszország súlyos válságban van, ugyanúgy széthullás fenyegeti az Orosz Föderációt, mint tizenöt évvel ezelőtt a szerb uralom alatt álló Jugoszláviát. Sajnos az Unió nem tesz elég sokat - jobban mondva semmit sem tesz - annak érdekében, hogy Oroszország a Föderáció szükségleteinek és nemzetiségi szerkezetének megfelelő modernizációs modellt lásson benne. Oroszország európaivá formálása nem jelentheti azt, hogy az oroszokat a fülüknél fogva kell Európába rángatni, ahol senki sem várja őket, s ahová egyelőre ők maguk sem igyekeznek, ennél sokkal fontosabb az, hogy az oroszok követendő példának tekintsék az Unió modelljét. Természetesen kijelenthetjük, hogy értelmetlen bármilyen hasonló javaslatot felvetni a jelenlegi kormánynak. Az orosz értelmiségi elit sem tűnik különösebben érdekeltnek Európa ügyében. Az orosz fiatalok ma könnyebben jutnak ki tanulni az Egyesült Államokba, mint Európába, a Föderációban élő muzulmánok pedig az arab országokra, Malajziára, Törökországra figyelnek. Európa ma aligha számít Oroszországban civilizációs és kulturális tájékozódási pontnak. Mindez nagyrészt azzal az oroszok közt széles körben elterjedt (és korántsem alaptalan) meggyőződéssel magyarázható, mely szerint Európa „leírta Oroszországot”. A régi uniós tagok kizárólag a saját gazdasági érdekeikkel törődnek, számukra Putyin a megfelelő ember a megfelelő helyen. Az új tagállamok nagy része pedig képtelen megszabadulni az „orosz komplexustól", amelyben sajnos élen járnak a lengyelek. Nem vettük észre, hogy Oroszországban már felnőtt egy új nemzedék, amely mentes a szovjet beidegződésektől és a lengyelellenességtől. Ugyanez aligha mondható el rólunk, mi még most is a legabszurdabb sztereotípiák prizmáján keresztül tekintünk Oroszországra és az oroszokra - a napi- és hetilapok főcímei is ezt sugallják. Milyen könnyű ma ukránbarátnak lenni Lengyelországban! Tizenöt évvel ezelőtt ez még elképzelhetetlen volt. Érettségünkről Oroszországhoz fűződő viszonyunk átértékelésével is tanúságot kellene tennünk. A legegyszerűbb dolgokkal lehetne kezdeni, például ideje lenne belátni, hogy a „ruszki” sztereotípiája, aki kortól és műveltségi szinttől függetlenül a történelmi revízió és a birodalom újjáépítésének vágyától liheg, ugyanolyan hazug, mint a minden lengyel ház sarkánál késsel a foguk között settenkedő ukránok képe. Az a szomorú igazság, hogy míg Oroszországban a lengyelellenesség felülről (egyébként mérsékelt sikerrel) gerjesztett jelenség, addig Lengyelországban általánosan elterjedt a russzofóbia, amely azzal a meggyőződéssel jár együtt, hogy az oroszok idegenek, civilizációjuk alsóbbrendű. Mindebben egy régi birodalom kényszerű alattvalói mentalitása fejeződik ki, de ez a birodalom valójában már csak egy helyen létezik: a mi fejünkben. SZECSKÓ ISTVÁN FORDÍTÁSA K ÉS VITÁK KALUGRAM POZSONY TÖRTÉNETÉBŐL magyar és szlovák szemmel Johns Sarth Az Úszó Opera 1990 Ft Thomas Bernhard Kiáltás 2800 Ft Borbély Szilárd Míg alszik szívünk Jézuskája 1990 Ft Czoch Gábor (szerk.) Fejezetek Pozsony történetéből magyar és szlovák szemmel 2900 Ft Pesti KALOGRAM Kft., 1094 Budapest, Tűzoltó u. 8. félemelet 2., Tel./fax: (06-1)216-6875, Tel.: (06-1) 215-7954, E-mail:kalligram@interware.hu Míg abzik szívünk Jézuskája 79