Magyar Lettre Internationale 2009-2010. tél (75. szám)

UNIVERZÁLKULTURALIZMUS - Jonsson, Stefan: Az első ember

11 .Magyar Lettre Internationale • 3,5.szám lBIIO tél______ kölcsönhatásban, hoz létre egy kiteljesedett társadalmat és kultúrát, amely határvonalat húz önmaga és a másik, a kultivált és a vad, a háziasított és az idegen, a szőke és a sötét között. Amint valaki azt állítja, hogy ez a jelenet koloniális - azaz hogy hódításra, legyőzésre, letelepedésre, feltérképezésre, osztályozásra, elhatárolásra és kulturális átalakításra épül - világossá válik az út az északi művészet, irodalom és eszmetörténet egy új olvasata számára. Az északi eszmetörténet ekkor úgy jelenik meg, mint az eredendő koloniális sejt mutációinak egész sora, vagy mint egyetlen pontból sugárként kiinduló különböző fejlődésvonalak sorozata. Hamsuntól kezdve az északi elbeszélés erdőkkel és mezőkkel a háttérben bontakozik ki. Viszszapillantanak benne egy távoli múltra, egy falusi településre, ott helyezi el az elbeszélő mindennek szimbolikus kezdetét. Az elbeszélés akkor gyorsan elfordul vad kezdeteitől, és megtalálja útját a modernitás különböző útjain keresztül a külvilágba és saját korunkba. És még ha az Észak elbeszélései mai és városi színtereken játszódnak is, ahogy ez manapság szokás, metaforáikat, jelképeiket és képeiket gyakran származtatják abból az eredendő sejtből. A modern civilizációt megfelelő mederbe terelni Egyéves amerikai tartózkodásom alatt az volt az egyik feladatom, hogy az északi térség 20. századi kultúrtörténetét tanítsam. Tények átadása helyett inkább arra törekedtem, hogy bemutassak egy élményvilágot, ahogy ez az északi művészetben, filmben és irodalomban kifejezésre jut. Van-e olyan, hogy északi élményvilág? Ha igen, van-e északi identitás? Milyen narratívák és tapasztalatok alakították ki? Amikor ezeket a kérdéseket egy csoport huszonéves tehetséges diák társaságában kellett végiggondolni, akik nem tudtak semmit az északi országokról, úgy éreztem, elkaptam egy pillantást az északi kultúra eredendő sejtjére. Ebből kibontható volna egy északi vonal és egy északi szöveg. A kurzusomra készülve rá kellett jönnöm, hogy rendkívül kevés az, ami az északi irodalomból le van fordítva angolra. Amit a kiadók ajánlani tudtak, az gyakorlatilag húszegynéhány különböző kötetet tett ki. Olvasmánylistánk ezért a következőkre szorítkozott:: Hamsun: Áldott anyaföld, ezt követte Kjartan Flogstadtól a Dollar Road, Moa Martinsontól a Nők és almafák, Karin Boyétól a Kallocain, Harry Martinsontól az Aniara, Jan Myrdaltól Egy hűtlen európai vallomásai, P. D. Enquisttől A zenészek felvonulása és Monika Fagerholmtól A tengerpart csodálatos asszonyai. Ehhez jött még néhány film, elbeszélés és vers, és egy kis háttérirodalom a történelemről, társadalomról és politikáról. Ebből a vegyes gyűjteményből akartam felszínre hozni egy északi jellegű szöveget és az északi identitást úgy, hogy a huszonéves diákjaim valami fogalmat alkothassanak róla. Legnagyobb meglepetésemre a különböző szövegek gyakorlatilag minden segítség nélkül egybeolvadtak egy nagyobb narratívába, egy imaginárius Északföldbe, amiből ráébredhettem, milyen egyedülálló az Észak 20. százada. Szóval Hamsun Áldott anyaföldjével kezdtük és Flagstad első regényével, amelynek norvégul és svédül az volt a címe, hogy Dalen Portland. Könnyű volt észrevenni, hogyan helyezkedik el a két könyv egy történelmi korszak két különböző oldalán. Hamsun a nagy racionalizálás kezdetén áll. Flagstad azt mutatja meg, ahogyan ez véget ér. Hamsun Isakja úgy van beállítva, mint az első emberi lény, de valójában úgy is, mint a végső, örök emberi. Hamsun közössége szintén az első közösség, egy koloniális őssejt, amelyet a szerző szeretne megőrizni mindenáron. Isak kiépíti a farmját, feltöri az ugart, megteremti a falusi harmónia világát. Aztán a modernitás összes erői betörnek ebbe a világba - a távíró, a bányafelügyelők, a bűnözés, a kereskedelem és a pénz, amelyek az igazi Norvégiában bevezették a városias ipari kapitalizmust, és felszámolták Isak organikusan gyökerező világát. Mindazok, akik olvasták Hamsun könyvét, tudják, hogy tulajdonképpen sikerül elutasítania a modernizáció folyamatát, anélkül hogy veszítene a hitelességéből. Sellema utópiája eléggé csodával határos módon megmarad mint megvalósítható életút a technikai civilizáció gyárai és városai közepette vagy inkább dacára. Persze éppen ez volt az, amiért a nácik és a konzervatívok szerették az Áldott anyaföldet. Hamsun kiküszöböli a modernitást, és a hajtóerőit más irányba tereli, amelyek visszaviszik az emberiséget valami harmóniába az univerzummal. Áttérve Flagstad Dalen Portlandján, rögtön észrevesszük, hogy ez a regény az Áldott anyaföld tudatos ellenpontozásaként íródott. Itt