A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője, 1882 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1882-01-26 / 4. szám
nöket fogadják el: a pozsonyi, komáromi, budapesti, újvidéki, pancsovai, vásárosnaményi, tokaji, szolnoki, szegedi, békés-gyulai, temesvári, aradi, sziszeki, újvidéki, eszéki és mohácsi folyammérnöki hivatalok és a nógrád megyei államépítészeti hivatal. Azonkívül rokonszenvvel üdvözölte táviratilag a mozgalmat a Magyar Mérnök és Építész- Egylet is. Eszerint az értekezlet határozatai az ország összes folyammérnökei nevében és beleegyezésével hozattak, a mozgalom pedig azért indult ki Szegedből, mert a Rohonczy úr által érintett munkálatok a szegedi folyammérnökség vezetése alatt foganatosíttattak. Mielőtt az értekezlet a felhívásban foglalt indítványok tárgyalásába bocsátkozott volna, felolvastatott Deli Lajosnak írásban beadott nyilatkozata, melyben ő mint a szóban forgó tiszai átmetszések egyik volt munkavezetője Rohonczy úr vádjainak alaptalanságát részletesen kívánta kimutatni. A nyilatkozatnak, melyet az értekezlet egyhangúlag magáévá tett és a jegyzőkönyvhöz csatolta, fényesebb pontjai a következők: Nem először intéztetik támadás a m. kir. állammérnöki kar ellen; az első figyelemre méltó megtámadás a sajtóban is megjelent azon cikksorozatok és röpiratok voltak, melyekben a m. mérnöki kar szakképzettsége, többnyire kevéssé illetékes egyénektől, kétségbe vonatott. Bármily megilletődéssel fogadta is a mérnöki kar ezen támadást, saját ügyében nem védekezhetett, s ezért hallgatással mellőzte azt. A második vád a múlt év tavaszán magában a parlamentben emeltetett, és abban állott, hogy a mérnöki kar, melynek leginkább volna hivatása és kötelessége küzdeni azon élet-halál harcban, melyet a Tisza-völgy vívott az elemekkel, a vízzel és viharokkal, attól magát távol tartja, s engedi mintegy romba dőlni a legmagyarabb vidék falvait s elpusztulni a Tiszavölgy legvirágzóbb vidékét. Az ily vád után, mely többé már nem a szakembert, de a szakemberben az emberi érzet lételét támadja meg, kell, hogy elkeseredés fogjon el bennünket s kérdezzük egymástól, hogy ez tehát jutalma azon állammérnöki karnak, mely nem ismerve bajt, nem ismerve fáradtságot és veszélyt, megfeledkezve önmagáról, melylyel egészségének tartozik, megfeledkezve a szülőkről, kik aggódnak éltük felett, megfeledkezve ji családról, a gyermekekről, kik rettegnek a férj, az apa kidőfésével várható nyomortól és elhagyatottságtól, egyaránt küzdenek, sokszor kétségbeesett küzdelemmel, éjjel, nappal, viharban, esőben, csak azért, hogy a Tisza völgye a végelpusztulásnak, a siralomnak völgye ne legyen. De tehetett volna-e másként e tisztikar, mint ahogy tett, s nem volt-e kötelessége átlépni azon határt is, melyen a hivatalos kötelesség megszűnik, s előtérbe lép a honfi kötelessége ? Igenis ezen honfiúi kötelességérzet lelkesítette tettre e mérnöki kart, s dobogtatta kitartásra a szivet, mert tulajdonosa nem Csaszlauból, sem nem Rotsdamból került, hanem teljes izében magyar, mely együtt örül a nemzettel a haza örömén, együtt kesereg a haza fájdalmán, mert ő is a nemzet testéből való test, és véréből való vér. És ezen második vád is rajtunk szárad, ha a parlament azon ülésen nincs jelen egy férfiú, aki visszavágja a vád alaptalanságát a vádló szemébe. A legutóbbi vád azonban, melylyel a parlament f. évi jan. 14-iki ülésén Rohonczy Gr. képviselő úr a m. k. köziügyi minisztérium összes hivatalnokait, különösen a kir. folyammérnököket illette, a legsúlyosabb valamennyi között, mert a férfi legdrágább kincsét, legszebb díszét, a becsületet támadja meg. Szóló nem akar ez alkalommal mélyebben bocsátkozni Rohonczy támadásának vitatásába, hanem kivált a szegedi folyammérnököket terhelő, a kotrógépekre vonatkozó dolgokra és a vád azon pontjára, mintha az országgyűlésileg megszavazott költségeknek 70°/0-re elkezeltetnék, akár néhány szóval válaszolni. Szerinte ezen bagger-ügy épen semmiből sem áll, minden alapot nélkülöz, s ennek bizonyítására idézi a tiszai átmetszési munkálatokra vonatkozó szerződést és annak kiegészítő részeit, melynek értelmében a „Tisza“ és „Károly“ nevű kotrógépek használati díj mellett a vállalkozó rendelkezésére adattak, miről a hivatalos lap és 1881. évi januári napilapok útján bárki értesülhetett. Ezután szóló a 70% elkezdéséről szóló, mint a munkálatok vezetésével megbízottakat kizárólag terhelő vádra tér át. Említi, hogy meg volt a kellő felügyelet és kontrol ; felhozza, hogy az érdekelt hat munkavezető állammérnök közöl, legjava korában, a Tiszavölgy hősies védelmében és kötelessége teljesítése közben három elesett, három megmaradt, s így ők az élők úgy a maguk nevében, mint elhunyt társaik tiszta emlékének adózva, erélyesen és határozottan visszautasítják Rohonczy vádját, addig is, míg a megejtendő vizsgálat ki fogja azok alaptalanságát deríteni. Önérzete és lelkiismerete tiszta és teljes tudatában csak örömmel üdvözli az elrendelendő felülvizsgálatot. A Rohonczy által felhozott és a kubikusok és vállalkozók közt történt esethez, az állammérnöknek mint ilyen semmi köze. Ezen nyilatkozat meghallgatása után áttért az értekezlet a hírlapilag közzéteendő nyilatkozat és a közi.ministerhez intézendő hálóirat szövegének megállapításra, melyek szó szerint a következők: