Technika és Közgazdaság, 1929 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1929-01-06 / 1. szám

A Technika és Közgazdaság VII. évfolyam 1. szám, hogy feltalálóinknak sem hivatalos ujságvizsgálat nem állván rendelkezésére, sem újságvizsgálásra alkalmas anyaggal egyik könyvtárunk sem rendelkezik s ezért igen sokszor nyilvánvalóan ismeretes dolgokra kérnek szabadalmat. Ilyen esetben, de csak akkor, ha a műszaki előzményeket ismerteti a leírás, a szabadalmi bíróság és az imént ismertetett találmányi jelleg*vizs* gálattal és ezáltal igen sok esetben meggyőzi a beje* lentőt, hogy nem talált fel semmit (bejelentése tárgya a feltaláló által is ismertnek vallott anyaggal szemben nem találmány) s ezáltal sok értéktelen bejelentés még közzétételre sem kerül. Hátránya ennek a rendszernek az, hogy abban az esetben, ha a bejelentő előzményeket nem közöl leírásában, akkor egyáltalában nincs mivel összehasonlítani a bejelentés tárgyát s akkor a találmányvizsgálat már összehasonlító alapon nem is történhetik meg. II. A bíróság élvén ezzel az ú. n. találmányvizsgálattal, természetesen a felszólalásokban és a semmiségi perzekben is sűrűn találkozunk ilyen érvelésekkel. A felszólalások jogalapjait az 1895:XXXVII. t.*c. 35. §*a írja elő és ennek az idevágó része egyebek között ezt is tartalmazza: 35. §. „A közzétételtől számítandó két hónapon belül a bejelentett találmány szabadalmazása ellen felszólalás adható be. ...........................................(a felszólalás) a következő állításokra alapítható: 1. hogy a találmány a jelen törvény 1—3. §-ai értelmében nem szabadalmazható . . .“ Fel lehet tehát szólalni azon az alapon, hogy a bejelentés tárgya (a találmány) nem szabadalmazható, mert nem felel meg az 1895.XXXVII. t.*c. 1. §-ának. A kifogásokkal foglalkozva, láttuk azt, hogy a törvénynek ebből a szakaszából a következő kellékek tűnnek ki: a) csak műszaki feladattal, nem megoldásával állunk szemben, b) iparilag nem értékesíthető, meg nem valósítható találmánnyal van dolgunk. Ehhez jött a bíróság gyakorlatából a következő harmadik kifogás, hogy c) a leírásban ismertetett előzményekkel szemben nincs a bejelentés tárgyában találmány. Hogy a kifogások harmadik fajtája mennyire nem következik a törvény első szakaszából, azt a következők még világosabbá teszik. A felszólalások alapját képező 35. §. 1. pontja egyebek közt utal az 1895:XXXVII. t.*c. 3. §*ára, mely az ujsághiány kritériumait tartalmazza. Ennek a szakasznak a szövege így szól: 3. §. „Nem tekintendő újnak a találmány, ha az be* jelentése idejében: 1. közzétett nyomtatványok vagy egyéb sokszorosítások útján már annyira ismeretessé vált, hogy szakértő által használható volt; 2. nyilvános gyakorlatbavétel vagy kiállítás útján oly ismeretessé vált, hogy a szakértők által használhatása lehetségessé vált; 3. már szabadalom tárgyát képezte ...“ A felszólaló már most érvelvén az 1895 : XXXVII. t.*c. 1. §-a alapján, azt mondja, hogy a bejelentés tárgyának nincs találmányi jellege, akár a leírásban, akár az általa felhozott korábbi adatokban található találmányokkal szemben. Az 1895 : XXXVII. t.