Magyar Lettre Internationale 2012. ősz (86. szám)
TIMOTHY GARTON ASH - Timothy Garton Ashsel Wojciech Przybylski beszélgetett: Európai kilátások
TIMOTHY CARTON ASH WOJCIECH PRZYBYLSKI ■ Európa eltűnt a kép zelet horizontjáról. Nem tudom, egyetért-e velem ebben. Milyennek látja az Európa-projekt kilátásait? TIMOTHY GARTON ASH ■ Churchill azt mond ta, hogy a demokrácia a kormányzás legrosszabb formája, leszámítva az összes többit, amivel eddig próbálkoztak. Ugyanez mondható el Európáról is. Ez a legrosszabb Európa, leszámítva az összes többit, amivel eddig próbálkoztak. Ez nem egy csődbe ment vállalkozás. Éppen ellenkezőleg, Európa óriási, példátlan sikertörténet, és az Európa-projekt most éppen ezt sínyli meg. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy majdnem mindenki, még Lengyelországban és Észtországban is normálisnak veszi az olyan elért eredményeket, mint a prosperálás, a szabadság, a különböző szabadságjogok, az állampolgári jogok és az együttélés könnyebbé válása általában. Pedig ez egyáltalán nem evidens. Jusson eszünkbe, hogy az egész Európa-projekt az emlékezetre épült, nemcsak a kollektív emlékezetre, hanem az egyéni emlékezetre is. Arra az emlékezetre, amely a saját tapasztalatából tudhatja, hogy nem ez volt a normális Európában. Ez sosem volt így a történelemben a legutóbbi időkig, és megváltozhat a jövőre nézve. Más dolog, hogy az államok, a nemzetállamok fennállnak, és továbbra is fenn fognak állni. Nem lesznek Európai Egyesült Államok vagy egyetlen európai nemzet. Ebben nem hiszek. Nem erről van szó. Erről nem reális vitatkozni. De az reális kérdés, hogy lehet-e egy föderációnk vagy konföderációnk. Lehet-e Luxemburg egyenrangú Németországgal? Nem lesznek Európai Egyesült Államok, de még mindig létezik álomként az európai demokrácia álma, ami Önnek láthatólag szintén szívügye. Ez azt jelenti, hogy az országok mintegy egyenrangú félként kezelik egymást Európán belül. Igen, az az elgondolás, amely szerint Luxemburg egyenrangú Németországgal. Szoktak ezen gúnyolódni, de már volt rá példa, voltak olyan pillanatok, amikor így történt, amikor ez lehetséges volt. És ez példátlan vívmány, mert nyilvánvaló, hogy nem így van a gyakorlatban, hogy Luxemburg nem olyan erős, mint Németország. De találtunk egy nagyon erős szabályt, amely egyebek között válasz a német problémára is, a luxemburgi Jean Claude Juncker például most éppen az Euro-csoport elnöke, nem igaz? A kis országok is játszhatnak döntő szerepet bizonyos pontokon. Én ezt tényleg példa nélkül álló megoldásnak találom a nemzetközi renddel kapcsolatos európai örök problémára. Ami az identitást illeti, volt erről egy vicc a 60-as években, hogy ha valaki azt mondja magáról „Én európai vagyok”, akkor biztosan német. Egy francia azt mondaná, „Francia vagyok”, egy lengyel azt, hogy „Lengyel vagyok és európai”. Ez mindig a második, de nem szükségképpen gyengébb vagy jelentéktelen identitás marad. És mit gondol az éppen most hozott politikai döntésekről, amelyeket ezek a német vagy európai érdekek diktálnak? A keynesi gazdaságtannal jellemezhető alapállás kerekedett felül az Egyesült Államokban, és ennek a módszernek az újraalkalmazása ma eredményesnek ígérkezik. Ugyanakkor minden egyes ország a saját gazdasági kultúráját követi, és nem mindenütt tudnak élni ezzel a módszerrel. ■ A gazdasági vita nem igazhitűség kérdése, tehát nem Keynesről vagy Hayekről szól. Ami remekül működik Amerikában, nem biztos, hogy működik Németországban is, aminek teljesen más a történelme. Berlinben az elszaladt inflációról még mindig az jut az emberek eszébe, hogy véres háborúk