Magyar Lettre Internationale 2008. tavasz (68. szám)
KAF - Kovács András Ferenc - Tamás Zsuzsa: Hajnali csillag peremén (litera beszélgetés)
NAGY BERNADETTE FELVÉTELE KOVÁCS ANDRÁS FERENCCEL TAMÁS ZSUZSA BESZÉLGET Hajnali csillag peremén TAMÁS ZSUZSA A Hajnali csillag peremén című kötet összefoglaló kötet, harminc év gyerekverseit foglalja magába, legalábbis ez áll a kötet hátulján. Azon gondolkoztam, vajon lehete harminc éven keresztül töretlen lelkesedéssel, azonos motivációval gyerekverset írni? Bizonyára különböző indíttatások kísérték ezt a három évtizedet. KOVÁCS ANDRÁS FERENC Ez a harminc év szép kerek szám, mert az egyik legkorábbi vers 1977-ből való. A gyerekversek zöme azért inkább a nyolcvanas-kilencvenes években keletkezett, és aztán néha újólag, fel-feltörve. Vannak ebben a válogatásban olyan versek is, amelyek az úgynevezett felnőtt verseskötetekben is megtalálhatóak. Sok esetlegesség is van ebben, mert más versek is beemelhetőek lettek volna ebbe a „válogatott és új versekbe” - mert ez tulajdonképpen az —; szép számmal maradtak ki versek. Ez egy variáció. A történethez hozzátartozik, hogy a nyolcvanas évek közepétől-második felében kezdtem el sokkal tudatosabban gyerekverseket írni és közölni: a gyerekversek zöme a kolozsvári Napsugár című gyereklapban jelent meg, a nyolcvanas években más közlési lehetőség alig lévén. Ismerős kényszerhelyzet: tudjuk, Magyarországon is - ha nem gyermek születése volt a közvetlen indítóok - gyakran a szerzők egyetlen megszólalási lehetősége volt gyerekverset írni. Ez a költők számára egy reménytelennek tűnő - de reményteljes helyzet. Úgy hiszem, hogy Magyarországon ezek a megszorítások a negyvenesötvenes években, a hatvanas évek elején voltak a legjellemzőbbek, amikor mondjuk az olyan gyerekvers-életművek keletkeztek, mint Weöresé, Nemes Nagyé, Kormosé, Zelk Zoltáné és még sorolhatnám. Ez jót tett a gyermeklírának. És hasonló volt e tekintetben a hetvenes-nyolcvanas évek is: kiváló írók írtak gyerekprózát, gyereknek szóló elbeszéléseket. A mai gyerekprózában bekövetkezett változások - egyáltalán az egész gyerekirodalomban szerencsés változásoknak lehetünk tanúi -, tehát ezek a változások visszahatnak a te alkotókedvedre? Nem. Ez nagyon érdekes dolog. El kell mondani az „alkotókedvről” vagy a folyamatosságról, hogy a harminc év alatt folyamatosan írtam ilyen verseket is, amolyan verseket is, és amikor elkezdett divatba jönni, hogy gyermekirodalmat is írnak írók (a kilencvenes évek második felétől), ez nem én készületlenül engem. A Hajnali csillag peremén a kilencedik gyerekvers-kötetem, és csak a hetedikre figyeltek fel. Addig is írtam, csak nem volt nyilvánossága, kevesen ismerték: nagyon nehezen átjárhatóak terjesztési szempontból a határok. Bocsáss meg, de én is megkérdezem, hogy melyik volt a hetedik? A 2003-as Vásárhelyi vásár, úgy hiszem, ahogy én számolom. Ezt követte 2005-ben a Víg toportyán és a többi. Azokat Deák Ferenc illusztrálta. A Manótánc, amit magaddal hoztál, Zsuzsa, az a második volt. Nagyon sok vers keletkezett a nyolcvanas években, de nagyon nehezen akarták kiadni, és kilencvenben jelent meg az első. Ez a bizonyos Kótya-lapótya. A Kótya-lapótya nagyon csúnya könyv! Én nagyon örültem neki, de nagyon csúnya könyv. Borzadalom! Mert akkor a Ion Creanga kiadó megszűnés előtt állt. Különben aki illusztrálta, az ifj. Feszt Laci, kiváló illusztrátor. És nagyon szerettem. De borzasztó az a könyv, ahogy kinéz! Ebben nem Laci a hibás, nem én, hanem egy olyan könyvkiadási, könyvszerkesztési gyakorlat, amelyet jobb, ha nem részletezek most. Ha már a szerkesztési gyakorlatot említetted, úgy tudom, kellemesebbek a tapasztalataid a Magvető kiadónál. Ez a kilencedik kötet nagyon fontos számomra, nemcsak