is olyasvalakivel találkozunk, aki a völgy felé tart, de nem azért, hogy feltörje az ugart. Egy ifjú rohan lélekszakadva farmról farmra, hogy elhívja a férfiakat a városi acélüzembe, ahol új munkaerőt toboroznak. A modernizációs folyamat, amelyet Hamsunnak sikerült elhárítania, teljes erővel tör be Flogstadnál. Amikor a fiú végigrohan a völgyön, az elbeszélő megjegyzi, hogy a gabonaföldeket hamarosan megint benövi a gaz. Mindazok a nevek, amelyeket Isak adott a birtokainak, a réteknek, patakoknak, hegyeknek és erdőknek, nemsokára feledésbe merülnek. A paraszti társadalmat ipari társadalom váltja fel, az anyaföld áldott termését pedig a bauxit. A modern társadalomhoz vezető út láthatólag már ki van jelölve, és Isak eredendő koloniális alapsejtjét - a földművest, aki felszántja a földjét, és furkósbotjával elkergeti a vadakat - a multinacionális fémipari trösztök imperializmusa váltja fel. De még Flogstad sincs felkészülve arra, hogy ezt az utat válassza. Az ő regénye is egy alternatív utat javasol a jövőre nézve. Flogstad esetében ez az alternatíva nem a falusi társadalmat igyekszik állandóként megőrizni, ehelyett az ő főhőse egy másik koloniális archetípushoz nyúl vissza: hajós lesz, hőssé válik, és az idők során Amerika egy kései felfedezője lesz belőle. Röviden, a regény főhőse elhajózik egy odüsszeuszi útra, amely olyan tudatosan fantasztikus, hogy erre nincs is más magyarázat, csak Flagstadnak az a szándéka, hogy növelje a kontrasztot egyfelől Norvégia társadalmi helyzete, a modernizáció élettelen következményei, másfelől a kalandok sokasága között, amelyekről az emberek kénytelenek lemondani az anyagi boldogulásuk érdekében. Flögstad felszínre hoz minden meg nem valósult lehetőséget, ami ott szunnyad a modern történelem szövegében. A többi könyv is beleillett minden nehézség nélkül az alternatív utak keresésének szélesebb északi elbeszélésébe a modernitás egész vállalkozása folyamán Karin Boyénak egy jövőbeli totalitárius birodalomról felvázolt képétől kezdve és Harry Martinsonnál egy távolabbi terület kolonializációján keresztül egészen a nyugati világ birodalmi reálpolitikájának Jan Myrdal-féle bírálatáig. Ebben a hatalmas szövegben a területfoglalás visszatérően úgy szerepel, mint a megfontolandó modernizációs sémák egyike. De az északi szöveg szimbólumok egy ismétlődő sorozatát is használja, hogy megjelenítse vele az eddig elnyomott dolgok visszatérését. A haladás által kisöpört vad és természeti jelenségek mind visszajönnek a modern társadalomba szörnyek és rossz ómenek formájában. Azzal kezdődik, hogy Isak Ingerje megfojtja elsőszülött gyermekét Sellemán kívül a patakban, mivel a gyermeknek szőr van a szája körül, ami pedig szerinte azt jelenti, hogy balsorsra ítéltetett. Ez a motívum végighúzódik Monika Fagerholm A tengerpart csodálatos aszszonyaiig, ahol az egyik törvényen kívüli fiatal leli úgy a halálát, hogy vízbe fullad. Az északi szövegben van egy szöveg mögötti textus, egy szubtextus, amely az utópiákat és a modernitás áldozatait egy olyan szférához kapcsolja, amely a nőkhöz és a sötét vizekhez van közel. Találkozunk vele Moa Martinson „Anya megfürdik” című híres leíró jelenetében, a Nők és almafák első részében, ahol a fürdőházban külön összegyűlő nőkben valami fenyegetőt látnak az ott lakó férfi gazdálkodók által kialakított rendre nézve. Ugyanebben a szférában találjuk magunkat Jan Myrdalnál, ahol az egész konfliktus a barátnő öngyilkossága körül kristályosodik ki. És P. C. Enquistnél, ahol a munkásmozgalom árulója a jégen vágott lékbe öli magát; és Harry Martinsonnál, ahol az olyan nőalakok, mint Isagel, és a szuperkomputer Mima az egyedüliek, akik tudják, hogyan kell a modern civilizációt a megfelelő mederbe terelni; és Flogstadnál, ahol a főhős fivére megfullad a kikötőben, és persze Boye Kallocainjiban is. A kurzus keretében megnéztük Ingmar Bergman Personáj is, és az is két nőről szól a vízparton, akik a modern civilizáció traumájával viaskodnak. Ki tudja megmondani, miért van ez a szubtextus sötét vizekkel, nőalakokkal, öngyilkossággal, gyermekgyilkossággal és folyóba fulladással az északi szövegekben ábrázolt társadalomkép mögött? Egy tény egyértelműnek látszik. Az északi országokban az elbeszélések szövege lehetővé tette a modernitás projektje számára az önmagára reflektálást az egész 20. század folyamán. A modernitást feltételes módban reprodukálták: ilyen formát is ölthet, jobban is lehetne csinálni, rosszabb is lehetne, másként is lehetne csinálni. így szemlélve a 20. századi északi szöveg úgy funkcionált, mint az északi modell lelkiismerete és kijavítása. Egyes esetekben szó szerint beavatkozott a történelembe, és megváltoztatta a jóléti modell irányát, Ivar Lo-Johansson volt erre egy példa Svédországban.