*c. 3. §-a alapján érvelvén a felszólaló, azt igyekszik kimutatni, hogy a korábbi adatok a bejelentés tárgyát úgy írták le, illetve ismertették, hogy bejelentése idejében szakértők által az már használható volt. Bíróságunk újabb határozatai félre nem érthető módon rámutatnak arra, hogy a kétféle érvelés egy és ugyanaz, tulajdonképen tehát a c) alatti kifogásokon alapuló támadás is az újsághiány alapján való támadás. Ennek az illusztrálására lássunk egy újabb jogesetet, amely a Szabadalmi Közlöny egyik legutóbbi számában jelent meg. (1928. évfolyam, 430. oldal.) A felszólalással megtámadott bejelentés eredetileg három igénypontot tartalmazott s a támadás hatása alatt bejelentő a következő egyetlen igénypontra kért szabadalmat: „Eljárás nagy aluminiumoxidtartalmú cement zsugorító égetésére forgó kemencében, gázlángtüzeléssel, mely az égetendő anyag olvadási pontjánál alacsonyabb hőfokot létesít, azzal jellemezve, hogy az alacsonyabb hőfokú lángot magasabb hőfokot előidéző anyag, mint előmelegített levegő, szénpor, porlasztott olaj, vagy más efféle, vagy ily anyagok keverékének hozzáadásával emeljük a zsugorító hőfokra.“ A m. kir. szabadalmi bíróság bejelentési osztálya a szabadalmat a következő főbb indokok alapján tagadta meg: „A bejelentési osztály mérlegelve a felek által felhozottakat, a 245.827. sz. német szabadalmi leírás 1. oldala 1—11. soraiból, a Wichelhaus-féle idézetből és be*jelentő beismeréséből tényként állapította meg azt, hogy gázlánggal való égetésnél a láng üzemhőmérsék* letét a bejelentő igénypontjának jellemző részében megadott módokon emelni, már a bejelentés napja előtt nem volt új. A 235.138. sz. 1925 október 15-én kinyomtatott brit szabadalmi leírás 1. oldala 25. és következő és 2. oldala 10—18. soraiból aluminiumcement zsugorító égetése gáznemű tüzelőanyag hozzáadásával ugyancsak ismeretessé vált a bejelentés napja előtt. A fentiekből azonban egyben az is következik, hogy nem kellett feltalálni tevékenység ahhoz, hogy az ismert gázláng- hőmérsékfokozó eljárásokat a bejelentés igénypontjában megadott módon erre az ismert égetési eljárásokra alkalmazza bejelentő és ezért az igénypont tárgyát nem lehetett szabadalmazható találmánynak tekinteni.“ A bíróság bírói osztálya a felfolyamodás során ezeket az indokokat a következőleg változtatta meg: „A m. kir. szabadalmi bíróság bírói osztálya mindenekelőtt megállapította, hogy a 235.138. sz. brit szabadalmi leírás ugyanabból a felismerésből indul ki, mint a jelen bejelentés, t. i. abból, hogy a bauxit* cement zsugorító égetésénél az olvadás veszélye annak a következménye, hogy szén* vagy olajtüzelésnél a láng sugárzó melege túl nagy. A bejelentéssel egyezően ugyanazt az eszközt is adja meg ennek az elhárítására, t. i., hogy gáztüzelést kell alkalmazni. Felsorolja a bejelentéssel egyezően azokat a gázokat is, melyeket e célra használni lehet. Nem adja meg azonban azokat a módokat, melyeket alkalmazni kell, ha a láng hőmérséklete nem elegendő, míg a bejelentés erre nézve az égési levegő elő* melegítését s a gáz karburálását felemlíti. Mivel azonban szakmabelinek az említett anteriori tás elolvasása után tudnia kellett azt, hogy alacsony hőmérsékletű gázlángot miképen kell a kellő hőmérsék* letre hozni, az említett anterioritás szakmabelit a bejelentés igénypontjának a tárgyáról teljesen tájékoztatta. Ennélfogva a javasolt igénypont tárgyát nem lehetett többé újnak tekinteni...“ A szabadalmi bíróság újabb judikatúrája számos ily határozatot mutat fel, de ezek közül éppen a leg*jellemzőbbet hoztam csak ide, mert ebből az elvi állás*pontok élesen megláthatók. III. Ha a fenti fejtegetések eredményeit össze akarjuk foglalni, akkor a következőket állapíthatjuk meg: 1. A szabadalmi bíróság a találmányi jelleg vizsgálata kapcsán igen sokszor burkolt újságvizsgálatot végez, ami a törvénnyel ellentétesen kifejlődött gyakorlat. 2. A felszólalási eljárásban a támadó felek találmányi jelleg hiányára alapított támadásának a lényege igen sokszor újsághiányra alapított támadás. 3. Az alkotandó szabadalmi törvényben ennek megfelelően ezeket az ellentéteket a kodifikálásnál el kell enyésztetni.