azért, mert ez az első Budapesten megjelenő kötet. Hanem azért is, mert nagyon jó összmunka alakult ki a szerkesztő, Boldizsár Ildikó, az illusztrátor, Takács Mari, illetve Bezár Györgyi műszaki vezető és köztem. Végig csak e-mailezhettünk, ugyanis én Marosvásárhelyen élek, és nagy szeretettel láttam mindig, amikor az újabb és újabb illusztrált oldalak megjelentek. Valami csodálatos volt. Annyi ráérzés, annyi empátia, annyi elegancia van a Takács Mari rajzaiban! Én azt szerettem, hogy az eddigi kötetekkel ellentétben nem illusztrálta, hanem metaforizálta a verseket, és egy-egy dolgot emelt ki és tett vizuálisan is uralkodó tényezővé ezek a továbbgondolt gyerekversek. Nagyon szép kötet ez, és hogy így néz ki, javarészt neki köszönhető. És feltűnően szépen szerkesztett kötet abban az értelemben is, hogy koherens egységet alkotnak a különböző ciklusok, noha jól látható, hogy akkora versanyag szerepel benne, hogy bizonyos esetlegessége is lehet az adott ciklusoknak - mindenesetre látszik, hogy a versek jól megférnek egymás mellett különböző szempontú csoportosításokban. Feltűnő volt, hogy nem csak téltől télig jutunk el a kötetben, évszaktól évszakig, hanem ünneptől ünnepig. Van ebben valami rendkívül megható. Ez a te ötleted volt? A szerkezet, a sorrend tőlem származik. Valamilyen történetet akartam összeállítani. Nem véletlen, hogy a versek hét ciklust alkotnak, és 177 versről van szó. Ezt el szoktam mondani, ugyanis én júliusban, hetedik hó 17-én születtem, tehát van ebben egy kis számmisztika. Kézenfekvő volt évszakokra tagolni a verseket, mert sok „évszakosának nevezhető versem is volt. Éppen a jó értelemben vett penzum miatt. Egy gyermeklap, ha megjelenik - akkor is, ha havilap -, követi az évszakokat, tavaszi, nyári, őszi, téli versek követik egymást. És a kötetet valóban igyekeztem ünneptől ünnepig felépíteni, vízkereszttől karácsonyig, illetve megint vízkeresztig, tehát van egy ilyen körbefutása a kötetnek. Középen a Bogyó Bandi-versek találhatóak, az egy külön ciklus, és mindenütt felbukkannak a kicsit fanyarabb, angol versek, illetve az állatos versek. A hatodik ciklus hosszú, abban sok „történetes”, epikus vers van, ez szándékolt, ezzel mindig próbálkoztam. Nem csak a lírai része érdekelt. Ennek nagyon jó hagyománya van különben, nem csak a magyarországi gyermeklírában - gondolok itt elsősorban Kormosra vagy Nemes Nagy Ágnesre -, de a romániai magyar gyermeklírában is. Kányádi fantasztikus versei, vagy a szerintem nagyszerű Veress Zoltánnak a versei: Tóbiás és Kelemen, Irgum-burgum Benedek, Rongy Elek a példakép - csodálatos versek voltak. Epikusak, teljesen más hagyomány. Vagy éppen mondhatnám Szilágyi Domokos epikusabb verseit. A hagyományt említetted. Ez két kérdést vet fel bennem. Az egyik: feltűnt, hogy a kötet hátulján azt is olvashatjuk, hogy milyen tulajdonságokkal nem bír a kötet, vagyis kiemeli azt, hogy nem a gyermekek problémáiból indulnak ki KOVÁCS András Ferenc Tengerész Henrik intelmei (versek) Kriterion, 1983 Tűzföld hava (versek) Kriterion, 1988 Kutya-lapótya (gyermekversek) Ion Creanga, Bukarest 1990 Költözködés (versek) Jelenkor - Kriterion, 1993 Manótánc (gyermekversek) Polis- Talentum, Kolozsvár, 1994 Lelkem kockán pörgetem (versek) Jelenkor - Kriterion, 1994 Üdvözlet a vesztesnek (versek) Héttorony, 1994 És Cristophorus énekelt (versek) Jelenkor - Kriterion, 1995 Scintilla animae (esszék) Komp-Press, Kolozsvár, 1995 Jack Cole daloskönyve (versek) Jelenkor- Polis, Kolozsvár, 1996 Adventiagyban angyalok (versek) Jelenkor, 1998 (Tompa Gáborral) Depressio Transsylvaniae (Kétbalkezes szonettek) Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 1998 Saltus Hungaricus (Összmagyar versek szórványban) Jelenkor, 1999 KAF