A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője, 1882 (1. évfolyam, 1-35. szám)

1882-01-26 / 4. szám

nöket fogadják el: a pozsonyi, komáromi, buda­pesti, újvidéki, pancsovai, vásáros­naményi, tokaji, szolnoki, szegedi, békés-gyulai, temesvári, aradi, sziszeki, újvidéki, eszéki és mohácsi folyammérnöki hivatalok és a nógrád megyei államépítészeti hiva­tal. Azonkívül rokonszenvvel üdvözölte táviratilag a mozgalmat a M­a­g­y­a­r M­é­r­n­ök és É­p­ítész- Egylet is. Eszerint az értekezlet határozatai az ország összes folyammérnökei nevében és beleegye­zésével hozattak, a mozgalom pedig azért indult ki Szegedből­, mert a Roh­onczy úr által érintett munkálatok a szegedi folyammérnökség vezetése alatt foganatosíttattak. Mielőtt az értekezlet a fel­hívásban foglalt indítványok tárgyalásába bocsát­kozott volna, felolvastatott Deli Lajosnak írásban beadott nyilatkozata, melyben ő mint a szóban forgó tiszai átmetszések egyik volt munkavezetője Roh­onczy úr vádjainak alaptalanságát részletesen kívánta kimutatni. A nyilatkozatnak, melyet az ér­tekezlet egyhangúlag magáévá tett és a jegyző­könyvhöz csatolta, fényesebb pontjai a következők: Nem először intéztetik támadás a m. kir. állammérnöki kar ellen; az első figyelemre méltó megtámadás a sajtóban is megjelent azon cikksoro­zatok és röpiratok voltak, melyekben a m. mérnöki kar szakképzettsége, többnyire kevéssé illetékes egyénektől, kétségbe vonatott. Bármily megillető­­déssel fogadta is a mérnöki kar ezen támadást, saját ügyében nem védekezhetett, s ezért hallgatás­sal mellőzte azt. A második vád a múlt év tavaszán magában a parlamentben emeltetett, és abban állott, hogy a mérnöki kar, melynek leginkább volna hiva­tása és kötelessége küzdeni azon élet-halál harcban, melyet a Tisza-völgy vívott az elemekkel, a vízzel és viharokkal, attól magát távol tartja, s engedi mintegy romba dőlni a legmagyarabb vidék falvait s elpusztulni a Tiszavölgy legvirágzóbb vidékét. Az ily vád után, mely többé már nem a szakembert, de a szakemberben az emberi érzet lételét támadja meg, kell, hogy elkeseredés fogjon el bennünket s kérdezzük egymástól, hogy ez tehát jutalma azon állammérnöki karnak, mely nem ismerve bajt, nem ismerve fáradtságot és veszélyt, megfeledkezve önma­gáról, melylyel egészségének tartozik, megfeledkezve a szülőkről, kik aggódnak éltük felett, megfeledkezve ji családról, a gyermekekről, kik rettegnek a férj, az apa kidőfésével várható nyomortól és elhagya­tottságtól, egyaránt küzdenek, sokszor kétségbeesett küzdelemmel, éjjel, nappal, viharban, esőben, csak azért, hogy a Tisza völgye a végelpusztulásnak, a siralomnak völgye ne legyen. De tehetett volna-e másként e tisztikar, mint ahogy tett, s nem volt-e kötelessége átlépni azon határt is, melyen a hivatalos kötelesség megszűnik, s előtérbe lép a honfi kötelessége ? Igenis ezen hon­fiúi kötelességérzet lelkesítette tettre e mérnöki kart, s dobogtatta kitartásra a szivet, mert tulajdonosa nem Csaszlauból, sem nem Rotsdam­ból került, hanem tel­jes izében magyar, mely együtt örül a nemzettel a haza örömén, együtt kesereg a haza fájdalmán, mert ő is a nemzet testéből való test, és véréből való vér. És ezen második vád is rajtunk szárad, ha a parlament azon ülésen nincs jelen egy férfiú, a­ki visszavágja a vád alaptalanságát a vádló szemébe. A legutóbbi vád azonban, melylyel a parla­ment f. évi jan. 14-iki ülésén Roh­onczy Gr. képvi­selő úr a m. k. közi­­ügyi minisztérium összes hiva­talnokait, különösen a kir. folyammérnököket illette, a legsúlyosabb valamennyi között, mert a férfi legdrágább kincsét, legszebb díszét, a becsületet támadja meg. Szóló nem akar ez alkalommal mé­lyebben bocsátkozni Roh­onczy támadásának vitatá­sába, hanem kivált a szegedi folyammérnököket ter­helő, a kotrógépekre vonatkozó dolgokra és a vád azon pontjára, mintha az országgyűlési­leg megsza­vazott költségeknek 70°/0-re elkezeltetnék, akár né­hány szóval válaszolni. Szerinte ezen bagger-ügy épen semmiből sem áll, minden alapot nélkülöz, s ennek bizonyítására idézi a tiszai átmetszési mun­kálatokra vonatkozó szerződést és annak kiegészítő részeit, melynek értelmében a „Tisza“ és „Károly“ nevű kotrógépek használati díj mellett a vállalkozó rendelkezésére adattak, miről a hivatalos lap és 1881. évi januári napilapok útján bárki értesülhetett. Ezután szóló a 70% elkezdéséről szóló, mint a munkálatok vezetésével megbízottakat kizárólag terhelő vádra tér át. Említi, hogy meg volt a kellő felügyelet és kontrol ; felhozza, hogy az érdekelt hat munkavezető állammérnök közöl, legjava korá­ban, a Tiszavölgy hősies védelmében és kötelessége teljesítése közben három elesett, három megmaradt, s így ők az élők úgy a maguk nevében, mint el­hunyt társaik tiszta emlékének adózva, erélyesen és határozottan visszautasítják Roh­onczy vádját, addig is, míg a megejtendő vizsgálat ki fogja azok alaptalanságát deríteni. Önérzete és lelkiismerete tiszta és teljes tudatában csak örömmel üdvözli az elrendelendő felülvizsgálatot. A Roh­onczy által fel­hozott és a kubikusok és vállalkozók közt történt esethez, az állammérnöknek mint ilyen semmi köze. Ezen nyilatkozat meghallgatása után áttért az értekezlet a hírlapilag közzéteendő nyilatkozat és a közi.­ministerhez intézendő hálóirat szövegének megállapításra, melyek szó szerint a következők:

Next