Ipari szabványosítás, 1925 (4. évfolyam, 1-5. szám)
1925-01-25 / 3. szám
II. évfolyam IPARI SZABVÁNYOSÍTÁS A MAGYAR IPARI SZABVÁNYOSITÓ BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYEI Szerkeszti: MARUSAI DEZSŐ. A MAGYAR MÉRNÖK- ÉS ÉPÍTÉSZ-EGYLET KÖZLÖNYÉNEK MELLÉKLETE. Szerkesztőség: a Huivar ipari Sibvinvosito Girottski titkári hivatala. Bunpast IV, Reiltanoda u. 13-15. 1925 Január 25. 3. szám Műszaki rajzokon előforduló jelképek szabványosítása. Műszaki rajzokon igen gyakran találkozunk oly szerkezeti elemekkel, melyek számtalanszor ismételten előfordulnak, és bár egyszerű elemi alkatrészek, mégis teljesen részletes és méret szerinti pontos megrajzolásuk, éppen gyakoriságuk következtében, sok időt és fáradságot igényel. Ilyen szerkezeti elemek pl. a csavarok, rugók, fogaskerekek, szegecsek, csőarmaturák, transzmissziók stb. Idő és fáradság megkímélése céljából szükségessé vált ezen gyakori szerkezeti elemekre pontos ábrázolás helyett minél egyszerűbb jelölési módnak megállapítása. Ennek a jelölési módnak azonban minden egyes rajzon teljesen ugyanannak kell lennie, kell, hogy a szerkesztési irodák mindenütt egyöntetűen ugyanazt a jelképet, alkalmazzák, hogy a rajzok olvasása sehol nehézséget ne okozzon. Ezenkívül a jelképnek az illető szerkezeti elemre félreismerhetetlenül jellegzetesnek kell lennie. A műszaki rajzok szabványosításával foglalkozó szakbizottságunk mindjárt legelső feladatai közé felvette a jelképek szabványosítását is, támaszkodva a külföldi szabványosító bizottságoknak e téren kifejtett munkálkodására. A jelképek szabványosításával először a német szabványosító bizottság foglalkozott. A hatalmas német ipar szakembereinek rengeteg gyakorlati tapasztalati anyag állott a rendelkezésére,úgyhogy a mindenki által legjobbnak elismert egységes jelölési módnak a megállapítása különösebb nehézséget nem okozott. A német szabványokat azután jelentéktelen eltéréssel átvették Svájcban, Ausztriában és Olaszországban is. Szakbizottságunk e külföldi szabványok gondos áttanulmányozása és összehasonlítása után, a 10. és 11. lapon látható szabványtervezeteket dolgozta ki. Szakbizottságok jelentése: 1. Csavarjelképek. A műszaki rajzok szabványosítását végző szakbizottság Láng Károly főiskolai tanár úr vezetése mellett 1922. évi július hó 12-én, augusztus hó 2-án, szeptember hó 29-én és november hó 17-én tartott ülésein tárgyalta a csavarjelképek szabványtervezetét. A szakbizottság tagjai voltak: Bánhegyi Elemér, Fissinger Pál, Földes Gyula, Hargittay Brúnó, Harkányi János, Hauser Adolf, Herr Rezső, Hollerung Gábor, Kanitzer Béla, Stark Oszkár, ifj. Stein Mihály, Stróbl Mihály, Vásárhelyi Ernő és Weiner Emil. Vásárhelyi Ernő a német szabvány alapján elkészített szabványtervezetét mutatja be és ismerteti a német, svájci és osztrák szabványok közt levő kisebb eltéréseket. Miután a bizottságban elhangzott véleményeknek a svájci ábrázolási mód felelt meg legjobban, a szakbizottság a csavarjelképek szabványtervezetét a német szabványnak következő módosításaival fogadta el: A csavarmagot nem szaggatott, hanem vékony kihúzott vonallal jelöljük. A csavar végét nem gömbölyűen, hanem csonkakúppal rajzoljuk, a csavarmag vonala csak a csonkakúp alapjáig ér. A csavarmagot alaprajzban kihúzott vékony vonallal jelöljük, kb. háromnegyed körív nagyságában. A facsavar jelképek jelölésére a német szabvány kétféle jelölési módja közül csak a másodikat használjuk, amelynél a csavarmenetet vékony, ferde, párhuzamos vonalkákkal jelöljük. Hogy a jelölésnél a vonalkák ferdesége a rajz kivitelének szépsége szempontjából mindig