Magyar Lettre Internationale 2010-2011. tél (79. szám)

RAJK-ŠIMEČKA - Rajk László - Šimečka, Martin M.: Apám kommunista volt (Lettre-Eurozine-beszélgetés)

RAJK­ SIMECKA­ ­ RAJK LÁSZLÓ (FOTÓGYÁR), MARTIN M. SIMECKA RAJK LÁSZLÓ, MARTIN M. SIMECKA Apám kommunista volt LETTRE ■ Van valami érdekes közös vonás Martin M. Simecka és Rajk László élettörténeté­ben, ez adta a mai beszélgetésünk címét: „Apám kommunista volt". Martin Simecka mit tud arról, hogyan, milyen körülmények között lett az apja kommunistái. MARTIN SZMECKA ■ Erről elég sokat tudok, mert sokat beszélgettünk róla. Miután apámat ki­zárták a pártból, ellenzéki lett, volt ideje a múlt­ján gondolkozni. Nagyon korán belépett a pártba, 1948-ban, tizennyolc évesen. Személyes motiváci­ója nagyon jellemző volt a fiatal nemzedékre az 50-es évek elejének Csehszlovákiájában. Az Első Csehszlovák Köztársaság nagyon balos volt: volt egy erős szociáldemokrata párt, egy kommunista párt, és voltak erős baloldali értelmiségi mozgal­mak. A szellemi elitből - az írók és a művészek közül - sokan vagy kommunisták, vagy nagyon balosok voltak, nem volt szokatlan, hogy valaki értelmiségi létére balos vagy éppen kommunista legyen. Ebben a tekintetben Csehszlovákia más volt, mint Magyarország vagy Lengyelország. Az 1948-es választásokon a kommunista párt 60%-ot kapott Csehországban és nagyjából 30%-ot Szlová­kiában, ami szintén elég sok. Két komoly oka volt annak, ha valaki kommu­nista volt. Az egyik az a nagyon elterjedt érzés, hogy a Vörös Hadsereg szabadította fel Csehszlo­vákiát a második világháború végén, hogy az oro­szok hozták el a szabadságot. A másik ok az volt, hogy Edvard Benes, az ország köztársasági elnöke 1938 végétől, majd a londoni emigrációban maga is azt képviselte, hogy a Szovjetunió a mi igazi ba­rátunk, miután Anglia és a többiek elárultak min­ket az 1938-as müncheni egyezménnyel. Apám édesanyjával egy amerikai bomba vég­zett, az apja meghalt még a háború előtt, úgyhogy árván maradt. Az állam gondoskodott róla, ösz­töndíjat kapott, hogy elvégezhesse az egyetemet. „Nézd - mondta nekem -, azt hittem, hogy a kom­munisták jó emberek, mert segítettek rajtam.” Ez volt a személyes oka, talán a legfőbb oka annak, hogy belépett a pártba a csehszlovák értelmiségi­ek akkoriban általános felfogása mellett. Szocdem családból jött, nem kommunista, de szociálde­mokrata családból. Innen egyenes lépés vezetett a pártba való belépéshez 1948-ban. Úgyhogy nagyon is tudom, hogy mikor és ho­gyan lépett be a pártba. Arról viszont nem sokat tudok, hogy mi történt az ötvenes években, ami­kor már tagja volt a pártnak. Nem volt magasan a párthierarchiában, de nem is volt csak egy átlagos párttag, az egyetemen volt. Itt van egy köztes idő­szak, amiről nem tudok, mert erről nem nagyon kérdezgettem. Most már bánom. LETTRE ■ Rajk László apja korábban lett kommunista, részt vett a spanyol polgárháború­ban a 30-es évek második felében. Mitől lett vala­ki kommunista abban az időben? RAJK LÁSZLÓ ■ Apám most lenne száz éves, ezen a héten. Azt lehetne mondani nemzedéki alapon, hogy az én apám volt az, aki gondosko­dott Martin apjáról. Apám nagyon aktív volt a népi kollégiumok szervezésében, sokat foglalkozott a fiatalok tanításával, ez közös volt a különböző kommunista pártokban. De persze az ő története jóval korábban kezdődött, és majdnem a fordított­ja a csehszlovákiai történetnek. Magyarországon a szociáldemokrácia csak félig-meddig volt meg­engedett. Hivatalos párt volt, de nem támogat­ták, mint Csehszlovákiában. Ha valaki bármilyen baloldali eszme hívéül szegődött, különösen, ha kommunista lett, fel lehetett készülve arra, hogy lecsukják, bebörtönzik, meg is kínozhatják. Ma­gyarországon ez akkor nem volt karrierista válasz­tás. