A Magyar Méh, 1880 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1880-01-01 / 1. szám

állottak, mégis meggyőződni akartam de levelészeknek még nyomára sem akadtam. Különben ez a második eset teljes életemben, mikor a mézharmatot a levelészek jelenléte nélkül észleltem. Első észleletem Temes Gyarmatán történt saját gyümölcsösömben, hol az őszi baraczk levelein s a gyümölcsö­sömtől nem messze, álló nyárfákon u. m. Poppulus Canadesis és Poppulus balsameá­n nagymenynyiségű, de csak két napig tartó mézharmat volt, melyet aztán egy nemsokára bekövetkezett eső szerencsésen le is mosott. A második pedig mint azt már fentebb is említettem Buziáson. Július hó 20-án Gyarmatára haza utazva méhcsaládjaimat a Buziáson látottakhoz hasonlítva mézszegény állapotban találtam. Még azon tudósítások sem, voltak képesek rávenni a vándorlásra, melyeket Torontál megyéből Szensz barátomtól kaptam, mivel május hó utoljától ott sem volt esőzés. Mit tehettem tehát­ mást, mint türelmesen várakoznom mindaddig, mig a teremtő jobb időt nem küld, miben azonban nem is csalatkoztam Az égető melegség daczára is a tisztesín virágzás igen kitűnően sikerült, s augusztus hó utoljáig eltartott, úgy hogy családjaim nem csak a téli táplálékot, hanem még valami fölösleget is gyűjtöttek be. Ez alkalommal meg kell jegyeznem, hogy mérges mézet is nyertem. Igaz hogy senki sem halt meg élvezetétől, ez igen természetesnek is tetszhet mindenki előtt, mivel a méz különféle helyekről gyűjtetett egybe. Meg vagyok győződve arról, hogy a Rliododendron ponticum­ból g­yűrött méz nem veszélyes, mivel a méreganyag ezen növény kelyhében nincsen eléggé öszpontosulva, mind­a mellett még sem kételkedtem sohasem azon, hogy rosszullétet, kábulást ne okozhatna. Ismét saját tapasztalásom erősített meg ezen nézetben, midőn az 1872-ik esztendőben esős tavaszi időjáráskor a „Feketehunyor (Helleborus Nigra) nálunk igen dúsan virágzott és mézelt. Ekkor az ezen növényből gyűjtött méz élvezetétől rosszul lettem. Épen ez történt velem a jelen évben is. A fekete hunyor, mely már nehány év múlva vidékünkről teljesen el­tűnt, ismét erősen mutatkozott és bőven virágzott s a méhek nagy számmal látogatták. Kikutatandó azon családokat, melyeknek munkásai csak is a nevezett növényt látogatták, behintettem őket liszttel, s igy czélomat is ér­tem. A nevezett családok mézét kipergettem ettem is belőle, mely után ke­vés várta­tva bágyadtságot észleltem magamon. A cselédség között is osz­tottam ki belőle kisebb nagyobb adagban, s ezek közöl kettővel épen az történt mint velem, mig a harmadiknak semmi baja sem lett. Szíves készséggel szolgálok belőle a szakértőknek a tudományos vizsgá­lódások megejtése czéljából. Ez alkalommal nem mulaszthatom el tapasztalatomat az olaszi méhet illetőleg a nyilvánosság elé hozni. Minden részrehajlás nélkül constatálhatom hogy az olaszi méh a mi bánáti fajtánkkal a versenyt ki nem képes állani. Az olaszi méh nem is látogatja a mi virányunk kiválóbb egyedjeit; p. o. a tisztesfüvet figyelemre sem méltatja. Más tekintetben pedig az olaszi méh­

Next