Magyar Méh, 1925 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1925. május / 5. szám
Máday Izidor 1839-ben született Pesten. A magyaróvári gazdasági intézet elvégzése után a Károlyi-uradalomban lett gyakornok, majd kezelőtiszt s végül számtartó. Azonban inkább a közpálya vonzotta s így nevezték ki 1869-ben a földmívelésügyi minisztériumban fogalmazóvá, majd titkárrá, végre osztálytanácsossá és ügyosztályvezetővé. 1883-ban a Magyar Tudományos Akadémia kültagjává választotta, 1895-ben miniszteri tanácsos lett és 1899-ben „marosi" előnévvel Őfelsége magyar nemességre emelte a magyar mezőgazdaság érdekében kifejtett tevékenységének elismerése és jutalmazásaként. A mezőgazdasági múzeum eszméje is tőle indult ki. Szakirodalmi téren is termékeny. Sok gazdasági lapban dolgozott, a „Magyar Méh“ben is jelentek meg cikkei. Több önálló munkája is megjelent. A „Madarak és fák napjának" megünneplése tárgyában hozott törvényalkotásban nagy szerepe volt. Az Országos Állatvédő Egyesületnek elnöke, majd díszelnöke lett. Tulajdonosa,volt a III. osztályú vaskoronarendnek, a svéd Wasa-rendnek s a francia „pour le mérite agricole"-nak stb. A megboldogult földi maradványai most már a veszprém megyei alsószalmavári családi sírboltban pihennek a hosszú s nemesen tevékeny élet után. Elhunytát özvegye, Andor és István nevű gyermekei, unokái, kiterjedt rokonság s valamennyi gazdasági egyesület — egyesületünk is! — gyászolják ! Kádár Lajos. Dr. Ferd. Gersting, a német méhesgazdaságnak egyik korszakos képviselője f. évi március 5-én meghalt. Külön iskolát alapított, melynek nálunk is voltak rajongói. Életének és működésének ismertetésére visszatérünk. Halálozás. Egyesületünket az elmúlt hónapban Tatár János ny. csendőriszthelyettes, Tamás, elhalálozásával ismét súlyos veszteség érte. A méhésztársi hálás kegyelet és hű megemlékezés lebegjen kihűlt porai felett ! Az ú. n. paktumszegés ügyében a következő sorok közlésére kértem fel a „Méh" szerkesztőségét : Anélkül, hogy bárkinek a jóhiszeműségét kétségbevonnám, a becses lapjában ismételten felhozott ú. n. paktumszegés dolgában szabad legyen a következő tényeket megállapítanom. A f. évi január 21-i értekezletet kezdeményezésemre az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke hívta egybe Budapestre. Ezen az értekezleten — sajnos — korántsem történt teljes megegyezés, mert például az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke határozottan kijelentette abbeli meggyőződését, hogy egy országos szövetség alakuló ülése csak a központban, Budapesten ülhet egybe. Ellenben megegyeztünk abban, hogy a győri méhészegyesület elnöke összefoglalja a vidéki nagyobb egyesületek kívánságait s azokat idejében eljuttatja az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnökségéhez, magától értetődőleg még oly időben, hogy azokat a legközelebbi (februári) választmányi ülés tárgyalhassa, hogy aztán a március 22-ére összehívandó szövetségi rendkívüli alakuló közgyűlés már a végleges formába öntött alapszabályokat magáévá tehesse. Az aznap délutáni választmányi ülésen, amelyen úgy a győri, mint a szegedi méhészegyesület elnökei, mint választmányi tagok résztvettek, hivatalosan is szóbakerült a dolog s a győri méhészegyesület elnökének megbízatását a választmány tudomásul vette. Szóbakerült az alakuló ülés megtartásának helye is, melyre nézve azonban az Országos Magyar Méhészeti Egyesület ismert állásfoglalása folytán megegyezés, a választmányi ülésen sem történés hogy az idevágó nézeteltérés miatt meg ne fenekeljék az egyébként jó irányt vett ügy, e sorok írójának javaslatára a kérdésnek ez a része — az alakuló ülés helye — nyitvahagyatott; még a német „kommt Zeit, kommt Bat" kifejezéssel éltem, amibe aztán az egész választmány helyeslőleg bele is nyugodott. Kérdem ezek után, hogyan lehet ilyen könnyelműen paktumszegésről beszélni, mikor a vád minden tárgyi alapot nélkülöz? Ismétlem, hogy a jóhiszeműséget nem vonom kétségbe, a magam részéről jóhiszemű tévedésnek minősítem az egész vádat, de ezzel aztán össze is omlik mindaz, amit erre építettek. Ami a március 22-én tartott rendkívüli szövetségi gyűlés s az ott hozott határozatok illetéktelen voltát illeti, arra nézve lapunk jelen számában (134. old.) az enyiménél illetékesebb toll adja meg a választ Mi nem beszélünk le senkit, hogy Győrbe elmenjen s még kevésbbé nevezzük a szövetség ügye „áruló"-jának, aki oda elmegy, sőt akik úgy vélik, hogy egy, bár igen szorgalmas és jóratörekvő vidéki egyesület körül tömörülve jobban megtalálják boldogulásukat, mintha az ország legnagyobb, legré ___ff i marosi Máday Izidor f