ugyanaz legyen, a csavarmenet hajlását középértékben megadjuk. A szabványlapon levő magyarázó szöveget a szakbizottság a német szöveg alapján készítette el, ügyelve arra, hogy a magyarázat rövid és magyaros legyen. A csavarorsó és csavaranya elnevezés helyett a bizottság Weiner Emil javaslatára a rúdcsavar és anyacsavar elnevezésben állapodott meg, minthogy ezt a Műegyetemen így tanítják. Később azonban a csavarmenetbizottság kívánságára, minthogy a csavarmenetszabványokon előforduló elnevezéseket egy külön nomenklatúra-bizottság felülvizsgálta és röviden a csavar és csavaranya elnevezést állapította meg, a rajzbizottság is csatlakozott a csavar és csavaranya elnevezéshez. A kidolgozott szabványtervezet a 10. lapon látható. 2. Fogaskerékjelképek. A műszaki rajzok szabványosítását végző szakbizottság a föntebb közölt összeállításban 1922. évi november hó 17-én és 1923. évi február hó 20-án tartott ülésein tárgyalta a fogaskerékjelképek szabványtervezetét. A szakbizottság a tárgyalás alapjául a német szabványt választotta. Tárgyalás közben azonban a német szabványlapon több következetlenséget állapított meg és ezért kérdést intézett a német szabványosító bizottsághoz. A válasz a jelzett hibákat elismerte és kilátásba helyezte a szabványlap új kiadásával azok helyesbítését. A szakbizottság a helyesbítések tekintetbevételével a német szabványlapot fogadta el. A fogaskerékjelképek magyarázó szövegét szintén a német szöveg alapján készítette el a bizottság. A kidolgozott szabványtervezet a 11..lapon látható. A fogaskerékjelképek után a szakbizottság a szabványlapok számozásának kérdésével foglalkozott. A német szabványlapok folyószámozással vannak ellátva, a svájci és osztrák szabványlapok számozása azonban előre megállapított rendszer szerint történik. Ifj. Stein Mihály vállalkozott egy ilyen számozási rendszer kidolgozására, egyelőre azonban a szabványlapoknak folyószámok szerinti való számozását határozta el a szakbizottság, úgy azonban, hogy a szabványlapon megfelelő helyet hagyunk a későbbi osztályozó számozásnak. Hogy a közölt szabványtervezetekből mindenki által legjobbnak tartott és valóban a köz javára szolgáló szabvány legyen, felkérünk mindenkit, hogy a tervezetekre vonatkozó bírálatát, észrevételét és kifogásait a Magyar Ipari Szabványosító bizottság titkári hivatalába (Budapest, IV., Rábanoda utca 13—15.) február hó 28-ig küldje el. Elektrotechnikai szabványosítás. MISZ* 36, Gumiszigetelésű erősáramú vezetékek. (Folytatás.) e) Erős kivitel, oly alkalmazáshoz, ahol a vezetékek különösen erős szilárdsági igénybevételnek vannak alávetve (villamos hajtású szerszámok, hordozható villamos motorok, mezőgazdasági készülékek és hasonlók). 750 volt feszültségig. Megjelölés: GT 750 E vezetékek 15 mm2-től 4 mm2 keresztmetszetig mint Ш-, három- és négyeres vezetékek használhatók. E vezetékek szerkezete és gumirétegvastagsága azonos a gumizsinór- vezetékekével, azon különbséggel, hogy az egyes ereknél a gumiréteg fölé egy gumizott vászonszalag tekercselendő. Két vagy több ilyen ér összesodrandó és aztán gumival körülsajtolandó, úgy, hogy minden hézag ki legyen töltve. A közös gumiköpeny falvastagsága a leggyengébb helyen is 15 mm2 keresztmetszetnél legalább Г2 mm. 25 és 4 mm2 keresztmetszetnél pedig legalább 15 mm legyen. A közös gumiköpenyre egy erős, kétoldalúan gumizott szalag tekercselendő olyképen, hogy a szalag szélei érintkezzenek. Erre egy második, az elsővel egyenlő összetételű és vastagságú gumiköpeny sajtolandó. A külső gumiborításokra ugyanazok az előírások mérvadók, mint a GT 1000 w vezetékeknél.