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Csehszlovákia megalakulása lendületet adott az ország népeinek, Magyarország számára a trianoni szerződés abszo­lút sokk volt. Magyarország elvesztette területé­nek kétharmad részét, és lakosságának kétharmad része maradt a volt Jugoszláviában, Romániában, Szlovákiában és Ausztriában, kisebb mértékben Szlovéniában és Horvátországban. Apám az első világháború előtt született, tehát a versailles-i szer­ződés előtti Erdélyben. Ez nagyon másfajta indulás volt. Ma úgy látszik, hogy akik a Trianon előtti Er­délyből jöttek Magyarországra, azok hajlottak va­lamiféle nacionalizmusra, egy nemzeti alapú tár­sadalomfelfogásra, míg akik Trianon után jöttek, a 20-as években, azok inkább egy baloldali ideo­lógiára hajlottak, megintcsak társadalmi tudatos­ságból. Nagyon kevés kutatás készült erről, de ez a jelenség igaznak tűnik az én családom esetében. Apám idősebbik bátyja fasiszta lett, sőt, a nyilas pártba is belépett. Éppen akkor, amikor apám a spanyol polgárháborúban harcolt, a nemzetközi brigádok soraiban. Úgyhogy ez egy jellegzetes ke­let-európai család volt. Apám egyetemista korától kezdve kapcsolatban állt a kommunistákkal, tény­leges tagja volt a kommunista pártnak. LETTRE ■ Hol tanult? RAJK LÁSZLÓ ■ Hát igen, ez megint egy tipikus erdélyi családtörténet. Tizenegyen voltak testvé­rek (nyolc fiú és három lány). Az erdélyi családok­ban az volt a szokás, hogy a legidősebb fiú átjön Magyarországra, sosem házasodik meg, agglegény marad, és segít a fiatalabb fiútestvéreinek átjönni. A legidősebb fivér meghalt, a következő lépett a helyére, úgyhogy a nyilas testvér volt az, aki fizet­te apám taníttatását, így került apám egyetemre, aztán Párizsba, aztán megint vissza. Igazi kozmo­polita kommunista lett belőle, hivatásos forradal­már. Nemzetközileg jól ismert volt, különösen a háború és a felszabadulás után. Apám azonnal felkerült a nomenklatúra élére. Igazi kommunis­ta hős volt, annak a nagyon kevés magyarnak az egyike, aki részt vett a német megszállással és a hitlerizmussal szembeni ellenállásban. Közvetle­nül a háború után volt egy választóvonal a kom­munista párton belül. Az egyik oldalon álltak a moszkoviták, azok, akik Moszkvából tértek haza, a másikon pedig az a néhány ember, aki itthon te­vékenykedett, és igen sokat kockáztatott. Nevez­zük ezt a kommunista párt nemzeti szárnyának. LETTRE ? És nyugati hátterük is volt, nem? RAJK LÁSZLÓ ■ Igaz, nyugati háttere volt néhá­­nyuknak fiatal korából. A két típus mélységesen különbözött egymástól, még a személyiségük és a beállítottságuk is teljesen másmilyen volt. Művész­ként merem állítani, hogy az apám igazán nagyon szép ember volt: magas, mély hangú, nagyon szé­pen beszélt magyarul, ízes, erdélyi magyar nyel­ven. Ő volt a kommunista párt igazi favoritja. És Lettre-Eurozine-beszélgetés RAJK László Radikális eklektika Jelenkor, 2000 Réteges építészet Tere Kiadó, 2005 (Demszky Gáborral és Sasvári Edittel) Földalatti vonalak Jelenkor, 2000 »Progresszív eklektika" Magyar Lettre Internationale, 45 SIMECKA, Martin M. Dzsin Kalligram, 1993 »A reálszocializmus tanulságai" Magyar Lettre Internationale, 48 .A szlovákok és az EU-csatlakozás" Magyar Lettre Internationale, 49 „Az új cinizmusról" Magyar Lettre Internationale, 55 „Még mindig nem vagyunk szabadok Az apám nemzedéke" Magyar Lettre Internationale, 74

Next