Magyar Lettre Internationale 2010-2011. tél (79. szám)
RAJK-ŠIMEČKA - Rajk László - Šimečka, Martin M.: Apám kommunista volt (Lettre-Eurozine-beszélgetés)
RAJK SIMECKA RAJK LÁSZLÓ (FOTÓGYÁR), MARTIN M. SIMECKA RAJK LÁSZLÓ, MARTIN M. SIMECKA Apám kommunista volt LETTRE ■ Van valami érdekes közös vonás Martin M. Simecka és Rajk László élettörténetében, ez adta a mai beszélgetésünk címét: „Apám kommunista volt". Martin Simecka mit tud arról, hogyan, milyen körülmények között lett az apja kommunistái. MARTIN SZMECKA ■ Erről elég sokat tudok, mert sokat beszélgettünk róla. Miután apámat kizárták a pártból, ellenzéki lett, volt ideje a múltján gondolkozni. Nagyon korán belépett a pártba, 1948-ban, tizennyolc évesen. Személyes motivációja nagyon jellemző volt a fiatal nemzedékre az 50-es évek elejének Csehszlovákiájában. Az Első Csehszlovák Köztársaság nagyon balos volt: volt egy erős szociáldemokrata párt, egy kommunista párt, és voltak erős baloldali értelmiségi mozgalmak. A szellemi elitből - az írók és a művészek közül - sokan vagy kommunisták, vagy nagyon balosok voltak, nem volt szokatlan, hogy valaki értelmiségi létére balos vagy éppen kommunista legyen. Ebben a tekintetben Csehszlovákia más volt, mint Magyarország vagy Lengyelország. Az 1948-es választásokon a kommunista párt 60%-ot kapott Csehországban és nagyjából 30%-ot Szlovákiában, ami szintén elég sok. Két komoly oka volt annak, ha valaki kommunista volt. Az egyik az a nagyon elterjedt érzés, hogy a Vörös Hadsereg szabadította fel Csehszlovákiát a második világháború végén, hogy az oroszok hozták el a szabadságot. A másik ok az volt, hogy Edvard Benes, az ország köztársasági elnöke 1938 végétől, majd a londoni emigrációban maga is azt képviselte, hogy a Szovjetunió a mi igazi barátunk, miután Anglia és a többiek elárultak minket az 1938-as müncheni egyezménnyel. Apám édesanyjával egy amerikai bomba végzett, az apja meghalt még a háború előtt, úgyhogy árván maradt. Az állam gondoskodott róla, ösztöndíjat kapott, hogy elvégezhesse az egyetemet. „Nézd - mondta nekem -, azt hittem, hogy a kommunisták jó emberek, mert segítettek rajtam.” Ez volt a személyes oka, talán a legfőbb oka annak, hogy belépett a pártba a csehszlovák értelmiségiek akkoriban általános felfogása mellett. Szocdem családból jött, nem kommunista, de szociáldemokrata családból. Innen egyenes lépés vezetett a pártba való belépéshez 1948-ban. Úgyhogy nagyon is tudom, hogy mikor és hogyan lépett be a pártba. Arról viszont nem sokat tudok, hogy mi történt az ötvenes években, amikor már tagja volt a pártnak. Nem volt magasan a párthierarchiában, de nem is volt csak egy átlagos párttag, az egyetemen volt. Itt van egy köztes időszak, amiről nem tudok, mert erről nem nagyon kérdezgettem. Most már bánom. LETTRE ■ Rajk László apja korábban lett kommunista, részt vett a spanyol polgárháborúban a 30-es évek második felében. Mitől lett valaki kommunista abban az időben? RAJK LÁSZLÓ ■ Apám most lenne száz éves, ezen a héten. Azt lehetne mondani nemzedéki alapon, hogy az én apám volt az, aki gondoskodott Martin apjáról. Apám nagyon aktív volt a népi kollégiumok szervezésében, sokat foglalkozott a fiatalok tanításával, ez közös volt a különböző kommunista pártokban. De persze az ő története jóval korábban kezdődött, és majdnem a fordítottja a csehszlovákiai történetnek. Magyarországon a szociáldemokrácia csak félig-meddig volt megengedett. Hivatalos párt volt, de nem támogatták, mint Csehszlovákiában. Ha valaki bármilyen baloldali eszme hívéül szegődött, különösen, ha kommunista lett, fel lehetett készülve arra, hogy lecsukják, bebörtönzik, meg is kínozhatják. Magyarországon ez akkor nem volt karrierista választás. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Csehszlovákia megalakulása lendületet adott az ország népeinek, Magyarország számára a trianoni szerződés abszolút sokk volt. Magyarország elvesztette területének kétharmad részét, és lakosságának kétharmad része maradt a volt Jugoszláviában, Romániában, Szlovákiában és Ausztriában, kisebb mértékben Szlovéniában és Horvátországban. Apám az első világháború előtt született, tehát a versailles-i szerződés előtti Erdélyben. Ez nagyon másfajta indulás volt. Ma úgy látszik, hogy akik a Trianon előtti Erdélyből jöttek Magyarországra, azok hajlottak valamiféle nacionalizmusra, egy nemzeti alapú társadalomfelfogásra, míg akik Trianon után jöttek, a 20-as években, azok inkább egy baloldali ideológiára hajlottak, megintcsak társadalmi tudatosságból. Nagyon kevés kutatás készült erről, de ez a jelenség igaznak tűnik az én családom esetében. Apám idősebbik bátyja fasiszta lett, sőt, a nyilas pártba is belépett. Éppen akkor, amikor apám a spanyol polgárháborúban harcolt, a nemzetközi brigádok soraiban. Úgyhogy ez egy jellegzetes kelet-európai család volt. Apám egyetemista korától kezdve kapcsolatban állt a kommunistákkal, tényleges tagja volt a kommunista pártnak. LETTRE ■ Hol tanult? RAJK LÁSZLÓ ■ Hát igen, ez megint egy tipikus erdélyi családtörténet. Tizenegyen voltak testvérek (nyolc fiú és három lány). Az erdélyi családokban az volt a szokás, hogy a legidősebb fiú átjön Magyarországra, sosem házasodik meg, agglegény marad, és segít a fiatalabb fiútestvéreinek átjönni. A legidősebb fivér meghalt, a következő lépett a helyére, úgyhogy a nyilas testvér volt az, aki fizette apám taníttatását, így került apám egyetemre, aztán Párizsba, aztán megint vissza. Igazi kozmopolita kommunista lett belőle, hivatásos forradalmár. Nemzetközileg jól ismert volt, különösen a háború és a felszabadulás után. Apám azonnal felkerült a nomenklatúra élére. Igazi kommunista hős volt, annak a nagyon kevés magyarnak az egyike, aki részt vett a német megszállással és a hitlerizmussal szembeni ellenállásban. Közvetlenül a háború után volt egy választóvonal a kommunista párton belül. Az egyik oldalon álltak a moszkoviták, azok, akik Moszkvából tértek haza, a másikon pedig az a néhány ember, aki itthon tevékenykedett, és igen sokat kockáztatott. Nevezzük ezt a kommunista párt nemzeti szárnyának. LETTRE ? És nyugati hátterük is volt, nem? RAJK LÁSZLÓ ■ Igaz, nyugati háttere volt néhányuknak fiatal korából. A két típus mélységesen különbözött egymástól, még a személyiségük és a beállítottságuk is teljesen másmilyen volt. Művészként merem állítani, hogy az apám igazán nagyon szép ember volt: magas, mély hangú, nagyon szépen beszélt magyarul, ízes, erdélyi magyar nyelven. Ő volt a kommunista párt igazi favoritja. És Lettre-Eurozine-beszélgetés RAJK László Radikális eklektika Jelenkor, 2000 Réteges építészet Tere Kiadó, 2005 (Demszky Gáborral és Sasvári Edittel) Földalatti vonalak Jelenkor, 2000 »Progresszív eklektika" Magyar Lettre Internationale, 45 SIMECKA, Martin M. Dzsin Kalligram, 1993 »A reálszocializmus tanulságai" Magyar Lettre Internationale, 48 .A szlovákok és az EU-csatlakozás" Magyar Lettre Internationale, 49 „Az új cinizmusról" Magyar Lettre Internationale, 55 „Még mindig nem vagyunk szabadok Az apám nemzedéke" Magyar Lettre Internationale, 74