következtek rá kétszer is az elmúlt század folyamán. Tehát a gazdaságnak is vannak eltérő kultúrái. Nincs egyetlen mindenható megoldás. Az téves elgondolás, és miközben mi erről beszélgetünk, ez nagyon is vonatkozik a német politikára, mert Németország ebbe a hibába esik, ha azt gondolja, hogy egyedül ők tudják az egyetlen tökéletes megoldást, ez pedig a pénzügyi fegyelem, a strukturális reformok, azután az exportálás. Még sokat kell várnunk a pozitív eredményekre, és mi lesz közben, ha Spanyolországban a fiatalok 50%-a munkanélküli, és egészében a társadalom egynegyedének nincs munkája? Másrészt, ha minden ország olyan volna, mint Németország, Németország sem követhetné a jelenlegi stratégiát, mert akkor ugyan hova exportálna? És ugyanez vonatkozik Kínára is. Ezen a hozzáálláson változtatni kell. ■ Két komoly kérdéskör áll az előtérben ebben az összefüggésben. Az egyik az, hogyan lehet meggyőzni a német nyugdíjasokat arról, hogy kisegítsék a spanyol kormányt, és ezzel közvetve a spanyol állás nélkülieket. Ez a segélynyújtás végül is negatívan érintené a német életnívót és életminőséget. A második téma a politikai stratégiával kapcsolatos, de kezdjük az elsővel. Nincs jó válaszom az első kérdésre. Nem értek egyet azokkal az értelmiségi kollegáimmal, akik szerint az összeurópai nyilvánosságot felülről lefelé kell kialakítani, és itt vagyunk mi, a bölcs és igazságos szellemi elit az igazság birtokában, akiknek az érvei majd meggyőznek egy szegény munkást Németországban vagy egy munkanélküli fiatalt Spanyolországban. Először is ilyen nyilvánosság nem létezik. Vannak olyan vállalkozások, mint a Eurozine, a Presseurope; én magam is kezdeményeztem mostanában valami hasonlót „Free Speach Debate” címmel Oxfordban, de ez mind nagyon belterjes marad. Tény, hogy a média, a politika, a sajtó, a közvélemény továbbra is nemzeti keretek közt működik. Mondok egy példát. A mostani beszélgetésünket megelőzően a vonaton elolvastam minden lengyel napilapot. Még ha kitérnek is európai kontextusban zajló vitákra, mint amilyen például az európai költségvetés kérdése, ez mégis egészen másképp szól Lengyelországban, mint bármelyik másik európai országban, nem igaz? Ezen még hosszú ideig nem fogunk tudni változtatni. Ezért valami mást kell csinálnunk. Arra van szükség, hogy én mint brit európai olyan érveket találtak Nagy-Britanniában, amelyek meggyőzőek tudnak lenni a britek számára. Ezek nem feltétlenül ugyanazok az érvek, mint amiket egy kölni diák találhat, amikor a munkás édesapját próbálja meggyőzni, vagy amilyeneket Ön találhat Lengyelországban, lengyelül. Ugyanez vonatkozik a nemzeti parlamentekben folyó vitákra. Nem szenvedünk hiányt képviselőkben az Európa-parlamentben. Ellenkezőleg, éppen az a baj, hogy túl sok Európa-párti kelet-európai képviselő tartózkodik jelenleg Brüsszelben. Ez a nemzeti szintű politizálásra nézve problémát jelent ma még Németországban is, ahol már 30 évvel ezelőtt is nagyobb és erősebb volt az európai ügyekben való elkötelezettség a mainál. ■ Térjünk vissza az individuális érvelési stratégiákra. Hogyan lehet leírni és megmagyarázni, TIMOTHY CARTON ASH-SEL WOJCIECH PRZYBYLSKI BESZÉLGETETT Európai kilátások GARTON ASH, Timothy A balsors édes hasznai Európa - Századvég, 1991 «Havel és Klaus” Magyar Lettre Internationale, 18 „Belgrád és vidéke" Magyar Lettre Internationale, 27 „Közép-Európa? Az meg hol van?" Magyar Lettre Internationale, 35 .Az iszlám Európában" Magyar Lettre Internationale, 67 .Bársonyos forradalmak” Magyar Lettre Internationale, 79 .Új történetet írni Európának" Magyar Lettre Internationale, 81